Hatalmas, színes fakockák, villanykörtékből készült csillagos égbolt és a dupla panorámaterasz mellett Jászai Mari bronzszobrát is láttuk a tatabányai Jászai Mari Színház-Népházban, amelynek minden szegletét bejártuk. Crespo Rodrigo igazgatót a színházvezetésről, illetve a 2019/2020-as évad előadásairól is faggattuk.
Idilli helyen, egy ősfás park mellett áll a tatabányai Jászai Mari Színház-Népház épülete. Az álmos péntek reggelen madárcsicsergés, zöld növények és a hangulatos tó látványa ébreszti fel végleg az arra járót. Amikor elérjük a művészbejáró ajtaját, két színházi munkatárs, Jenei Gabriella művészeti programvezető és Balassa György üzemeltetési vezető készségesen fogad bennünket – ők vezetnek körbe a színház impozáns épületében, amely 1917-es megnyitása óta Tatabánya legjelentősebb művelődési és kulturális intézménye.
Autizmusról hitelesen
Színházi túránk első állomása a több mint négyszáz főt befogadó nézőtér, illetve a nagyszínpad, ahol jókora a nyüzsgés: épp A kutya különös esete az éjszakában című detektívtörténet esti előadására építik a díszletet, ami főleg hatalmas, színes, a Rubik-kockára emlékeztető fakockákból áll. Jenei Gabriellától megtudjuk, hogy a Mark Haddon brit író bestselleréből készült izgalmas és megható darab Christopherről, a tizenöt éves autista fiúról szól, aki egy nap élettelenül találja Wellingtont, a szomszéd kutyáját. Az ebet vasvillával ölték meg. Ráadásul a rendőrség azt hiszi, a fiú tette. Christopher ezért úgy dönt, nyomozásba kezd, hiszen ki kell derülnie, ki a tettes. Ahhoz azonban, hogy a dolgok végére járjon, meg kell haladnia saját magát, túl kell lépnie addigi életén. A különös detektívtörténetet a londoni Nemzeti Színház mutatta be először, az előadás rekordszámú, összesen hét Laurence Olivier-díjat nyert el.
„A darab azt mutatja be, ami egy autista kamasz fejében lejátszódik, azonban a szülők nevelési szempontjai is megjelennek. Az előadás erőssége, hogy hitelesen ábrázolja az autizmust” – hangsúlyozza a művészeti programvezető. Balassa György kérdésünkre elmondja: a díszlet két-három óra alatt épül fel, és fontos, hogy könnyen mozgatható, szétszedhető legyen. A zsinórpadlást lifttel érjük el. Mint megtudjuk a rengeteg függő villanykörte A kutya különös esete az éjszakában című előadás „csillagos égboltjának” kelléke.
Ezután a magasból a mélybe ereszkedünk kísérőinkkel, a színpad alatt járunk, amikor arról mesélnek, hogy a nézőtér szintbe hozható a színpaddal, ezáltal egy hatvan méter hosszú terem alakítható ki. Ritkaságszámba megy az efféle mobil nézőtér, amely akár háromszáz főt is képes befogadni, az év során többször báloknak, díjátadó ünnepségeknek biztosítva így helyszínt.
Mobil nézőtér és faillat
Az asztalos- és lakatosműhelyben a fűrészpor, tömény faillat, valamint a hegesztő szikrája és zaja fogad. Mint megtudjuk, a mesteremberek már a következő évadban látható, Cabaret című musical díszleteit készítik. Innen a díszletműhely felé vesszük az irányt, ahol az éppen futó darabok, valamint a bemutatásra váró előadások díszletei között találjuk magunkat. Az üzemeltetési vezető elárulja: a folyamatosan bővülő tevékenységi körök, igények miatt az épületet többször újjáépítették és bővítették az idők folyamán, legutóbb 2007–2009 között zajlottak a felújítási munkálatok. Ekkor építették a lépcsőházat és a díszletműhelyt is.
Egyre beljebb érünk a színház labirintusában. „A zászlótartók és a rudak megvannak az esti előadásra!” – kiáltja mellettünk elhaladva Varga Dániel kellékes. Miközben intézkedik, bevezet bennünket a kellékek kavalkádjába, ahol minden van a hatalmas órától a lámpaernyőn, írógépen és tálcákon, tányérokon át a különféle méretű bőröndökig. A tárgyak egymás hegyén-hátán hevernek a polcokon, ami leginkább valamiféle garázsvásár látszatát kelti, azonban a kuszaságban Varga Dániel mindennek tudja a helyét.
A határon túl
Amikor fentre, a vezérlőpulthoz igyekszünk, a lift előtt sorakozó embernagyságú faládákba botlunk „Macbeth” és „Švejk” feliratokkal. „Ezt a két előadásunkat meghívták határon túlra. A Švejket Aradon játsszuk, a Macbethet Temesváron. Egy-egy ilyen vendégfellépés mindig nagy szervezést igényel, sok embert érint, és már napokkal az utazás előtt össze kell készíteni a darabhoz szükséges díszleteket, kellékeket, jelmezeket” – magyarázza Jenei Gabriella. A liftből kilépve a vezérlőpultnál találjuk Számvéber Sándor hangosítót, aki arról beszél, hogy A kutya különös esete az éjszakában című darab több mint száz képből áll, így nagyon összetett figyelmet igényel a hangosítása. Azt is megtudjuk, hogy a harmadik-negyedik előadás után már gördülékenyen megy a munka. Innen leérve az öltözők egyikébe is bepillanthatunk, amelynek különlegessége, hogy a színészek akár pihenni is tudnak egy-egy próba vagy előadás után, ugyanis kis fürdőszoba és ágy is helyet kapott benne.
A benti tereket elhagyva a panorámateraszokról nyíló kilátás nyűgöz le bennünket. Az egyik terasz a városra néz, a másik, ahol a színészek is szívesen időznek, a zöld parkra. A negyedik emeleti két teraszt az étterem köti össze. Némi pihenő után utunk a stúdiószínpadra, egy intimebb atmoszférájú játszóhelyre vezet, ahol többnyire kamaradarabokat játszanak. Itt már minden készen áll a délután három órakor kezdődő, Az öldöklés istene című előadáshoz.
Bányászoktól Jászai Mariig
A tágas, előadásfotókkal teli közönségtér bejárása után Jászai Mari szobra előtt beszélgetünk Jenei Gabriellával, aki elmondja, hogy bár sokszor rugalmasságot igényel a színházi lét, mégis mindenki szívesen jár be dolgozni.
A teátrum 1994-ben vette fel Jászai Mari nevét, majd 2000. február 24-én, a színésznő születésének 150. évfordulóján kapott helyet Szabó György, a névadót ábrázoló bronzszobra az előcsarnokban. A színház múltja 1917-ig nyúlik vissza, ekkor itt még bányász művelődési ház volt. Az itt működő sok kis csoport közül a színjátszóké idővel kinőtte magát. Saját társulatuk lett, szakmailag is elismerték őket. „Elég, ha a Macbeth vagy a Tartuffe című darabra gondolunk, amelyekkel számos díjat elnyertünk” – mondja Jenei Gabriella. Amikor a gyerekek színházi nevelése kerül szóba, kiemeli, hogy azt szeretnék, ha minél több gyerek lépné át a színház küszöbét, és ehhez olyan előadásokkal készülnek a 2019/2020-as évadban is, mint A Pál utcai fiúk, A császár új ruhája és az Óz.
„A teátrumot bár csodás környezet veszi körül, mégis kissé kieső részen található. A színházzal szemben állt régen a tiszti kaszinó, ami most épp renoválás alatt áll. Az 1920-as években ez egy nagyon gazdag környék volt, ezért épült ide a Népház. Akkoriban a bányászvezetők laktak itt” – magyarázza. A Tulipános Házként is ismert egykori kaszinó épületét 2014-ben vásárolta meg az önkormányzat. A felújítás során közösségi teret, a bányászatot bemutató múzeumot és interaktív játszóházat is kialakítanak. Épp kifelé tartunk az épületből, amikor szembe jön velünk Crespo Rodrigo színész, a színház igazgatója. Még van annyi ideje, hogy a három órakor kezdődő, Az öldöklés istene című előadás előtt, amelyben ő is játszik, beszélgessünk. „Amikor átvettem a vezetést 2011-ben, nem volt társulata a színháznak. A teátrum huszonötödik születésnapján, a 2014/2015-ös évadban alakult meg a saját társulatunk. Ettől kezdve nagyon szép utat jártunk, járunk a mai napig. A nézőink megszerették a színészeinket, miattuk is járnak színházba, vesznek bérletet. Ez egy nagyon jó kis közösség, ahol nem fáradt, hanem kíváncsi művészek dolgoznak” – mondja.
Sokszínű repertoár
Amikor a 2019/2020-as évad műfaji sokszínűségéről kérdezzük, kiemeli: az évad összeállítása mindig nagyon összetett feladat. A legfontosabb talán az, hogy a társulat tagjai olyan feladatokat kapjanak, amelyek örömteli kihívást jelentenek számukra, ugyanakkor keményen meg is kell dolgozniuk a sikerért. „A másik fontos szempont, hogy mivel vidéki színház vagyunk, a közönségnek változatos műfajokat kell nyújtanunk a zenés daraboktól, a vígjátékokon át a drámákig. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyműfajú színházat csináljunk. Ez pedig nekünk, színészeknek is jó, mert így sokféle szerepet ki tudunk próbálni. Sokat olvasunk, beszélünk, gondolkodunk az előadásokról, majd bevonjuk a rendezőket, akik hozzáteszik a maguk tudását” – meséli, hozzátéve, a 2019/2020-as évad nagyon friss, mai színműveket felvonultató évad lett, amelyben lengyel vígjáték, klasszikus musical és orosz, illetve magyar kortárs darab is szerepel.
„Crespo Rodrigót várják az öltözőbe” – lép ki a művészbejáró ajtaján Jenei Gabriella. Az igazgató annyit még elárul, hogy a következő évadban az Anconai szerelmesek című zenés komédiát Aradon is játsszák majd.
Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátéka ma is aktuális – A színészek kiemelkedő alakítást nyújtanak a darabban
Szerelmi négyszög Józsefvárosban
Csaknem száz éve írta Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát, ezért azt gondolhatnánk, csekély mai vonatkozása van egy Hamupipőke-átiratnak. A tatabányai Jászai Mari Színház előadása azonban, amelyet a Városmajori Szabadtéri Színpadon láttunk a minap, abszolút rácáfol erre. Annak ellenére, hogy a darab 1924-ben játszódik – amiről csupán a díszlet és a nyelvezet árulkodik –, mégis örökérvényű, napjainkban is létező társadalmi, párkapcsolati problémákat, viszonyokat jár körül, méghozzá realisztikusan.
A Czukor Balázs által színpadra vitt történetben egy szerelmi négyszög közepébe csöppenünk. A harminchat éves Adél (Bakonyi Csilla) egy józsefvárosi panziót üzemeltet, és tíz éve él élettársi kapcsolatban Sipos Lajossal, (Kardos Róbert) a nincstelen, zsémbes bútorrajzolóval, holott egy nála tizenhárom évvel fiatalabb férfiba, Császár Pálba (Figeczky Bence) szerelmes. Irma (Szakács Hajnalka), a panzió fiatal cselédlánya pedig a nála jóval idősebb Siposba van teljesen belehabarodva. A szerelmi viszonyokon túl alá-fölé rendeltségi harc is dúl a szereplők között. Egymásnak kiszolgáltatott embereket látunk: Sipos egzisztenciálisan kiszolgáltatott Adélnak, míg a nő Császárnak van teljesen kiszolgáltatva érzelmileg. De közülük a legrosszabb helyzetben Irma van, aki mind egzisztenciálisan, mind érzelmileg védtelen.
Adél számára az egyetlen kiút a Sipossal kötött kényszerházasság lehet. „Eltartottalak tíz évig, az a minimum, hogy most pedig elveszel feleségül” – kiabálja hisztérikusan. Ugyanis tudja, hogy ha nem így cselekszik, teljesen Császár rabja lesz, aki miatt megalázkodik, akit pénzelni fog, és megöregszik mellette. A férfi meg egyszer csak lelép. Ehelyett Adél inkább az eszére hallgatna, a becsületes utat választaná és lezárná kapcsolatát a fiúval. A konok, látszatra kemény nő és „gonosz mostoha” esendősége akkor mutatkozik meg, amikor Sipos ellenszegül házassági ajánlatának. Amint elhangzik a „na most csakazértis megmutatom neked, és nem veszlek el”, Adél összeroppan. Felfedi valódi érzelmeit a férfi előtt és elmondja neki, hogy Császárt szereti, és tulajdonképpen arra kéri Sipost, hogy mentse meg őt saját magától, ne hagyja neki, hogy megalázkodjon. Végül megtartják az esküvőt, de ami utána jön, az az igazi keserédes komédia.
A kitűnő rendezés és Horesnyi Balázs forgószínpados, korhű díszletei mellett Bakonyi Csilla játékára figyeltünk fel. Talán azért, mert az ő karaktere a legösszetettebb a darabban: mindvégig széles érzelmi skálát jár be, megmutatva a női lélekben dúló viharokat. Mellette egyébként az összes szereplőt nagy dicséret (és vastaps) illeti, de különösen a cserfes és naiv Irmát játszó Szakács Hajnalka és az édes-mérges Sipost alakító Kardos Róbert játéka nyűgözött le bennünket.
A darab befejezése viszont csak látszatra happy end. Adél visszatér Császárhoz, Irma pedig „hercegével”, Sipossal indul el pénztelenül a nagyvilágba. Így egyikük boldogsága sem garantált hosszú távon. S erre az utolsó jelenet hívja fel a figyelmünket, amelyben Sipos és Irma azon civakodik, hogy melyikük vigye a férfi bőröndjét. Mire Sipos végül kissé ironikusan azt mondja: „Jó, a bőröndöt mindig te fogod vinni.” A záróképben így látunk egy nincstelen bútorasztalost és egy cselédlányt, akiknek az élete csupa lemondás és küzdelem lesz, viszont legalább együtt lesznek. És ezen a ponton találja meg igazából önmagát Sipos, ugyanis furcsán hangzik, de visszakap valamit a szabadságából.
Molnár Ferenc: Az üvegcipő
(Jászai Mari Színház-Népház)
Vígjáték két felvonásban
Rendező: Czukor Balázs
