„A lázadás nem a külső világ felé értendő, hanem inkább egy belsőre”

A Blurryface hatalmas áttörés volt a zenekarnak. Hogyan birkóztatok meg a hirtelen jött sikerrel?

- Amióta találkoztam Tylerrel sokat beszélgettünk arról, hogy mik az álmaink és terveink, hogy mi legyen az együttesből. És a sikert mindig is azt jelentette nekünk, hogy rengeteg ember előtt játszhatunk. Minden más, ami a sikerrel járt, azzal meg nem foglalkozunk. Ezért a népszerűséget is csak úgy vettünk észre, hogy amikor visszatértünk egy városba, akkor már a nagyobb helyszínen játszottunk. A többi elismerés sosem volt a radarunkon - büszkék vagyunk rájuk, nem arról van szó -, de az, hogy kimegyünk a színpadra és látjuk az embereket a sárga szalagokkal egy közösséget alakítani és sajátjukká tenni a zenénket az számunkra a legszebb része az egésznek.

„Az, hogy kimegyünk a színpadra és látjuk az embereket a sárga szalagokkal, egy közösséget alakítani és sajátjukká tenni a zenénket az számunkra a legszebb része az egésznek”

Fotó: MH/Görgényi Levente

A turnétokon kitaláltatok egy sajátos játékot a közönséggel, igazából egy csendkirály-verseny a fellépéseitek helyszínei között. Ma is számíthatunk ilyenre?

- Nem hiszem. Mármint elég vicces volt, mert ekkora tömegnél esélytelen, hogy sokáig csendbe tudjanak maradni. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan léphetünk úgy kapcsolatba a közönséggel, ami megörökíthető, úgy, hogy kikerüljük a már klisévé vált közös szelfizést. Persze, mielőtt kipróbáltuk volna sokakban felmerült a kérdés „mi történik, ha tíz percig csendben maradnak?” Tyler-rel tudtuk, hogy erre semmi esély sincs. Nagyjából mindenki egy és öt másodperc közöttig bírta a némaságot, Párizs a csúcstartó. Egy ideig szórakoztató volt, de most már új dolgokkal próbálunk kísérletezni.

Melyik Twenty One Pilots dalt szereted a legjobban játszani és melyiket hallgatni?

- Erre a válasz folyamatosan változik. De a Trees-hez valahogy mindig visszatérek, mármint eljátszás terén. Számomra mindig is sokat jelentett ez a dal, valamint azt is tudom közben, hogy nemsokára vacsorázhatok, ugyanis mindig ez az utolsó számunk a koncerteken. Szeretem ezt a dalt és komoly jelentésréteggel rendelkezik, de azért elkezdek már szendvicsekre is gondolni közben. Sokat szoktam hallgatni a Jumpsuit-ot, illetve a Goner-t, épp a minap tértem vissza az utóbbihoz, azt a dalt végighallgatni egy kaland.