Sopronban tíz százalékkal többen küzdenek a demencia nehézségeivel, mint Mátészalkán, a különbség oka feltehetőleg a 65 évesnél idősebbek arányában keresendő – derül ki egy kutatásból. A gazdasági és társadalmi különbségek ugyanakkor nem befolyásolják a betegség megjelenését, azaz bármely társadalmi csoport tagját elérheti. Némi védelmet az iskolázottság, és a szellemi munka jelenthet.
A rendszeres szűrés segíthet a betegség mielőbbi felismerésében (Fotó: Horváth Péter Gyula)
A 65 évesnél idősebbek csaknem egyharmadát – huszonnyolc százalékát – érinti valamilyen mértékben a demencia, és a betegség jellemzőit figyelembe véve állapotuk várhatóan tovább romlik majd – olvasható Sütő Teréz, az Idősek Európai Háza Alapítvány elnöke által közzétett soproni kutatás összegzésében. Az idősügyi és szociálpolitikai szakértő adatai szerint tíz év alatt látványosan nőtt a betegséggel érintettek száma.
Sütő Teréz 2012-ben azt tapasztalta, hogy egyre többen küzdenek hozzátartozójuk leépülésével, ezért megismételt egy tíz évvel azelőtti, hatvanöt évesnél idősebb soproniak közt végzett demenciaszűrést, amit szociológiai és egészségi méréssel is kiegészítettek.
Kíváncsi volt arra is, hogy a földrajzi, gazdasági és szociális különbségek miként befolyásolják a betegek arányát, ezért a második vizsgálatot kiterjesztette Mátészalkára is. Mindkét településen kétszáz idős embert kérdeztek meg, a területen dolgozók önkéntesként segítették a munkát, s a méréshez ugyanazokat a nemzetközileg elfogadott módszereket használták. A kutatások eredményeinek összevetése meglepő eredményeket hozott. A szakértő beszámolója szerint 2002-ben Sopronban az otthon élő idősek tizenhét százaléka, az intézményben élőknek pedig harmincöt százaléka szorult demenciaspecifikus ellátásra.
A vizsgálat kimutatta ugyanakkor, hogy a két városban a betegséggel érintetteknek csupán alig több mint tizenegy százaléka él valamilyen bentlakásos intézményben, ami azt jelzi, hogy a demensek otthoni ellátása még megoldásra vár. Kiderült az is, hogy míg Sopronban összességében huszonnyolc százalékos a betegség kockázata, addig Mátészalkán ez az arány „csak” tizennyolc százalék. A különbség feltehetőleg az életkorból adódik, a soproni idősek ugyanis átlagosan hetvenhat, míg Mátészalkán hetvenhárom évesek. A nemi megoszlás, az iskolai végzettség szempontjából nem volt meghatározó különbség a két város között, a jövedelmek azonban Mátészalkán jóval alacsonyabbak. A vizsgálat nem mutatott ki összefüggést a betegség megjelenése és a beteg emberek neme, gazdasági- illetve jövedelmi helyzete között.
A demenciaszűrést végzők ebből következtettek arra, hogy a betegség bármely társadalmi csoport tagját elérheti, azaz nincsenek igazán társadalmi „védőfaktorok”. A kór ellen némi védelmet nyújthat az iskolázottság, legalábbis erre utal az, hogy az alapfokú végzettségűek között több volt a demens, mint az érettségizettek illetve diplomások között. A kutatás szerint némi védelmet jelenthet az is, ha valaki hosszú időn keresztül szellemi munkát végzett. Az összegzésben a kutatást végzők többek közt az idősek szociális és egészségügyi ellátásának összehangolását, az ötven év felettiek rendszeres szűrését, és a hozzátartozók felkészítését javasolják.
Öregedésbetegség
Demenciáról akkor beszélünk, ha a szellemi képességek kóros mértékben csökkennek. Gyakori jelenség, hogy idősödve kevesebbre vagyunk képesek, az öregedéssel járó esetleges szellemi hanyatlás természetes élettani folyamat, és nem szabad összetéveszteni a demenciával.
A demencia világszerte súlyos népegészségügyi gond. Európában több mint hétmillió, Magyarországon legalább 160 ezer embert érint – közölte az Egeszsegtukor.hu. Más források 250–300 ezerre teszik a hazai érintettek számát. Kialakulásának valószínűsége az életkor előrehaladtával nő: 65 éves korban minden tizedik, kilencvenéves korban minden harmadik embert érinthet. A demencia tünetei: a szellemi teljesítőképesség csökkenése, a rövid, később a hosszú távú memória rosszabbodása, lassuló gondolkodás, a cselekvéstervezés és az ítéletalkotás zavara. Beszédzavar, az eszközhasználat zavara, az írás, a számolás, az olvasás zavara és romló tájékozódási képesség. Megjelennek a pszichés tünetek, a demenciától szenvedő ember ingerültté, néha agresszívvá válik. Megváltoznak a személyiségjegyei is, ez részben a károsodás következménye, illetve reakció az ellenségesnek, félelemkeltőnek tűnő környezetre.
Orvosi tanácsok
A demenciára utaló jeleket nem a betegek, hanem a családtagok veszik észre. Megeshet, csupán az öregedéssel együtt járó teljesítőképesség-csökkenést érzékeljük, de lehet, hogy többről van szó. Ezért figyeljünk arra, ha idősebb hozzátartozónknál lassúbb gondolkodást, szellemi elnehezülést észlelünk, és beszéljük rá az orvosi vizsgálatra.
A háttérben többféle betegség is állhat. A demencia gyakran társul Alzheimer-kórral, de agyi vérkeringési zavar is okozhatja. A panaszok enyhítésére léteznek gyógyszerek, de sokat segíthet a család is – írta a Webbeteg.hu. A rendszeres napirend, az állandóság megkönnyíti a beteg életét, akit óvjunk meg a váratlan eseményektől. Új programokat ne szervezünk, a beteget felzaklathatja, ha el kell hagynia az otthonát. Környezetében helyezzünk el olyan fényképeket és tárgyakat, amelyekhez kötődik, s mindig vegyük figyelembe, hogy a betegségből eredő döntésképtelenség szorongást és ingerlékenységet okoz.
