Lám, a szó elszáll, az írás megmarad – jutott eszembe örömest, jelezvén egyben bokánál járó gondolkodásom földhözragadt korlátait, amikor arról olvastam, hogy a Széchényi Könyvtár gyűjteményében megtalálták Mozart A-dúr szonátájának eredeti kézirattöredékét. És azóta sem tudom, hogy az újabb hazai kincs, vagy inkább a latin böcsesség ragadott-e inkább magával, mindenesetre jó érzés hinni, hogy nekünk, akik még Rákosi Mátyás áldott kezei alatt tanultuk az ábécét, nekük is jutott valami a tudományokból. Mert lám, milyen igaz: az írás mégis megmaradt.
Aztán mégis hervadt valamicskét lelkesedésem, amikor meg azt hallottam, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról szóló iratok tűntek el minden titkok tudójától és örzőjétől, a titkosszolgálattól. A magyartól. Nem, nem a testvéri románok vagy a baráti szlovákok őrizték a kincset. Nem, hanem eredetileg Szilvásy György és csapata. Pedig derék szomszédainknak akár még potenciális zsarolási lehetőséget is jelenthetne.
A teljes írást a Magyar Hírlap hétfői számában olvashatja el.
Mozart és Gyurcsány
Ajánló
- 2014.09.14. - 18:18
