Több ezer tételből álló gyűjteményt adott közre a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Archívuma, az MTA BTK Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza Pávai István és Zakariás Erzsébet szerkesztésében. A Ja- gamas János Széchenyi-díjas erdélyi magyar népzenekutató, zenetudós egyedülálló munkáját archív formában bemutató háromnyelvű könyv és DVD-összeállítás olyan anyagot tesz elérhetővé a széles közönség számára, amelynek korábban csupán öt százaléka volt nyilvánosan hozzáférhető.
A népzenekutatás újabb kincse jelent meg (Fotó: MH)
Jagamas János magyar népzenekutató hiánypótló gyűjteménye jelent meg a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Archívuma, az MTA BTK Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza többéves közreműködésének eredményeként, zömében ismeretlen népzenei anyagból könyv és DVD-ROM formájában, magyar, román és angol nyelven. A most kiadott gyűjtemény az 1940–50-es években keletkezett, többségében romániai magyar népzenét tartalmaz számos eddig feltáratlan területről, sőt olyanokról is, amelyeket a későbbi gyűjtések sem érintettek. A gyűjtéseket Kodály tanítványa, Jagamas János végezte a Kolozsvári Folklór Archívum munkatársaként, olyan időszakban, amikor magyarországi gyűjtők nem mehettek Romániába, ott rajta kívül csak az általa irányított kis létszámú munkacsoport foglalkozott ilyen munkával.
Jagamas az 1940-es évek második felétől 1960-ig dolgozott az intézetben, így őrződött meg Erdélyben az anyag. 1974-ben ő maga kiadott egy romániai magyar népdalokról szóló gyűjteményt, de hangzó anyag nem jelent meg. „Mi most a több ezer tételes gyűjtést adjuk közre, ami azért nagyon jelentős lépés, mert hangszeres anyag kotta formában sem volt publikálva, ezúttal pedig ez is elérhetővé vált” – mondta el lapunknak Pávai István, az MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a gyűjtemény egyik szerkesztője. A kiadványon összesen hétezer-kétszázharminchat dallamváltozat, háromezer-harmincnyolc hangklip, kilencezer-ötszáztizenkettő kéziratoldal, tizenhat fotó található. Ezeken kívül a kiadvány három tanulmányt is tartalmaz (Pávai István: Jagamas János népzenei gyűjtéseinek közreadásáról, Zakariás Erzsébet: Jagamas János gyűjtései a Kolozsvári Folklór Archívumban, Almási István: Jagamas János emlékezete).
Hogy miért is tekinthető teljes mértékben hitelesnek ez a világtól elzárt gyűjtés, arra Pávai István szerint az a válasz, hogy Jagamas eleve Kodály Zoltán tanítványaként került Erdélybe a háború után, azaz nagyon jól képzett szakemberként tért vissza szülőföldjére. „Kifejezetten törekedett a fehér foltok felszámolására, azaz a még nem kutatott területek feldolgozására. Ezen felül fontos az is, hogy a több ezer kottaleíráshoz hangfelvétel is van. Gyűjtésének értékét tovább emeli, hogy munkáját kiterjesztette román, cigány és kis részben katolikus bolgár, valamint makedoromán anyagokra is. Erdélyben akkor még nem létezett a széles körű amatőr gyűjtőmozgalom, amit a kazettás magnók megjelenése indított el, ezért lehetséges, hogy Jagamas és munkacsoportja abban az időben egyedülálló teljesítményt vitt véghez” – fogalmazott Pávai.
Jagamas gyűjteményéből mára nagyon csekély számú anyag maradt fent a mindennapi életben, ezért a kétéves munkával elkészített kiadvány szinte időgépként működik. „Archív formában adunk közre minden rendelkezésre álló anyagot, nem tettünk bele elemzéseket, megjegyzéseket, új gyűjtési eredményeket. Ezzel részben időt is szerettünk volna spórolni, de szándékunk az is, hogy bárki számára hozzáférhető legyen az alkotás.
Jagamas János munkájának értékét alapvetően meghatározza Kodály Zoltán és Bartók Béla hatása, akiknek szellemiségét leginkább Jagamas gyűjtői magatartásán figyelhetjük meg. „Figyelembe vette tanácsaikat munkája során, ami azért is izgalmas, mert olyan időszakban gyűjtött tánczenét, amikor még meg sem jelentek erre vonatkozó művek. Azaz magától gondolta ki, hogy miket kell keresnie, így korát megelőzve, a népszokások teljes menetét élő szituációként vette fel és rögzítette” – emelte ki Pávai.
A Kolozsvári Archívumban még két jelentős anyag vár kiadásra: Jagamas tanítványainak, munkatársainak gyűjteménye az ötvenes évekből, 1960 után pedig Almási István néprajzkutató több mint negyvenéves munkája során gyűjtött anyaga.
Jagamas gyűjtéseinek alig öt százaléka jelent meg eddig kotta formájában, a hangzó felvételek – köztük mintegy 850 hangszeres dallam – most kerülnek első alkalommal a nyilvánosság elé, hiszen Jagamas János gyűjtéseiből hangzó kiadvány még sosem készült. A közreadott dallamok többsége magyar előadóktól származik Moldvától a Székelyföldön és Közép-Erdélyen át a Partiumig és a Bánságig.
