Át kell alakítani a hazai tenyésztésszervezést úgy, hogy megőrizzük nemzeti szuverenitásunkat, emellett választ tudjunk adni a globalizáció kérdéseire. A hazai érdekek szembemennek az uniós törekvésekkel.
A hazai tenyésztésszervezés rendszerének a jelenlegi formája az 1990-es évek végére alakult ki. A struktúra napjainkban négy pilléren nyugszik: a jogalkotó és irányító hatóság a Földművelésügyi Minisztérium, a tenyésztési hatóság a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), a tenyésztőszervezetek tömörülése, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ), valamint a szektor pénzeinek kifizetéséért felelős Mezőgazdasági- és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH).
A tárca feladata a a tenyésztésszervezési rendszer hatékony működésének elősegítése, valamint a hosszú távú célok meghatározása, a stratégiák kidolgozása, és a jogszabályok megalkotása. A Nébih nyilvántartást vezet a hazai tenyészetekről, a szaporításról, valamint a vágásról. Emellett természetesen a többi élelmiszer-biztonsággal, hitelesítéssel kapcsolatos feladatot is a hivatal végzi, beleértve az élelmiszerlánc teljes felügyeletét. A MÁSZ az egyedileg kidolgozott tenyésztési programok végrehajtását koordinálja, emellett a törzskönyvezés, teljesítményvizsgálat, fajtanépszerűsítés is a szervezet feladata. Különböző szolgáltatásokat is kínál a tenyésztőknek, emellett a szektor legnagyobb hazai érdekképviselete is egyben. Az MVH – mint a mezőgazdaság többi ágazatában – a nemzeti és uniós támogatások, pályázati pénzek kifizetésének a hivatala.
Az állattenyésztéshez közvetlenül nem kapcsolódó, de tevékenységük miatt részét képező szakmai szervezetek is segítik a munkát. Ilyen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amely 2013-as megalapítása óta hazánk egyik legnagyobb agrárszervezetévé nőtte ki magát. Idesorolhatók még a különböző terméktanácsok, amelyek megtalálhatók a termelői, feldolgozói, és kereskedelmi ágazatokban is.
Napjainkra éles különbség alakult ki az egyes tenyészszervezetek között, emellett a globalizációs törekvéseket is figyelemmel kell kísérnie az ágazatnak. A legfontosabb kérdés ma az, hogy milyen módon tudjuk nemzeti hatáskörben tartani a tenyésztésszervezést, és a magunk által kialakított rendszerrel választ tudunk-e adni az egyre nagyobb élelmiszerigényre mind hazánkban, mind – az export esetében – külföldön.
Az unió globalizációs törekvése
Az Európai Unióban az elmúlt években több kísérlet irányult arra, hogy a lisszaboni szerződésben megfogalmazott „az áruk és szolgáltatások szabad áramlása” irányelvnek a tenyésztéssel kapcsolatos tevékenységek is maradéktalanul megfeleljenek. Legutóbb az idén próbált elfogadtatni egy olyan rendeletet az Európai Bizottság, amely Brüsszel hatáskörébe helyezné a tenyésztésszervezés több elemét. Egyelőre a tagállamok többsége elutasítja ezt a törekvést. Brüsszel arra hivatkozik, hogy a fajták tenyésztését, a tenyésztőszervezetek engedélyezését, valamint a tenyészállatok- és szaporítóanyagok kereskedelmét figyelembe véve a tagállamok szabályozása meglehetősen sokrétű. Amennyiben az Európai Parlament és az Európai Tanács rábólint a tervezett szabályozásra, abban az esetben a nemzeti hatáskör meglehetősen beszűkül. Ez a nemzeti tenyésztési programok elsorvadását eredményezheti, emellett a szelekció, a tenyészállat-előállítás a tőkeerős nagyvállalatok érdekeltségébe sodorná az ágazatot.
A jelenlegi uniós irányelvek nem nyújtanak széles körű szabályozást az állattenyésztésben, a meglévő irányelvek pedig nem illeszkednek a hazai modellekhez. Nem foglalkozik az uniós szabályozás például az élelmiszer-biztonsági kérdésekkel, valamint a genetikai erőforrások megőrzésével sem.
A céltudatos magyar jövőkép
Áttörést jelent az új Közös Agrárpolitika, amely már célként fogalmazza meg a biológiai sokszínűség megőrzését. Ez azonban ellentmond a fentebb felvázolt bizottsági törekvéseknek, ezért uniós szinten is szükséges egyfajta új megközelítés.
A MÁSZ, a kamara, de lényegében a szektor egésze azt a kérdést fogalmazta meg a jövőre nézve, hogy vajon sikerül-e visszanyernünk világszínvonalú állattenyésztésünket úgy, hogy emellett megőrizzük a szuverenitásunkat?
A szakemberek egybehangzó véleménye, hogy egyfelől hangsúlyosabban kell képviselni a genetikai erőforrások védelmét, másfelől választ kell adni a globális problémákra: az egyre növekvő népességnek egyre több élelmet kell előállítani. Ebbe illeszkedik, hogy ki kell alakítanunk a közeljövőben a genetikai erőforrások intézményi rendszerét, valamint figyelemmel kell kísérnünk a fajták változását. Mindezt természetesen úgy, hogy továbbra is egészséges, megbízható forrásból származó hazai, minőségi élelmiszert fogyaszthassunk.
Az anyagi háttér adott
A kormány tehát egyértelműen a tenyésztésszervezés nemzeti hatáskörben való fejlesztését tűzte ki célul. Erre utal az uniós és a nemzeti támogatások elosztása is: 2020-ig 212 milliárd forint többlettámogatás jut az állattartásra, amelyből 180 milliárd forint nemzeti támogatás. A tejtermelők 14 milliárd forint többlettámogatást kapnak jövőre, összesen húszmilliárdot. A szarvasmarhatartók 11 milliárdból gazdálkodhatnak jövőre, amelyből ötmilliárd forint a többlettámogatás. A sertéstartók csaknem 17 milliárd forintból gazdálkodhatnak 2015-ben, amelynek a fele a többlet. Az állati tetemek ártalmatlanításának kerete hatszázmillió forinttal 3,6 milliárd forintra emelkedik. A feldolgozószektor fejlesztésére mintegy háromszázmilliárd forintot szán a kormány.
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter korábban hangsúlyozta, azért fontos a hazai állattenyésztés nemzeti kézben tartása, valamint jelentős támogatása, hogy Magyarország el tudja látni a lakosságot és a külpiacokat minőségi állati termékekkel. Ezért is tekinti a szaktárca kiemelten fontos feladatnak az állattenyésztés támogatását, gazdálkodási feltételeinek javítását.
Röviden. A hazai tenyésztésszervezés gróf Széchenyi István nevéhez fűződik
• Magyarországon az első tudatos tenyésztésszervezést 1784-től, a Mezőhegyesi Ménes alapításától számítjuk.
• Az első tenyésztőszervezet létrehozása, az állattenyésztés világszínvonalú felzárkóztatása gróf Széchenyi István nevéhez fűződik, akinek kezdeményezésére alakult 1830-ban az állattenyésztők társasága.
• A magyar állattenyésztés világszínvonalú volt a 20. század első felében, köszönhetően az ágazatok közötti összefogásnak és a politikai akaratnak.
• A tenyésztésszervezés 1948-ban – több más ágazattal együtt – központi irányítás alá került.
• A 70-es években hatalmas fejlődésen ment keresztül az ágazat, s ezt a 80-as években lassú hanyatlás követte.
• A 90-es években magánkézbe került a tenyésztésszervezés, 1993-ban hatályba lépett az állattenyésztési törvény.
• Életbe lépett 1995-ben az Állattenyésztési Törvény, majd létrehozták a szektor máig legnagyobb érdekképviseletét, a Magyar Állattenyésztők Szövetségét.
• A 2000-es évek elejére hatalmas különbség alakult ki a sikeresebb és a kevésbé sikeres tenyésztőszervezetek között, a liberális politika miatt a szervezetek többsége nem tudott megerősödni.
• A 2010-ben bekövetkezett kormányváltás szemléletváltást hozott magával: felértékelte a tenyésztés nemzeti alapokon nyugvó megerősítését.
• Napjainkban az Európai Bizottság olyan rendeletet készített elő, amely liberalizálná a tagállamok tenyésztésszervezését, több elemét hatáskörébe vonná Brüsszel. Az aktuális kérdés az: nemzeti hatáskörben hogyan lehet megerősíteni az ágazatot és garantálni a minőséget?
