A Magyar Nemzeti Bank évi 6-7 százalékos vállalati hitelállomány-bővüléssel lenne elégedett, amely bankrendszeri szinten 2015 és 2017 között évente 430-450 milliárd forintos állománynövekményt jelent a jelenlegi 6300 milliárd forinthoz képest – mondta lapunknak Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.
– Miért fontos, hogy beinduljon a hitelezés? Korábban pont azzal volt a gond, hogy hitelből növekedtünk, nem?
– A vállalati hitelből érdemes, a lakossági hitelből nem érdemes növekedni. A válság előtt a háztartások egy jelentős része túladósodott. A hitellel rendelkező háztartások havi jövedelmének negyede ment törlesztésre, emiatt a szektor egy kényszerű, hosszú és fájdalmas mérlegalkalmazkodáson esett át, ami késleltette a recesszióból való kilábalást. Ma már a jövedelemarányos törlesztőrészlet tíz százalék körüli, megközelítve a 2003– 2004-es szintet. A lakosság mérlegalkalmazkodása részben az elszámolás következtében megállhat, és a hitelezésújra beindulhat. Az egészségtelen hitelezés felépülésének gátat szabnak a jegybank adósságfékszabályai, így nem fordulhat az elő, hogy a háztartási hitelezés a fogyasztáson keresztül újra egészségtelenül felfújja a gazdasági növekedést. A vállalati hitelezés a válság előtt nem volt túlzó, majd 2008 és 2013 között a bankok nagyon jelentősen visszafogták a hitelkínálatukat, főként a kockázatkerülés miatt. A vállalati hitelezés szinte összeomlott, ami ugyancsak visszafogta a gazdasági növekedést. Ma már a vállalati hitelállomány emelkedik, támogatja a beruházás felfutásán keresztül a növekedést és a foglalkoztatottságot. A probléma az, hogy ez főként a jegybanki lépéseknek köszönhető.
– A korábbi évekhez képest mekkora ütemben gyorsulhat fel a bankok hitelezése a tegnap közzétett vállalások tükrében?
– A bankadó csökkentése fejében tett banki vállalások nagy része kvalitatív jellegű, így ezt inkább szép gesztusnak tekintjük. Ennek ellenére a vállalások két fő irányt szabnak. Egyrészről gyorsulhat a hitelezés főként a vállalati és azon belül is a kis- és középvállalkozói (kkv) szektorban, másrészt megváltozhat a hitelezés struktúrája. A bankok a növekedési hitelprogramra egyre kevésbé ráutalva hitelezhetnek, amit támogat az alacsony kamatkörnyezet is. Örülnénk neki, ha a következő években úgy gyorsulna a hitelnövekedés, hogy közben a növekedési hitelprogram részesedése az új kihelyezésben csökkenne. Hosszú távon nem egészséges egy olyan struktúra, amelyben minden harmadik vállalati hitel kihelyezése a jegybanki programhoz kapcsolódik.
– Összegszerűen mekkora új, kihelyezett vállalati hitellel lenne elégedett az MNB?
– Mi évi 6-7 százalékos vállalati hitelállomány-bővüléssel lennénk elégedettek. Ez bankrendszeri szinten 2015 és 2017 között évi 430-450 milliárd forintos állománynövekményt jelent a jelenlegi 6300 milliárd forinthoz képest. Rendszerszinten a kkv szegmensben évi tízszázalékos növekedéssel számolunk, ami a jelenlegi 3500 milliárd forintos állományon felül évi 370-380 milliárd forintos bővüléssel konzisztens. A lakossági szegmensben visszafogottságot szeretnénk látni.
– Milyen növekedési többlet várható a hitelezési aktivitástól?
– Nem lesz könnyű három százalék felett tartani a gazdasági növekedést Magyarországon. Ennek egyik előfeltétele, hogy a vállalati hitelpiac teljesen kitisztuljon és évi 6-7 százalékos növekedést mutasson. Mindez egy százalékkal emelheti a GDP szintjét és közel tízezer fővel a foglalkoztatottságot. Ugyanakkor a hitelezés növekedésre gyakorolt hatása nem egyszeri hatás és nem is alapulhat egy statikus számításon. Fontos interakció, hogy a nagyobb hitelezés nagyobb növekedést, ami még nagyobb hitelezést és növekedést okoz. Ha ez a pozitív viszszacsatolási folyamat elindul, akkor ez finanszírozási oldalról a GDP növekedését akár minden évben egy százalékkal képes támogatni.
– Mikor ér véget az MNB katalizátorszerepe a vállalati hitelezésben?
– Erre nehéz válaszolni. A növekedési hitelprogramon kívüli hitelezés gyenge, ha a jegybank holnap viszszavonná azt a programot, a hitelpiac összecsuklana. Fokozatos kivezetés lehetséges. Figyelni kell a bankok vállalásainak teljesülését, a növekedési hitelprogramon kívüli hitelezés alakulását. Ha pozitív fejleményeket látunk, fokozatosan kilépve csökkentjük a bankok jegybanktól való függőségét. A jövő év elejétől valószínűleg tartom a jegybanki program feltételeinek szigorítását vagy a rendelkezésre álló összeg csökkentését.
