Azért azt el kell ismerni, hogy tavaly szép számmal mutattak be izgalmas és tényleg figyelemre méltó magyar filmeket, ennek ellenére csupán egyetlen produkció ért el igazán komoly, százezret is meghaladó nézőszámot, méghozzá egy kifejezetten sablonos és az átlagból csak éppen kiemelkedő romantikus komédia, a Megdönteni Hajnal Tímeát.

Búslakodhatnánk, hogy kár volt a filmalapot létrehozni, ha ugyanúgy a legkommerszebb közönségdaraboknak van csak esélyük megmozgatni szélesebb tömegeket, hiszen így volt ez az új rendszer előtt is, de megnyugtatással szolgálhat, hogy máshol sem jobb a helyzet. Spanyolországban egy cseppet magasabb szinten áll a mozgóképes ipar, számtalan remekművet és ikonikus rendezőt kitermeltek már, erre mi lett nem csupán 2014 legnézettebb, de az ország történelmében a legjövedelmezőbb, több mint ötvenmillió eurót termelő filmje? Egy kifejezetten sablonos, az átlagból semmilyen szempontból ki nem emelkedő romantikus komédia.
A történet főszereplője Rafael, aki egyik este egy kocsmában erősen ittas állapotban baszk vicceket mesél barátainak, mindezzel erősen felháborítva az éppen szintén ott iszogató baszk származású fiatal Amaia-t, rövid veszekedés után azonban mégis egy ágyban kötnek ki. A lány a szülőfalujába hazatérve azzal szembesül, hogy régóta tervezett házassága meghiúsult, a férfi – aki még életében nem hagyta el az andalúz tartományt – azonban utánaered, hogy meghódítsa, de azzal a próbatétellel nem számol, amely ezután várja: Amaia ráveszi, hogy édesapja előtt játssza el az igazi baszk vőlegényt.
A Spanyol affér valószínűleg nem csupán műfajának köszönheti megdöbbentő sikerét, sokkal inkább annak, hogy a baszk–spanyol viszony és az ellentétek kifigurázásával olyan témát feszeget vígjátéki keretek között, amely a helyiek számára fontos, de ettől nekünk, azaz a nemzetközi közönségnek nem lesz izgalmasabb a produkció: képzeljük el, mennyire érdekelné a világ Magyarországot kevésbé ismerő részét egy olyan teljesen átlagos romkom, amely mondjuk egy székely férfi és egy román nő szerelmi civódásain keresztül próbálná meg ábrázolni és kifigurázni a kulturális különbségeket? Valószínűleg nem túlzottan. Mi is hasonlóképpen vagyunk a Spanyol afférral: anélkül is, hogy mélyebben értenénk és ismernénk a helyi viszonyokat, könnyedén dekódolhatók a sztereotip viccelődések mindkét oldalról, de a poénok nyilván kevésbé ütnek úgy, hogy egy számunkra kissé távoli és idegen kulturális közeghez kötődnek, így aztán marad a felszín, egy férfi és egy nő kapcsolata, amely elé különféle akadályokat görget az élet, de mint minden romantikus vígjátékban, ezek is megoldódnak vicces(nek szánt) szituációk sorában, süt a nap, csak az érzelmek számítanak, mindenkit a jó szándék vezérel, a szereplők is szimpatikusak és szerethetők, azaz minden adott, hogy másfél órára elhiggyük, az élet csodaszép, ebben pedig a Penélope Cruz kisugárzásával bíró Clara Lago nagy segítségünkre van. Teljesen megértjük a film sikerét az otthonában, de pontosan annyi értelme volt exportálni más országokba, mint amennyi értelme a Megdönteni Hajnal Tímeát című munkának lenne Amerikában.
Ocho apellidos vascos
Színes, feliratos, spanyol vígjáték, 98 perc, 2014. Rendező: Emilio Martínez Lázaro
Szereplők: Dani Rovira, Clara Lago, Carmen Machi, Karra Elejalde
•••••6••••



