Jogtudósokat, igazságügyi vezetőket és történészeket kér fel az Országgyűlés mentelmi bizottsága, hogy nyílt ülésein előadásokkal járják körül a mentelmi jog kialakulásának körülményeit. Ebbe a sorozatba illeszkedik Szikszai Zsolt történész, politológus A koalíciós időszak (1945-1948) mentelmi ügyei című előadása is. Ez volt az az időszak, amikor a Kommunista Párt minden erejével a többpárti rendszer egypárti diktatúrává alakításán dolgozott, politikai ellenfelekből ellenséget kreált, s így megfélemlítette a közvéleményt – mondta el bevezetőjében Szikszai Zsolt.
A kormány megalakulása 1946. február 4-én. Középen Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, balján Rákosi Mátyás (Fotó: MTI)
A második világháború után vagyunk, az emberveszteség óriási, háromszázhatvanezer katona elesett, százezer civilt meggyilkoltak, hatszázezer magyar állampolgár szovjet fogságba került, négyszázhatvanezer magyar zsidót és több tízezer cigányt a náci gázkamrákban és munkatáborokban öltek meg, kétszázezer hadifogoly és elhurcolt civil a szovjet táborokban halt meg. Az 1941-44 közötti államterületen Magyarország vesztesége hozzávetőleg kilencszázötvenezer ember, miközben a visszacsatolt területeken meggyilkoltak számáról nincsenek hiteles adatok.
Menekültáradat indult, háromszázezren érkeztek Csehszlovákiából, Romániából, Kárpátaljából és Jugoszláviából, miközben kétszázezer magyar kivándorolt nyugatra, és százkilencvenezer németet kitelepítettek. Magyarország elveszítette területeinek jelentős részét, a nemzeti vagyon negyven százaléka elpusztult vagy elrabolták, Budapesten nyolcvanezer lakás megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott. A Duna és a Tisza összes hídját felrobbantották, a szarvasmarha-, a ló- és a sertésállomány felét elrabolták vagy rekvirálták.
Az 1945. novemberi választásokat ötvenhét százalékkal a Független Kisgazdapárt nyeri, de szovjet nyomásra kénytelen koalícióra lépni a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal. Ebben a zűrzavaros időszakban a Kommunista Párt beülteti az embereit a belügy- és az igazságügy-minisztériumba, egymást érik a koncepciós eljárások, mentelmi ügyek, lemondatások, letartóztatások és eltávolítások. Megkezdődik a kisgazdapárt felszalámizása, a végső - később Rákosi által is deklarált - cél, hogy a kisgazdapártot megsemmisítsék, vezetését eltávolítsák.
1946-ban megszületik a koncepciós eljárásokra, mentelmi jog felfüggesztésére kiválóan alkalmas III. törvény, amely a köztársaság ellen a szervezkedést és a propagandát bünteti, sőt azt is, aki tudott róla. Támadás indul az országgyűlési képviselők ellen is.
Vértessy Károly volt különítményes tiszt gyűlöli a kommunistákat, és ennek hangot is ad. Egy 1946 novemberében kelt jegyzőkönyv témája az 1919-es fehérterror idején betöltött szerepe. Emellett izgatással is vádolják, mert baráti társaságban parancsuralomnak nevezi a fennálló rendszert. Vértessy tisztában van azzal, hogy mi készül ellene, ezért 1946 végén hamis papírokkal Ausztriába szökik. Előtte azonban levélben kéri, hogy betegség miatt engedélyezzenek neki három hónap távollétet az országgyűlésből. Már rég külföldön él, amikor a következő év márciusában újabb – belföldi postai bélyegzővel ellátott – levelet küld, és betegségre hivatkozva további három hónapot kér.
Vidovics Ferencet, Somogy vármegye leváltott főispánját – akit a Gestapo korábban letartóztatott, megkínzott és internált, ezenkívül a kommunistákat sem szíveli – azzal vádolják, hogy segítette Vértessy szökését. Házi őrizetbe kerül, 1947-ben megfosztják mandátumától, februárban a népbíróság öt év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítéli.
Vidovicsot eközben a kommunista Kovács István is feljelenti azzal, hogy az Új Máramaros című lap főszerkesztőjeként háborús uszító cikkeket jelentetett meg. Vidovics tanúkihallgatás közben megszökik a kaposvári törvényszékről, de bő másfél hónappal később elfogják, s tizenöt év fegyházra ítélik.
Másokhoz hasonlóan menekülni készül Jaczkó Pál is, de kifut az időből, a lakásáról hurcolják el. Saláta Kálmán fejére ötezer forint vérdíjat tűznek ki, napokig bujkál az országgyűlés épületében, végül sikerül megszöknie. Fillér Lászlót 1946 nyarán a szovjet hatóságok letartóztatják, majd hat évre gyűjtőtáborba viszik. A párt centrumában lévő Gyulai Lászlót az utcán ismeretlenek támadják meg, és a lakásába is felmennek, bántalmazzák. Gyulai részletes leírást ad a támadókról, a gépkocsijuk rendszámát is megjegyzi, az autóról kiderül, hogy a politikai rendőrség tulajdona. A Magyar Közösség-ügyben koholt köztársaság-
ellenes összeesküvés vádjával 1947. januárjában letartóztatják, négy év fegyházra ítélik, majd egy évvel később büntetését öt évre emelik. Összeesküvés vádjával 1947 januárjában a kommunisták letartóztatják a most 93 éves, Budapesten élő Horváth Jánost is, három és fél évre ítélik, de négy év után szabadul.
Teljes erővel kirobban a már említett Magyar Közösség-ügy, a kommunisták a köztársaság elleni összeesküvés vádjával, pontos forgatókönyv szerint igyekeznek eltiporni a Rákosi szerint „reakciós erők uralta” kisgazdapártot, s az egymásra épülő ügyek által egyre közelebb kerülnek Kovács Béla főtitkárhoz. Még javában tart a nyomozás, amikor 1947 januárjában a Kommunista Párt lapja, a Szabad Nép megszellőzteti, hogy az államvédelmi szervek kommunistaellenes összeesküvést lepleztek le, amelynek célja a Horthy-rendszer visszaállítása. Már ötvenen vannak letartóztatásban, a hat „főbűnös” beismerte tettét. A következő napokban a lap sorra hozza a letartóztatott „összeesküvők” nevét.Hám Tibor, Jaczkó Pál képviselők és társaik már jó ideje fogságban vannak, amikor január 17-én a köztársaság megdöntésére irányuló tevékenység miatt felfüggesztik a mentelmi jogukat. Fegyházra ítélik őket. Hám Tibor később leírja, miként kínozták a börtönben, összekötözték, és öt napon át vigyázzállásba kényszerítették, hogy Kovács Béla elleni vallomást csikarjanak ki tőle.
Kovács Béla későn érzékeli, hogy őt is eléri a kommunista „igazságszolgáltatás”. Februárban elmegy a rendőrségre, hogy vallomást tegyen arról, nincs köze az összeesküvéshez, Péter Gábor fogadja. Kemény lelki kezelésnek vetik alá, mindennek lehordják, majd eléterelik a letartóztatottakat, akik könnyel a szemükben mondják, ő irányította a politikai összeesküvést. Kovács Béla mentelmi jogát felfüggesztik, elhurcolják, nyolc évet tölt a Gulagon.
A koncepciós eljárások folytatódnak, Pfeiffer Zoltánt, aki 1944-ben zsidók százait próbálta menteni, összeesküvéssel vádolják. Mentelmi jogát 1947 novemberében felfüggesztik, egy amerikai diplomata segítségével az utolsó pillanatban külföldre menekül. Az országgyűlés 1948 júniusában szavaz az iskolák államosításáról, s hogy a döntést megünnepeljék, állva éneklik a Himnuszt. Slachta Margit képviselő azonban ülve marad. Hazaárulás miatt mentelmi eljárás indul ellene, kétszer hat hónapra felfüggesztik, egy évvel később Ausztriába menekül.
A mentelmi bizottság tevékenysége odáig fajul, hogy már a tagokat sem hívják az ülésekre, előre legyártott határozatokat hoznak. A képviselők demokratikus jogai már csak papíron léteznek, s a totális szovjetizálás útjában állókat bebörtönözik, kényszermunkára ítélik vagy más módon távolítják el…
Az országgyűlési képviselők védelme
A mentelmi jog nem privilégium, hanem a demokrácia működését szolgálja. Az országgyűlési képviselő függetlenségének fontos garanciája, megvédi attól, hogy a munkájában akadályozzák. A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni vagy letartóztatni, és csak a mentelmi jog felfüggesztésével lehet ellene büntető- vagy szabálysértési eljárást indítani. A mentelmi jog csak akkor függeszthető fel, ha az Országgyűlés megszavazza az erről szóló indítványt.
