Lepukkant éjszakai bárban dolgozó táncoslány, leharcolt rohammentős, dúsgazdag, igazi arisztokrata család, útszéli prostituált, pálmafákat és a rajtuk élő rovar-ökoszisztémát vizsgáló tudós, lángfújó artistaként kolduló fiatal és az arctalan lakótelepek mindennapi lakói – látszólag az égvilágon semmi közös nincs bennünk, valami azonban mégis: mindannyian a Rómát körülölelő, több mint félszáz kilométer hosszú körgyűrű mentén élnek.
Gianfranco Rosi rendező két évet töltött ennek a sajátos és igencsak sokszínű világnak a felderítésével és a felvételek rögzítésével, a munkája pedig végül meg is hozta a gyümölcsét, hiszen az első dokumentfilm lett tavaly, amely a Velencei Filmfesztivál történetében elnyerte az Aranyoroszlán díjat, ráadásul az első olasz produkció 1998 óta, amelyet kitüntettek a rendezvény legrangosabb elismerésével.
A magyar mozikban is látható alkotásban Rosi egyszerű eszközökkel dolgozik, és a csendes megfigyelő szemszögéből mutatja be a sajátos mikrovilágot, nem használ narratívát, illetve szereplői sem reagálnak a kamera jelenlétére, csupán szárazon bemutatja azok mindennapi életét és ellopott pillanatait. Kicsit ahhoz hasonlóan, mint teszi azt Ron Fricke a két mesterművében, a Világok arca: Baraka, illetve a Samsara – A lét örökös körforgása című filmjében, ám az olasz rendező nyelvezete ennél is szikárabb, nem él művészi megoldásokkal és – sajnos – az említett produkciókhoz hasonló virtuóz és lenyűgöző operatőri munka és vizuális megoldások sem jellemzik filmjét.
Szereplői Fricke alkotásaival ellentétben azonban megszólalnak, a sokszor tökéletesen spontánnak tűnő pillanatok hivatásukat mutatják be, mindennapi, sokszor sehová sem tartó vagy lényegtelenségekről folyó párbeszédeket hallhatunk, mintha csak egy véletlenszerűen kiválasztott percben kukkolnánk őket – erre az érzetre Gianfranco Rosi rá is erősít, amikor például egy családi jelenetet a ház ablakán keresztül, kívülről, statikus kameraállásból rögzít. Máskor pedig azt a benyomást kelti, mintha a rendezőt végigkísérnénk a forgatáson és figyelnénk a felvételek készítését, de még nem a kész művet látnánk.
A koncepció tehát érdekes és részben eredeti is, a megvalósítás azonban már feleannyira sem izgalmas, mint elsőre hangzik: a Róma körül ugyanis amellett, hogy bemutatja az autópálya körül élők sokszínű és társadalmi helyzet tekintetében igencsak széles skálán mozgó világát, túl sokat nem mond. Sőt felveti a kérdést, hogy ha nagyjából az összes osztály megtalálható az út mentén, és a peremvidék éppen azt az összetettséget mutatja, mint amelyet a város – nem csak Róma, hanem a világ bármelyik metropolisa –, akkor tulajdonképpen mit tesz hozzá az alapötlet? Sokat semmiképpen sem, hiszen a körgyűrűnek nincsen identitásformáló jellege, a bemutatott emberek nagy részének teljesen közömbös szerepet játszik az életében, sokkal inkább a hivatásuk és az anyagi helyzetük az, ami meghatározza mindennapjaikat. De a legfőbb probléma nem is ez, hiszen mindettől még izgalmas és magával ragadó szociológiai körképet alkothatna. Hanem sokkal inkább az, hogy unalmas, olykor nem is kicsit. A mindennapiság ugyanis borzasztó érdekes tud lenni izgalmas nézőpontból vizsgálva, a mindennapiság azonban mindennapi oldalról már jóval kevésbé az – éppen ezért értetlenül is állunk a Velencei Filmfesztivál zsűrijének döntése előtt, hiszen sem a művészi, sem a tartalmi oldala nem indokolja a díjat.
Róma körül (Sacro GRA)
Színes, feliratos, olasz dokumentumfilm,
93 perc, 2013
Rendező: Gianfranco Rosi
•••••6••••
Gianfranco Rosi a locarnói zsűriben
Gianfranco Rosi olasz filmrendező, a Róma körül című dokumentumfilm alkotója vezeti majd az augusztus 6-án nyíló 67. Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilmes zsűrijét, a rövid és közepes hosszúságú filmek díjairól a Rutger Hauer holland filmszínész vezette testület dönt majd. Az olasz filmes a versenyprogram öttagú zsűrijének élén a locarnói filmfesztivál legfontosabb trófeáit ítéli majd oda a tíznapos seregszemlén. Ebben a zsűriben Thomas Arslan német rendező, Alice Braga brazil színésznő, Connie Nielsen dán színésznő és Tiao Jian kínai rendező kapott még helyet.
A fesztivál Luc Besson új filmjével, a Scarlett Johansson és Morgan Freeman főszereplésével forgatott Lucy című alkotással nyílik meg a locarnói Piazza Grandén.
