Az Országgyűlés még július elején fogadta el a kancellári rendszer szabályait tartalmazó, az emberi erőforrások minisztere által benyújtott törvényjavaslatot.
Eszerint a felsőoktatási intézmények gazdálkodásáért, működtetéséért felelős kancellárokat a miniszterelnök nevezi ki, munkáltatójuk a tárcavezető. Megbízást az kaphatott, aki felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, a központi vagy területi közigazgatásban hároméves vezetői gyakorlattal és felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
Eredetileg szeptember 1-jével nevezték volna ki a kancellárokat, végül november 15-től állhatnak munkába. Nyolc intézménynél viszont – köztük az ELTE-n, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetemen – új pályázatot kell kiírnia a szaktárcának a héten, mert, ahogy Balog Zoltán fogalmazott, nem voltak „kellően meggyőzőek” a jelöltek.
A jelenleg hatályos szabályozás igen kevés konkrétumot tartalmaz a kancellár munkájáról, aki „feladatait a rektorral együttműködve látja el”. A Fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő koncepció viszont további lépéseket javasol, mondván, az egyetem legfőbb irányító szerve továbbra is az a szenátus, amely „önkormányzati módon választott, és alapvetően az egyetemen belüli érdekeltségi köröket jeleníti meg, és ilyen módon az intézmény belső »erőviszonyait« képezi le”. A dokumentum szerint a tisztán akadémiai-tudományos ügyeknek a rektorból és a választott kari képviselőkből álló magisztrátus döntési kompetenciájába kellene kerülniük, a kancellár felelősségi körébe tartozó, jelenleg szenátusi jogköröknek pedig a kancellár elnökletével, a fenntartó által delegált gazdasági-társadalmi megbízottak részvételével felállítandó konzisztóriumhoz.
A két testület együttes ülése – kiegészülve majd a hallgatók, a dolgozók, továbbá egyéb szervezeti egységek képviselőivel – alkotná a jövőben a szenátust.
Közkérdések válasz nélkül
Jókora késéssel ugyan, de múlt pénteken végre lehullott a lepel: kiderült, kik lesznek az egyetemi és főiskolai kancellárok. Már ahol sikerült választani a „kellően meggyőző” jelöltek közül. Mert hát (ön)jelöltek voltak bőséggel – komplett listát lehetne összeállítani azokból az ismert és kevésbé ismert (szak)emberekből, (ex-)politikusokból, akiknek neve a sajtóban megjelent az elmúlt időszakban. A huszonkilenc állami felsőoktatási intézmény élére százhatvannégyen pályáztak, összesen csaknem háromszáznyolcvan pályaművet kellett elbírálni. Volt, aki nem szerénykedett, és akár két tucat helyre is benyújtotta jelentkezését, amolyan majd csak lesz valahogy alapon. Arról viszont, hogy valójában mit szeretnének tenni, milyen elképzelésük van az adott intézmény költségvetésének rendbetételére, hírnevének növelésére, nem lehet tudni szinte semmit. A pályázatok nem nyilvánosak, mi több, a kancellárok nem közszereplők. Ezzel magunk is akkor szembesültünk, amikor néhányukat meg szerettük volna kérdezni a terveikről. Az érthetőség kedvéért rögzítsük: azokat a kancellárokat faggattuk volna, akik állami fenntartású felsőoktatási intézmények miniszterelnöki kinevezettjei, akiknek munkáltatója a szakminiszter.
