Serényi H. Zsigmond avantgárd festőként a szocializmus idején nem volt a párt kedvence, munkáit azóta azonban mások mellett Münchenben, Stuttgartban, Rómában, Milánóban, Varsóban és Bécsben is bemutatták.
A Csontváry Művészeti Udvarház és a budapesti Bartók32 Galéria Synthesis című, az utóbbi helyszínen látható tárlata a kilencvenes években kialakult, nyugalmat és feszültséget árasztó geometrikus alkotásaira koncentrál.
Pályája alatt több műfajban is kipróbálta magát, táblaképeket, akvarelleket, kollázsokat és képgrafikákat készített, de reklámpszichológiával és reklámgrafikával is foglalkozott. Már a hatvanas évek közepétől kezdve a nonfiguratív irányzat határozta meg a pályáját, az avantgárd festőkhöz tartozva. A tárlaton látható alkotásainak letisztultságot árasztó, egységes stílusa és formanyelve a kilencvenes években kezdett kialakulni, amikor felfedezte a geometriában rejlő lehetőségeket. Vakrámára, fehérre alapozott vászonra vagy éppen falemezre készített festményein úgy helyezi el a horizontálisan futó kompozíciót, hogy azok térbeli perspektivikus és plasztikus hatást keltsenek, és az alkotói szándéka szerint a geometrikus formák alá- vagy fölérendeltséget, nyugalom vagy feszültség érzetét keltik.
Ezzel kapcsolatban a tárlat közelmúltbeli megnyitóján Fábián László úgy fogalmazott, hogy nem feledkezhetünk meg a világ szerkezeti lényegéről, annak matematikai karakteréről, a kiállított művekben pedig ezt az eredendő világrendet ismerhetjük fel, nem a digitalizációt, hanem az analízis és a szintézis párosát, azaz a szépség szükségszerűségét. Meglátása szerint az elmúlt huszonöt évben nem változott meg lényegében az a szocializmusban tapasztalt helyzet, hogy továbbra is a hivatalból preferált alkotók megfelelési vágya határozza meg a művészeti életet. Az a véleménye, hogy így a „legképtelenebb helyzetek” születnek, erre példának az elmúlt évek köztéri szobrokhoz kapcsolódó botrányait hozta.
Mit keresnek ebben a szellemileg lepusztult közegben olyan alkotók, mint Serényi H. Zsigmond és olyan művek, amelyekkel ő próbálkozik méltó nyilvánosságot kapni? – vetette fel. Meglátása szerint olyan esztétikum örömét nyújtja, amely szakít a kiürült formákkal, a siralmakkal, a természeti formák másolásával és az önimádattal. Úgy véli, Serényi vállalkozása heroikus, mert az igaza tudatában a szembeszélben is alkot.
