Az ősz a csípős, de friss hideg, az élénk színek és a ködös esték mellett egyéb érdekességeket is tartogat, például ínycsiklandó illatokat, amelyek a sült gesztenyéből áradnak.
Októbertől sokan készítenek otthon omlós gesztenyecsemegét.
A parázs felett pattogó szelídgesztenye nem csupán jó illatú, hanem hangulatot, melegséget áraszt, és persze a forrón fogyasztott sült gesztenye igazi finomság. Az ehető szelídgesztenye egy lassan növő fa, az első terméséig akár egy évtizedet is várni kell. Életkora magas, több száz év is lehet, Kőszeg környékén öt-hatszáz éves gesztenyefák is találhatók. A termés a vadgesztenyééhez hasonló kupacsban bújik meg, de annál sűrűbb tüskéjű és világoszöld. Ebben rejtőzik a barnás makk, általában egy-három darab, a nemesített, értékes fajtáknál csupán egy. A termés szeptember és november között érik, amit a kupacs felrepedése jelez. A makk, vagyis maga a gesztenye kalóriadús, sok szénhidrátot és keményítőt tartalmaz, utóbbit mutatja, hogy ha nyersen fogyasztjuk, a burgonyáéhoz hasonló, lisztes ízt érezhetünk. Gazdag zsír- és fehérjeforrás, vitaminokban azonban nem kifejezetten gazdag. Magas tápértéke miatt régebben, az éhínségek idején sokak téli túlélését segítette, egy fa termése egy személy többhavi élelmiszeradagját biztosította.
Meg kell említeni a vadgesztenyét is, amely kulináris élvezeteket nem ígér, szépsége mellett mégis hasznos, levelei, virágai és magjai ugyanis a népi gyógyászatban bőrbetegségek ellenszereként, illetve ülőfürdőként aranyeres bántalmak enyhítőjeként ismeretesek. A fűrészes levelű fa (vagy bokor) termése nem ehető, viszont kiválóan alkalmas játékra. A gesztenyeszemekből meg egy pár marék fogpiszkálóból kedves figurák készíthetők, amelyek a gyermekek számára kreatív időtöltést biztosítanak. Ha ez még nem lenne elég, a babona szerint a zsebben hordott gesztenye megóvja az embert a betegségtől, így tehát érdemes legalább egy szem gesztenyét felszedni, ha az utunkba kerül.
A parázs felett pattogó szelídgesztenye nem csupán jó illatú, hanem hangulatot, melegséget áraszt, és persze a forrón fogyasztott sült gesztenye igazi finomság. Az ehető szelídgesztenye egy lassan növő fa, az első terméséig akár egy évtizedet is várni kell. Életkora magas, több száz év is lehet, Kőszeg környékén öt-hatszáz éves gesztenyefák is találhatók. A termés a vadgesztenyééhez hasonló kupacsban bújik meg, de annál sűrűbb tüskéjű és világoszöld. Ebben rejtőzik a barnás makk, általában egy-három darab, a nemesített, értékes fajtáknál csupán egy. A termés szeptember és november között érik, amit a kupacs felrepedése jelez. A makk, vagyis maga a gesztenye kalóriadús, sok szénhidrátot és keményítőt tartalmaz, utóbbit mutatja, hogy ha nyersen fogyasztjuk, a burgonyáéhoz hasonló, lisztes ízt érezhetünk. Gazdag zsír- és fehérjeforrás, vitaminokban azonban nem kifejezetten gazdag. Magas tápértéke miatt régebben, az éhínségek idején sokak téli túlélését segítette, egy fa termése egy személy többhavi élelmiszeradagját biztosította.
Meg kell említeni a vadgesztenyét is, amely kulináris élvezeteket nem ígér, szépsége mellett mégis hasznos, levelei, virágai és magjai ugyanis a népi gyógyászatban bőrbetegségek ellenszereként, illetve ülőfürdőként aranyeres bántalmak enyhítőjeként ismeretesek. A fűrészes levelű fa (vagy bokor) termése nem ehető, viszont kiválóan alkalmas játékra. A gesztenyeszemekből meg egy pár marék fogpiszkálóból kedves figurák készíthetők, amelyek a gyermekek számára kreatív időtöltést biztosítanak. Ha ez még nem lenne elég, a babona szerint a zsebben hordott gesztenye megóvja az embert a betegségtől, így tehát érdemes legalább egy szem gesztenyét felszedni, ha az utunkba kerül.
