A múlt héten ért véget minden idők legnagyobb jegybanki eszközvásárlási programja, amely az elmúlt öt évben soha nem látott likviditást és pénzbőséget teremtett és történelmi csúcsokra hajtotta a részvénypiacokat. A program gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról megoszlanak az elemzői vélemények, de abban konszenzus van, hogy a „pénzpumpa” végével megkezdődhet a fejlett piacokon a hozamok emelkedése, ami a magyar gazdaságra is negatívan hat majd.
Az amerikai jegybank mérlegfőösszege a válság óta 700-800 milliárd dollárról 4 ezer milliárd dollárra növekedett. A globális szinten eddig soha nem látott méretű pénzügyi likviditásbővítő program előzményeit a 2008-as válságnál kell keresni. Az Egyesült Államokból kiindult krízis a világ pénzügyi rendszerének totális összeomlásával fenyegetett. 2008 októberében a Lehmann Brothers csődje után egy hónappal Bush elnök egy 700 milliárdos bankmentő csomagot jelentett be, amely a rossz hitelek kivezetését és a befagyott hitelezési piac helyreállítását célozta meg. Az amerikai jegybank ezután egy százalékra vágta az alapkamatot, ami hamarosan nullára esett. Miután a kamatokat nem lehetett nulla százalék alá vinni, ezért a pénzügyi válság csúcsán, 2009 tavaszán újabb rendkívüli intézkedésekre volt szükség.
A FED ekkor hirdette meg hirdetett meg mennyiségi lazítási (az angolszász szakirodalomban ez a quantitative easing, ennek rövidítése a „QE”) programját, amelynek lényege, hogy a jegybank úgy növeli a rendszerben levő pénz mennyiségét, hogy különféle eszközöket vesz a piacon, aminek a fedezetét az általa kibocsátott pénz biztosítja.
A QE első szakaszában 1.250 milliárd dollár értékben vásároltak fel jelzálog fedezetű értékpapírokat (MBS). A programmal a hosszú távú kamatokat jelzáloghitel kamatokat próbálta a FED lejjebb szorítani és kedvezőbb helyzetbe hozni az adósokat.
A válság az ingatlanbuborék kidurranásával és másodlagos jelzáloghitelek bedőlésével indult. A jelzálogalapú értékpapírok, valamint az ezekből képzett derivatív termékek árazása teljesen elszakadt a piaci realitásoktól. A vezető amerikai bankok jelentős mennyiségű „toxikus” értékpapírt halmoztak fel és amikor mindenki számára világossá vált, hogy ezek teljesen értéktelenné váltak az ingatlanpiac összeomlása miatt, akkor tömeges eladásba kezdtek és ez totális pénzpiaci pánikhoz vezetett.
2010 novemberében jelentették be az eszközvásárlások folytatását. Elemzők szerint ezzel a jegybank célja nem volt más, mint hogy az inflációs várakozásokat keltsen a gazdaságban és az egyre távolabbi időbe tolja a kamatciklus fordulópontját és ezzel a piaci szereplőket abban a hitben tartsa, hogy a monetáris lazítás tartós marad. A program kifutásának időpontjában 2011 nyarán a munkanélküliségi ráta az USÁ-ban 9 százalék körüli volt, viszont a hosszú-távú kamatok estek.
Szembesülve a lanyha gazdasági növekedéssel és magas munkanélküliséggel, alig másfél év múlva jött a harmadik kör, már kisebb mértékben, havi 40 milliárd dolláros kerettel, amit 2012 decemberében 85 milliárdra növeltek. A megnövekedett pénzmennyiség történelmi mélypontra nyomta le a fejlett piacokon a hozamokat, miközben a jelentős likviditás egy kisebb része jelent csak meg a fogyasztásban, így inflációs nyomás sem alakult ki, amitől előzetesen sok elemző tartott. A Ben Bernanke jegybankelnököt követő Janet Yellen vezetésével a FED fokozatosan, 10 havi tízmilliárd dolláronként csökkentette az eszközvásárlások havi értéket, mígnem október végén teljesen kifuttatták a programot.
Megosztottak az elemzők a hatásokról
Az amerikai gazdaság növekedése ahhoz képest, hogy mekkora összeget pumpált a gazdaságba a jegybank meglehetősen alacsony – közölte lapunkkal Misik Sándor a Solar Capital elemzője. A gazdaságélénkítés szempontjából nem hozta a várakozásokat a program, de nem is ez volt a fő cél, hanem a bankszektor szanálása, a rossz jelzálogalapú hitelektől való megtisztítása és az állampapírok vásárlásával a piac életben tartása. 2009-ben ugyanis eltűntek e vevők a piacról és a FED volt az egyetlen vevő. A következő években is kibocsátott államkötvények 80 százalékát a jegybank vásárolta fel, amelynek mérlegfőösszege az évek alatt sokszorosára nőtt.
Az elemző utalt a jegybankot 1987 és 2006 között vezető Alan Greenspan egy múlt heti nyilatkozatára. A jegybankár ebben közölte: a mennyiségi lazítás gazdasági növekedésre gyakorolt hatása csalódáskeltő volt. A valóságos kereslet megfeneklett és ezt a kötvényvásárlásokkal történő élénkítése nem járt sikerrel. Ezzel szemben a program ”rettentően sikeres” volt, ha a tőzsdei árak ugrásszerű növekedését nézzük.
Felpumpálták a részvényárákat
A FED politikájának bírálói szerint nem valósult meg az a feltételezés, hogy az eszközvásárlási program hatására a megnövekedett részvényesi vagyon magasabb fogyasztásban és beruházásban csapódik le. A probléma, mondják ezek az elemzők, hogy a kedvező kondíciók, a rekord alacsony kamatok ellenére sem indult be, mivel sem a fogyasztói, sem a vállalati oldalon nincs meg a kereslet. Így sem fogyasztás sem a beruházások nem tudnak felfutni, ami fékezőleg hat a gazdasági növekedésre.
A mennyiségi lazítás egyik veszélye elemzők szerint éppen az, hogy a FED expanzív politikája a tőkepiacokon megszokottá vált. A befektetők az elmúlt hat évben hozzászoktak a pénzbőséghez és az alacsony kamatokhoz és azzal számoltak, hogy az amerikai jegybank úgyis közbelép, ha a piacokon eladói nyomás alakulna ki.
A részvényárfolyamok 2009 óta folyamatosan, nagyobb korrekció nélkül emelkedtek, leszámítva a mini-krízist 2011 július-augusztusában, amikor az USA adósság besorolásának kérdése és az európai adósságválság borzolta a befektetők kedélyeit. A pár százalékos részvénypiaci visszaeséseket is azonnal megvették. Minden egyes eladási hullámnál jegybanki vezetők a pénzcsapok újabb megnyitását lebegtették be, vagy éppen a mennyiség lazítás újabb köreit vezették be. Piaci körökben nyílt titok, hogy a FED közvetlenül a részvénypiacokon is beavatkozott a 2008-2009 krízis során.
A mennyiségi enyhítés három szakasza sokat segített megtisztítani a bankok mérlegeit a rossz hitelektől az Egyesült Államokban, de a hitelezés még jóval a válság előtti szinteken áll – tette hozzá Misik. A hitelkínálati feltételek az alacsony kamatok révén jelentősen javultak, de ez nem párosult hitelkereslettel, az eladósodott háztartások inkább hiteleik visszafizetésével voltak elfoglalva és nem újabb fogyasztást serkentő kiadásokban gondolkodnak. Hasonló a helyzet a tőzsdén jegyzett vállalatok esetében, akik inkább óriási mennyiségű készpénzen ülnek és beruházások helyett inkább saját részvényvásárlásokba kezdtek.
Jól jártunk a pénzbőséggel
Nem mindenki ért egyet ezekkel a megállapításokkal. Fundamentálisan elég jól megmutatkozik, hogy a mennyiségi lazító programok nem korlátozódtak kizárólag a tőkepiacokra, mint ahogy azt sokan hangoztatták a program első és második körében - mondta lapunknak Saághy Pál, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője. Az amerikai munkaerő-piaci és növekedési adatok nem támasztják alá azokat a vélekedéseket, hogy az expanzív monetáris politika csak mérsékelten jelenik meg a gazdasági adatokban - mondta az elemző, aki szerint a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok normalizálódása is várható a közeljövőben.
Az amerikai monetáris lazítás és az ezzel járó tartósan alacsony kamatszint fő haszonélvezői az elmúlt években a feltörekvő piacok voltak, ahová Magyarország is tartozik Ezekre a piacokra irtózatos mennyiségi pénz áramlott be. Néhány strukturális problémával küzdő országot (Törökország Ukrajna, Oroszország) leszámítva szinte mindenki élvezte a pénzbőség előnyeit - mondta az elemző. Részben ennek, valamint az elmúlt időszakban a japán monetáris lazításnak volt köszönhető, hogy jelentősen csökkentek a magyar állampapírhozamok.
Ez a kedvező befektetői környezet, a magyar gazdaság javuló fundamentumai mellett, lehetővé tette, hogy 7 százalékról 2,1 százalékra csökkentse az alapkamatot a jegybank az elmúlt 14 hónapban. Az Államadósság Kezelő Központ is forrásbevonásra használta ki az elmúlt időszakot, a szükségesnél nagyobb mennyiségű kötvénykibocsátása is teljesen érhető volt – mondta az elemző.
Óvatos kamatemelések jönnek
