A legnagyobb nevek közül hét, a világ több pontján ikonikus közintézményeket alkotó külföldi építésziroda indul a Városligetbe szánt Új Nemzeti Galéria és Ludwig Múzeum megtervezéséért, de mellettük magyar irodák is jelentkezhetnek.
A kiírók nem csupán üres sztárépítészetet szeretnének a megismételt pályázaton, hanem fenntartható, jól működő épületet várnak – tudtuk meg a múzeumi negyed miniszteri biztosától. Baán László lapunknak elárulta azt is, hogy a másik négy múzeumépület folyamatban lévő pályázatán már látni a nyerésre esélyeseket.
Hét elismert, világhírű építésziroda vesz részt a Városligetben, a Petőfi Csarnok helyére építendő Új Nemzeti Galéria és Ludwig Múzeum leendő közös otthonára kiírt meghívásos tervpályázaton. Ugyanis a tervezett múzeumi negyed egyes építményeire szóló nyílt, nemzetközi tender nyáron lezárult első fordulójában a munkák között nem talált a zsűri megfelelőt. Baán László, a múzeumi negyed miniszteri biztosa lapunknak elárulta, egy meghatározott körben kiküldött meghívásra szinte mindenki rögtön igent mondott, a lista nem volt sokkal hosszabb, tehát nem kellett „házalniuk”. A leendő képzőművészeti szupermúzeum épületére így jövő tavasszal hirdethetnek nyertest, s reményeik szerint ezzel nem csúszik a beruházás.
És hogy kik vesznek részt a pályázaton? David Chipperfield, Renzo Piano, illetve Jean Nouvel műterme, valamint a holland Mecanoo, a spanyol Nieto Sobejano, a norvég székhelyű Snohetta és a japán SANAA iroda. (Az irodák által eddig a világban alkotott ikonikus épületekről lásd alábbi írásunkat –a szerk.)
Felvetettük, hogy még mindig erős szempont-e a zsűrinél a fenntarthatóság, a gazdaságos megépíthetőség és üzemeltetés, hogy ne csupán a „sztárépítészet” Budapestre hozatala, ne mindenáron egy pusztán ikonikus épület megvalósítása legyen a cél.
Baán László szerint a dizájn fontos, de nem mindent ír felül, a fenntarthatóság mellett a modern múzeumi funkcióknak is sokoldalúan meg kell felelnie a leendő épületnek. Emellett a városba és a Városligetbe ágyazottságot is figyelik majd. Olyan, kulturális épületek megalkotásában jártas mestereket hívtak meg, akik „nem merevedtek bele a saját nagyságukba, képesek a megújulásra, és jól használható múzeumi épületeket hoznak létre”. Hozzátette, ez utóbbi szempont nagyon fontos, mert sajnos van példa az ellenkezőjére magasra értékelt építészeknél is.
A hét külföldi iroda mellett további három hely kiadó még, hiszen tíz jelentkezőt szeretnének. A miniszteri biztos kérdésünkre elmondta, hogy magyar iroda vagy több iroda konzorciumának jelentkezését is várják, a kiírást úgy alkották meg, hogy esélyük legyen hazaiaknak is.
Megkérdeztük Baán Lászlót a másik négy intézmény, a Néprajzi Múzeum, a fotó- és az építészeti múzeum ikerépülete, valamint a Magyar Zene Háza sikeresnek tűnő tervpályázatáról is: milyen tapasztalatokat árulhat el a még zajló második forduló idején?
„Figyelemre méltó alkotások vannak a továbbjutók között, dizájn szempontjából látunk már győzelemre esélyeseket a most beérkezett alaposabb dokumentáció alapján. Vizsgáljuk, hogy melyik várhatóan mennyibe kerülne, és minden kritérium alapján hozunk döntést decemberben” – válaszolta.
A Városliget épületei közül az egykori első Műcsarnok, a jelenlegi Olof Palme-ház sorsáról még mindig semmit nem tudni.
A miniszteri biztos most azt mondta, nem született döntés a funkciójáról, de mindenképp fel kell újítani, viszont ez csak akkor történhet meg, ha már pontosan tudják, milyen célt szolgál majd az épület.
Ezt jövő tavaszra szeretnék véglegesíteni, a mintegy száz civilszervezettel folytatott egyeztetések során így az Olof Palme-ház jövőjére is várják a javaslatokat – tette hozzá.
Kifordított ház Párizs közepén és egy lebegő tető
Ahogy Kovács Dániel művészettörténész fogalmazott néhány évvel ezelőtt a Hg.hu portálon: „a sztárépítészet halott”. Véget ért az a korszak, amikor a pusztán formabontó szándék vezérli a megbízót és az építészt. Egyre több szerephez jutnak a fenntarthatóság és emberközeliség szempontjai – írja. Úgy tűnik, ehhez a körhöz illeszkedik az Új Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum meghívásos pályázatára felkért, világhírű építészek köre is.
A tervpályázatra igent mondott David Chipperfield, akinek irodája a berlini Neues Museum újjáépítésével szerzett nagyobb ismertséget: itt a romokból részbeni rekonstrukcióval, néhány kortárs kiegészítéssel hozta létre a régi-új múzeumépületet, utóbbiak szelíden húzódnak meg az eredeti részletek mellett – bár így is vita övezte a beruházást, mondván, miért nem teljes hűséggel rekonstruálják az intézményt. A másik résztvevő Renzo Piano, aki negyven éve társaival a párizsi Pompidou Központtal írta be magát a könyvekbe: azóta is ellentmondásos, hogy a történelmi városszövetben álló „kifordított” épület – a teljes gépészet és a közlekedőtraktusok nagy része is kívül található – miként ítélendő meg. Piano ezen kívül az amszterdami Nemo Science Center furcsa, szögletes cethalra emlékeztető tömbjével és az Új-Kaledónián megépült, törzsi hagyományokat és sudár pálmafákat egyszerre megidéző Jean-Marie Tjibaou Kulturális Központtal bővítette repertoárját. Párizsi épülettel hívta fel a figyelmet magára Jean Nouvel is. Az 1987-ben elkészült Arab Világ Intézete szokványos üvegkockának tűnik, a Szajna felé mégis íves homlokzattal, ám az üveglapok mögött keleties mintázatú fémszerkezetek lapulnak, amelyek a bejutó napfény mennyiségét szabályozzák. Újabb alkotásai közül való a párizsi Musée du quai Branly, az ázsiai, óceániai művészetek otthona, a tömbjéből színes kockák állnak ki, és méretes parkot ölel körbe az épület, míg a folyó felé növényekkel beültetett homlokzattal néz. Részt vesz még a pályázaton a holland Mecanoo iroda, amely több könyvtárat, iroda- és lakóházat alkotott: előbbiek közül a birminghami könyvtárat szokták emlegetni, a tavaly elkészült, mozgalmas tömegformálású tömbjére különleges homlokzati díszek kerültek. A spanyol Nieto Sobejano műterem két alapítója jegyzi például a hallei Moritzburg bővítését, itt a középkori elemek fölé javarészt üvegből és acélból emeltek új részeket; az egykori córdobai kalifátus emléke, a Madinat Al-Zahra erődpalota romjai mellé pedig rendkívül visszafogott, minimalista stílusban építettek szinte földbe simuló, fehér falú hasábokból álló múzeumot és kutatóközpontot. Elvállalta a felkérést a norvég székhelyű Snohetta, amely az oslói operát és az alexandriai nagykönyvtárat alkotta, ez utóbbit kimondva-kimondatlanul az ókori intézmény utódjául szánták, elképesztő méretű, döntött pénzérmére emlékeztető tetőzete alatt arénaszerű, többszintes olvasóterem van, a „tárcsa” mellett óegyiptomi hatású tömb látható. A japán SANAA iroda pedig például a toledói múzeum egyik új épületét tervezte, a minimalistánál is kevesebb eszközzel: hajlított üveghomlokzata mögött mintha semmi sem tartaná a tetőzetet. (MH)
