Felavatták szombaton az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelyét. A rendezvényen Boross Péter volt miniszterelnök azt mondta: a halottak emléke nemcsak kegyeletre kötelez, hanem a tanulságok levonására is.
Boross Péter beszédében hangsúlyozta: a hősi áldozatok, amelyeket a szabadságért hozott a nemzet, kötelezi az utókort, hogy lásson világosan napjainkban is. E nemzet történelme úgy folytatódhat, úgy tarthatja meg önmagát, ha "tudati világában elmélyül mindaz, ami érték, ami fontos, és az a parancs, hogy a haza minden előtt" - fogalmazott.
A sortűz áldozatainak emlékhelyét egy egykori szellőző alagútban alakították ki, a tér déli részén, bejárata a Rákóczi-szobor és az Országház közötti sétaúton található.
Az emlékhely a Kossuth tér rekonstrukciójának részeként készült el. A kiállításon látható a sortűz áldozatainak Makovecz Imre tervei alapján készült jelképes síremléke, amely eddig a tér felszínén volt, és azért került ide, mert a Kossuth teret az 1956 előtti állapotnak megfelelően alakították át. Látható jelenleg egy eredeti, 1956-os lyukas zászló is, amely a Corvin közből Ausztráliába került, ahonnan emigránsok hozták vissza. Az emlékhelyen 300 sírlap jelképezi a sortűz áldozatait, ezek közül 71-en olvasható név.Az egykori miniszterelnök felidézte: 1956. október 25-én nem volt tele a tér, gyülekezni kezdtek a fiatalok, "kezdődött valami". A hatalom azt hitte, hogy "október 23-ával letudja a történteket", de a nemzet többet akart, folytatni akarta, és azzal az önbizalommal jöttek sokan (és jöttek volna még többen) a térre, amelyet "a 23-i este pumpált bele a lelkekbe" - mondta. "A hatalom megrettent, úgy gondolta, veszélyben van, ezért megfélemlítésre van szükség, és eldördült a sortűz" - idézte meg a tragikus eseményeket Boross Péter. "A tér kiürült, halottak és sebesültek maradtak hátra, de a nemzet nem rettent meg, hanem dühbe gurult, felháborodott, és a folyamatok felgyorsultak. Ez a düh tette 1956-ot igazán 1956-tá" - mutatott rá.
