Nemzeti fejlesztési koordinációs központ menedzselheti a jövőben a közvetlen közösségi forrásokat, legalábbis egy ilyen adminisztrációs egység létrehozására tett javaslatot Kiss Antal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa. A szakember lapunknak nyilatkozva kifejtette, hogy határon átnyúló projektek elnyerése, működtetése a cél. A nemzeti közösségek erősebb gazdasági potenciált is képviselnek, így ki tudjuk használni, hogy az Európai Unióban 13 millióan beszélnek magyarul – hangsúlyozta a miniszteri biztos.
– A legtöbb, a Magyarország felzárkózásához biztosított közvetett uniós pénzek lehívásáról szóló statisztika arról árulkodik, hogy nagyon jók vagyunk ezen a téren. Tavaly és az idén is például rekordmértékű tőketranszfer érkezett Brüsszelből. Lehet még ezt fokozni?
– A brüsszeli munkám alatt bizonyosodtam meg róla, hogy ezen túl nagyobb lehetőség rejlik a közvetlen kifizetésű közösségi források terén is az Európai Unióban, mint amit idehaza ismerünk. Ha példaként veszünk nálunk gazdagabb-tehetősebb régiókat – Baden-Württemberg, Bajorország vagy éppen Katalónia –, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy megéri hatékony képviseletet fenntartani az unió fővárosában. Az ötezer eurós közvetlen forrásokért ugyanúgy versenyeznünk kell, mint az ötmillió eurós dotációért. Kísérletet kell tenni arra, hogy megfelelő szakmai háttérrel, jó koordinációval és szinergikus rendszer létrehozásával megteremtsünk annak alapfeltételeit, hogy minél több közvetlen forráshoz juthassunk.
– Az említett európai régiók lélekszámban kvázi magyarországnyi méretűek.
– Pontosan. Nekünk azoktól az uniós régióktól érdemes tanulnunk, amelyek valamilyen egységes közösséget képviselnek. A magát egységesen Katalóniának hívó közösség jó példa erre. Tagjai két országban élnek önálló államiság nélkül, s jelentős uniós pénzek jutnak hozzájuk, nagy brüsszeli képviseletüknek (is) köszönhetően. A tizenhárommilliós magyar közösség mint nemzeti közösség erősebb gazdasági potenciál, mint a tízmilliós Magyarország. Mivel egy nyelvet beszélünk, közösen pályáznunk is könnyebb a közvetlen forrásokra. A pályázatok jelentős része konzorciális, ezért olyan rendszert szeretnénk felépíteni, amelyben mi, magyarok együtt is pályázni tudunk. Így térségünkben katalizátorszerepet is betölthetünk Szlovákia, Románia, Horvátország, Szlovénia esetében, segíthetjük a felzárkózó Szerbiát és Ukrajnát is.
– Ha már a konzorciális lehetőségeket említi: miközben más uniós tagállamok régiói képesek együttműködésre, addig nálunk ez egyáltalán nem jellemző.
– Pedig vezető pályázókkal, például franciákkal, németekkel nagy fejlesztési projekteket lehet véghezvinni. Ráadásul Brüsszel keresi is a partnereket. Egy hosszú folyamat eredménye lehet, hogy eljussunk idáig. Ha nagy volumenű programokban veszünk részt, azzal európai kapcsolataink is bizonyos szempontból új alapokra kerülhetnek.
– Miben segíthet egy „acélosabb” brüsszeli képviselet?
– Először is legyünk jelen, és vegyük észre a lehetőségeket, erősítsük lobbitevékenységünket. Csaknem másfél tucat nagy pályázati alap van, számos alfejezettel, amelyek egyenként is sok-sok milliárd forintos tételeket tesznek ki. Az említett nyugati régiókban megvannak azok a szakemberek, azok a csoportok, amelyek speciális területekre koncentrálnak. Hazánk a brüsszeli fejlesztési központba összesen három szakértőt delegált. Igaz, vannak kiképzett diplomatáink, akik minden lehetőségre figyelnek, a Nemzeti Innovációs Hivatal szakemberei is a pályázati pénzekre koncentrálnak, és még sorolhatnék különböző EU-s pénzekkel foglalkozó szerveket. A gondot azt jelenti, hogy a különböző egységek munkája nincs megfelelően összehangolva, így bizonyos területeken bőven van tér az előrelépésre.
– Konkretizáljuk a fentieket: ezek szerint a jövőben egy, az NFM égisze alatt működő központ menedzseli majd a hazánkba áramló közvetlen uniós pénzeket?
– Seszták Miklós miniszter úrtól azt a feladatot kaptam, hogy készítsünk el egy olyan tervet, amelyet a kormány is megkaphat megfontolásra. Tegyünk javaslatot egy olyan szervezet létrehozására, amely ezt az ügyet szolgálja. Terveink szerint nemzeti fejlesztési koordinációs központ menedzselheti a jövőben a közvetlen közösségi forrásokat, legalábbis egy ilyen adminisztrációs egység létrehozását kezdeményezzük. Ne csak akkor forduljunk az uniós alapokhoz, amikor ennek gazdasági szükségszerűsége van, hanem folyamatosan működtessük a rendszert. A pénz az ablakban van. Ezért van szükség ilyen jellegű szervezeti építkezésre, koordinációra.
– Bizonyára találkozik olyan megjegyzésekkel, hogy az „utca embere” vagy a kisvállalkozó számára értelmezhetetlenek a brüsszeli pályázatok, sokan azt sem tudják, hová forduljanak.
– A felvetés legalábbis nem alaptalan, éppen ezért lenne hasznos olyan internetes felületet és információs pontot létrehozni, amelyen nagyon könnyen elérhetőek a pályázati lehetőségek, és a jelentkezők megbízható tájékoztatást kapnak arról, van-e esélyük a nyerésre, a sikeres szereplésre a kiíráson. Ráadásul a bürokratikus bikkfanyelvet is dekódolni kell az itteni felhasználók számára, átláthatóvá kell tenni a rendszert. A közvetlen segítségnyújtáson túl Brüsszelben a lobbimunkát is el kell végezni.
– Az új közösségi költségvetési periódusban könnyebb lesz pályázni? Az eddigi tapasztalatok alapján egy-egy projekthez kapcsolódó támogatásra egy, másfél évet is várni kellett.
– Miután ragadtak benn források az előző, most véget érő ciklusból, az EU-nak is az az érdeke, hogy a rendelkezésre álló pénzek eljussanak az érintettekhez. Európának ugyanis javítania kell a versenyképességén, a gazdaság dinamikáján lendíteni kell, a közösségi pénzek pedig ezt szolgálják. Úgy érzékelem, hogy Brüsszelben is próbálják egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni a rendszert.
– A közvetlen közösségi források általában a kutatás-fejlesztés, innováció, oktatás, közlekedés, környezetvédelem-klíma és energia témaköröket fedik le. Hová tudunk „betörni”?
– A kutatás-fejlesztés, innováció, a hozzájuk kötődő képzések fókuszban vannak, miután Európa elveszítette ezen a téren vezető szerepét. Az uniós pályázati csomagok döntő része ezekhez a területekhez kapcsolódik.
– Hatalmasak hazánkban a regionális eltérések, hogyan lehet a közösségi forrásokat átterelni a hátrányos helyzetű régióba?
– A hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása, felzárkóztatásuk továbbra is uniós célkitűzés. Ezt szolgálja az EaSI (Employment and Social Innovation) program, amelyben ugyancsak hangsúlyos elem a magas foglalkoztatás és az innováció úgy, hogy a kirekesztés és a szegénység ellen egyszerre dolgozik.
– Ha „forintosítunk”, utóbbiból mekkora összeg juthat hozzánk?
– Csaknem egymilliárd euró van csak ebben a csomagban. Amennyiben ezt lebontjuk a tizenhárommilliós magyar közösségre, évente átlagosan egymilliárd forintos összeget tudnánk a fenti célokra fordítani. Ez nem jár automatikusan, de ha a kétszázalékos népességszámot vesszük alapul, jó esélyünk lehet elnyerni az összeget a leszakadó térségek felzárkóztatására.
– Ezek szerint a határon átnyúló projektek elnyerése, működtetése a lényeg?
– Ha mi jól teljesítünk, azzal minden szomszédunk is jól jár. Az unióban immár egyre kevésbé vannak fizikai határok, de vannak határtalan lehetőségek. Ha kihasználjuk ezeket, mindannyian erősebbek, versenyképesebbek leszünk.
