A torma húsvét idején a legnépszerűbb, fogyasztása azonban az év minden szakaszában egészséges.
Az ízletes zöldségfélét ugyanakkor inkább megvásároljuk, mint hogy termesztenénk a kertben, pedig érdemes megpróbálkozni ezzel a különleges terménnyel a házi veteményesben is. A torma ültetése kora tavasztól májusig időszerű, és ugyan kicsit bonyolultabb művelet az átlagnál, de megéri a fáradozás. A telepítéséhez az egy-két centiméter vastag, arasznyi hosszú gyökérdarabok az ideálisak, amelyekről a sarjrügyeket le kell vágni, hogy ne az oldalhajtások növekedjenek.
A hosszú tormagyökér miatt a legelterjedtebb az úgynevezett bakhátas termesztés. A bakhát hosszanti földhalom, miniatűr sánc, amelyet ásóval, lapáttal tudunk kialakítani. A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott az alapos trágyázás is. A növény érzékeny a talaj minőségére, a legízletesebb termést a humuszos, laza közeg garantálja, a túl száraz, pangó vizes területek azonban nem kedvezők számára. A kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, ilyenkor a torma íze kellemetlenül csípőssé válik. A termény a napsütötte helyeket kedveli, vízigénye magas, folyamatos öntözést igényel.
A vetéskor az előkészített bakhátba 20-25 centiméterenként fúrjunk lyukat, ebbe helyezzük a gyökeret, és alaposan locsoljuk meg. Körülbelül egy hónap múlva megjelennek az első hajtások, ilyenkor ajánlott arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt. Ezt a műveletet a nyár derekán még egyszer meg kell ismételni. Fontos a gyakori gyommentesítés, a folyamatos vízellátás, és a rendszeres öntözés sem maradhat el. Több sornyi torma ültetése esetén javasolt a bordák közötti mélyedést is locsolni.
A zöldség betakarításának ideje késő ősszel érkezik el, de kiválóan bírja a fagyot is, ezért még télen is szedhetünk fel belőle. Fontos tudni, hogy évelő növény, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, vagyis a torma makacs vendég a kertben, ha egyszer betelepítettük, csak mély és alapos csákányozással távolítható el.
A hosszú tormagyökér miatt a legelterjedtebb az úgynevezett bakhátas termesztés. A bakhát hosszanti földhalom, miniatűr sánc, amelyet ásóval, lapáttal tudunk kialakítani. A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott az alapos trágyázás is. A növény érzékeny a talaj minőségére, a legízletesebb termést a humuszos, laza közeg garantálja, a túl száraz, pangó vizes területek azonban nem kedvezők számára. A kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, ilyenkor a torma íze kellemetlenül csípőssé válik. A termény a napsütötte helyeket kedveli, vízigénye magas, folyamatos öntözést igényel.
A vetéskor az előkészített bakhátba 20-25 centiméterenként fúrjunk lyukat, ebbe helyezzük a gyökeret, és alaposan locsoljuk meg. Körülbelül egy hónap múlva megjelennek az első hajtások, ilyenkor ajánlott arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt. Ezt a műveletet a nyár derekán még egyszer meg kell ismételni. Fontos a gyakori gyommentesítés, a folyamatos vízellátás, és a rendszeres öntözés sem maradhat el. Több sornyi torma ültetése esetén javasolt a bordák közötti mélyedést is locsolni.
A zöldség betakarításának ideje késő ősszel érkezik el, de kiválóan bírja a fagyot is, ezért még télen is szedhetünk fel belőle. Fontos tudni, hogy évelő növény, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, vagyis a torma makacs vendég a kertben, ha egyszer betelepítettük, csak mély és alapos csákányozással távolítható el.
