A rendszerváltásig csak nagyon óvatosan lehetett beszélni a témáról, a rendezők különböző kerülőutakon próbálták filmre vinni a forradalom eseményeit és a megtorlásokat, hogy kijátsszák a cenzorok figyelmét. Bár a vasfüggöny leomlása óta számos alkotás dolgozta fel a történelmi eseményt, az igazi remekmű még várat magára – a teljesség igénye nélkül válogattunk az 1956-ra emlékező filmek közül.
Sokáig nyilván nem lehetett beszélni a témáról, így a szocializmus árnyoldalai és 1956 csupán jelképes módon jelenhetett csak meg, mint ahogyan Jancsó Miklós a diktatúrát költőien megfogalmazó Szegénylegények című klasszikusában vagy a forradalmat és a megtorlásokat csupán a háttérben ábrázoló, de a korhangulatot tökéletesen megragadó Szerelemben – Makk Károly. A nyolcvanas években aztán valamelyest enyhült a helyzet, és egyre többen próbálták direktebben és nyíltabban vászonra vinni a tiltott témát. Gárdos Péter még óvatosan járt el az 1987-es Szamárköhögés kapcsán, filmjében egy testvérpár szemén keresztül mutatja be az értelmetlen mészárlást, akik a történtekből még nem sokat fognak fel, de érzékelik a szorongató mindennapokat.
A témát legalaposabban elsőként talán az Eldorádó dolgozza fel, amelyről a korabeli Filmvilágban Zalán Vince azt írta, „nem tudom, láttam-e magyar filmet, amely az alig több mint tíz év társadalmi lepusztulásának, elnyomorodásának, tragikus ellehetetlenülésének ilyen mély, egzisztenciális szempontú ábrázolatát nyújtaná”. Bereményi Géza alkotásában Monori Sándor, a folyton ügyeskedő piaci kofa életének egy állomását követhetjük végig – a férfi tipikusan az a figura, aki minden korszakot képes túlélni, egyetlen istene a pénz, az emberek közti kapcsolatokban is csupán a fizetőeszközt tekinti az egyetlen kommunikációs eszköznek. A filmben ahogyan közeledünk 1956-hoz, úgy jelentéktelenedik el mindennek az értéke, és a megváltozott, számára idegen világban hirtelen partra vetett halként találja magát.
Eperjes Károly zseniálisan alakítja a főszerepet, ebben a filmben percek alatt képes volt megalkotni a magyar mozgókép történetének egyik legemlékezetesebb karakterét. Kár, hogy az alkotást soha nem tartottuk eléggé becsben – annak ellenére, hogy kultuszfilmnek számít –, elég csak arra gondolni, hogy milyen cseppet sem vonzó, olcsó DVD-változatban szerezhető csak meg. Ennél jóval többet érdemelne. Az Eldorádó remekül megírt, szatirikus, mégis húsbavágó film – szereplői örök magyar, kelet-európai figurák.
Mészáros Márta tizennégy évvel A temetetlen halott előtt, a rendszerváltás idején elkészített Napló apámnak, anyámnak című filmje egy nő történetét kíséri végig 1930-tól a vasfüggöny leomlásáig, és minden korábbinál részletesebben mutatja be a budapesti eseményeket, immáron a cenzorok szorítása nélkül. Nem csupán a harci jelenetek ábrázolása miatt emlékezetes. Érdekes módon miután már szabadon lehetett beszélni a témáról, egyre inkább háttérbe szorult ’56 emléke, a mai napig várat magára egy igazán átütő alkotás.
Várat, a forradalom ötvenedik évfordulójára készített Szabadság, szerelmet azért nem árt a helyén kezelni.
A filmnek nem más, mint Tarantino adta meg az alapihletét, aki amikor először hallott az 1956. decemberi melbourne-i olimpiai vízilabdatorna magyar és a szovjet elődöntőjéről, egyenesen a legjobb eddig el nem mesélt történetnek nevezte azt. A sztárrendező produceri felügyelete alatt készült A szabadság vihara dokumentumfilm hatására végül Goda Krisztina is a legendás sporteseményt választotta grandiózus műve keretének.
Az Andy Vajna és Joe Eszterhas felügyelete alatt készült produkciót nehéz túlságosan pozitívan megítélni, hiszen kissé a két szék közül a padlóra esés példája. Nem csupán az említett alkotók érkeztek ugyanis a tengerentúlról, hanem a rendezőnő is Amerikában tanulta a mesterséget, így bár a film a hollywoodi történetmesélés stílusát és szabályát alkalmazza, az alacsonyabb költségvetés végig érzékelhető. Ráadásul talán az „amerikai hatásnak” köszönhetően a Szabadság, szerelem híján van bármi egyediségnek, ami emlékezetessé tehetné. Ugyanakkor a tempója pergő, így ha az volt a cél, hogy készüljön végre egy középiskolások számára is szórakoztató és könnyen befogadható alkotás a forradalomról, akkor tökéletesen sikerült teljesíteni mindezt. Az elmúlt nyolc évben igazán jelentősebb alkotás nem boncolgatta a történeti fordulópontot, a sikerültebb, az eseményekkel áttételesen foglalkozó művek közül az 1956 nyarán játszódó, az első magyar gépeltérítést elmesélő Szabadság – Különjárat című tévéfilmet érdemes megemlíteni vagy a szintén Köbli Norbert forgatókönyvéből készült A vizsga című filmet, amely a forradalom leverése utáni ügynökvilágot boncolgatja. Az mindenesetre megállapítható, hogy a témáról eddig forgatott alkotások szinte mind a történelmi hűség és az emlékezés jegyében születtek, kíváncsian várjuk, hogy mikor jön el az az idő, amikor puszta fikcióra építő, kevésbé realisztikus, végtelenül kommersz vagy éppen művészileg szélsőségesen elszállt filmek is megjelennek a témában.
