Újra kell tanulnunk, hogyan tudunk együtt élni a nagyragadozókkal – mondta lapunknak Szemethy László, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének vadbiológusa.
Szerinte ezen a téren például az erdélyi székely kollégák igen hasznos tapasztalatokkal bírnak, amelyeket mi is alkalmazhatunk a konfliktusmentes mindennapokért. A szakembert annak kapcsán kerestük meg, hogy Zay Adorján, az Északerdő Zrt. vezérigazgatója tegnap bejelentette, a társaság kezelésében lévő zempléni állami rengetegekben állandósulni látszik a farkasok jelenléte. Szemethy László kifejtette, az egyetem intézete egy svájci támogatású projekt részeként az Északi-Középhegységben épít ki monitoring rendszert, amely a nagyragadozók – medve, hiúz, farkas – bundájának szálait gyűjti be.
„A munka közepén járunk, az állatkerti teszteken már sikeresen túljutottunk” – hangoztatta. Utalt arra is, az énekesmadarak szintén segítséget jelentenek, amikor fészkeik építésekor olyan szőröket használnak, amelyeket ezek az állatok hagytak el. Szavaiból kiderült, az apró otthonok átnézése ugyancsak hasznos, de nem annyira hatékony megoldás, mint a másik, mert meg kell várni, amíg a költési szezon lefut, és addig az anyag folyamatosan károsodik. A DNS-ből kinyert adatokból az adott fajra, mennyiségre, sőt szerencsés esetben a rokonságokra is lehet következtetni. Mindezekkel párhuzamosan zajlik egy másik vizsgálat is, amelyben a hazai kutatók egy két évvel ezelőtt indult, a Natura 2000-es területekre kiterjedő felmérésben szeretnék feléleszteni a farkasok terepi megfigyelését. Ennek debütáló eredményei az év vége felé várhatók.
Szemethy László kiemelte, a különleges, védett állatok sorsáért mindannyian felelősek vagyunk, s korántsem mellékesen fennmaradásuk az egész nemzet érdeke. A vadbiológus ezzel kapcsolatban egy angol jelölést, a „zárókő fajok” kifejezést használta. Ha kész a boltív s jó a zárókő, akkor a tankot is kibírja, míg ha az hiányzik, lehet bármennyire szép, az első szélrohamtól összedől – utalt a nagyragadozók természetben betöltött szerepére. Hozzátette, az Északi-Középhegységben élő embereket minél hamarabb és alaposabban fel kell készíteni a nagyragadozókkal való találkozásra.
„A munka közepén járunk, az állatkerti teszteken már sikeresen túljutottunk” – hangoztatta. Utalt arra is, az énekesmadarak szintén segítséget jelentenek, amikor fészkeik építésekor olyan szőröket használnak, amelyeket ezek az állatok hagytak el. Szavaiból kiderült, az apró otthonok átnézése ugyancsak hasznos, de nem annyira hatékony megoldás, mint a másik, mert meg kell várni, amíg a költési szezon lefut, és addig az anyag folyamatosan károsodik. A DNS-ből kinyert adatokból az adott fajra, mennyiségre, sőt szerencsés esetben a rokonságokra is lehet következtetni. Mindezekkel párhuzamosan zajlik egy másik vizsgálat is, amelyben a hazai kutatók egy két évvel ezelőtt indult, a Natura 2000-es területekre kiterjedő felmérésben szeretnék feléleszteni a farkasok terepi megfigyelését. Ennek debütáló eredményei az év vége felé várhatók.
Szemethy László kiemelte, a különleges, védett állatok sorsáért mindannyian felelősek vagyunk, s korántsem mellékesen fennmaradásuk az egész nemzet érdeke. A vadbiológus ezzel kapcsolatban egy angol jelölést, a „zárókő fajok” kifejezést használta. Ha kész a boltív s jó a zárókő, akkor a tankot is kibírja, míg ha az hiányzik, lehet bármennyire szép, az első szélrohamtól összedől – utalt a nagyragadozók természetben betöltött szerepére. Hozzátette, az Északi-Középhegységben élő embereket minél hamarabb és alaposabban fel kell készíteni a nagyragadozókkal való találkozásra.
