Négyszázhetvennyolc éve, 1541. szeptember 24-én hunyt el Paracelsus, az orvostudomány megújítója, aki különc természetével sok ellenséget szerzett életében. Nemesi család sarjaként 1493. november 10-én született a svájci Einsiedeln faluban.
A Paracelsus nevet később vette fel Celsus híres római orvos nyomán, jelentése „Celsus felett álló”.
Bejárta Spanyolországot, Angliát, Skandináviát, Görögországot, eljutott Magyarországra, Törökországba, sőt állítólag Egyiptomba is. Azzal dicsekedett, hogy nem hosszú tógás professzoroktól, hanem dervisektől, cigányoktól, boszorkányoktól szerezte tudását. Latin helyett németül adott elő, és kíméletlenül ostorozta a megfellebbezhetetlen tekintélynek számító antik szerzőket, sőt műveiket látványosan el is égette. Ellenségei eretneknek, csalónak, részegesnek bélyegezték. Egy gúnyvers szerzője így fakadt ki rá: „Dögöljek meg, ha méltó vagy arra, hogy az éjjeliedényt vidd Hippokratész után.”
Nyugalmat csak 1538-ban talált, amikor az alkímiával foglalkozó Ernő bajor herceg meghívására Salzburgba költözött. Negyvennyolc évesen halt meg a salzburgi Fehér Ló fogadóban. Legjelentősebb eredménye a fémek gyógyhatásának felismerése és alkalmazása volt.
