Elemi érdeke Magyarországnak egy új gázellátási útvonal, ebben számos szakértő és politikus is egyetért. A legkorábban és a legnagyobb valószínűséggel megvalósuló projekt egyértelműen az orosz kezdeményezéssel – a több földgázt igénylő európai államok részvételével – épülő Déli Áramlat gázvezeték. Hazánk mindenképpen részt vesz a beruházásban, erre az elmúlt hetekben Orbán Viktor miniszterelnök és több más politikus is felhívta a figyelmet.
Ausztria nemrég meggondolta magát és mégis csatlakozott a Déli Áramlat beruházáshoz, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel a korábban felmerült négy magyarországi nyomvonal közül a hosszabbak egyike épülhet meg. A rövidebbek ugyanis nem az ausztriai Baumgarten-elosztó központot célozták meg, hanem a szlovén határnál léptek volna ki az országból. Korábbi hírek alapján a Szerbiánál belépő vezeték vagy a Kecskemét mellett fekvő Városföldnél kanyarodna nyugat felé, vagy egészen Budapest közeléig érne az irányváltás előtt. Utóbbi előnye az, hogy csatlakozhatna a Vecsésre érkező, szlovákiai tranzitvezetékkel.
A tervek egyébként már elkészültek, ezért gyakorlatilag már csak a felülvizsgálatukra és az elfogadásukra van szükség. Alekszej Millert, a beruházó orosz állami gázipari vállalat, a Gazprom igazgatósági elnökét a közelmúltban fogadta Orbán Viktor miniszterelnök, s a tárgyaláson a beruházás felgyorsítását szorgalmazták.
Az is elképzelhető, hogy a már meglévő, ausztriai gázvezetéket kétirányúsítanák, és úgynevezett reverz megoldással mehetne Magyarországon keresztül az orosz gáz Baumgartenbe. A szóban forgó HAG vezeték kapacitása ugyanakkor viszonylag kicsi, ezért lehetséges, hogy a megoldással elesnénk az alternatív ellátástól. Hazánknak viszont mindenképp előnyösebb, ha minél északabbra fut a vezeték, mert szándékában áll régiós gázelosztó központtá válni. Igaz, erre a pozícióra a térség összes országa pályázik. Erős a verseny, ugyanakkor egy komplex gázhálózat kiépülése Kelet-Közép-Európában hosszabb távon az összes résztvevő javára válik ellátásbiztonsági szempontból.
Ha nem hasznosítanánk a már meglévő osztrák–magyar csővezetéket, az sajtóinformációk szerint viszonylag sokba kerülne. A Szlovéniánál kilépő, közel háromszáz kilométeres vezeték hatszázmillió euróból épült volna meg, az Ausztriát elérő nyomvonal viszont legalább háromszázötven kilométer hosszú. Ehhez még hozzáadódnak a száz kilométerenként építendő kompresszorállomások is. Ha a fő nyomvonal mellett a szlovéniai leágazás is megépül (erre nem biztos, hogy szükség lesz), a számla elérheti a másfél milliárd eurót.
Az ausztriai szakasz már 2016 végétől üzemelhet, ezért is kívánatos, hogy a hazai rész is elkészüljön addigra. Mint azt Szijjártó Péter a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára a közelmúltban egy előadásában elmondta: nincs hatékony, közös európai energiapolitika. Véleménye szerint, ha lenne, akkor nem bukott volna meg a Nabucco-projekt, amely egyszerre jelentette volna a források és az ellátási útvonal diverzifikációját.
Épp egy évvel ezelőtt jelentették be hivatalosan, hogy nem épül meg a Nabucco gázvezeték, amely Azerbajdzsánból szállított volna gázt Európába. Az eredetileg az EU által támogatott és szorgalmazott projekt esélyes riválisként indult a térség ellátásáért, de végül Azerbajdzsán a Transz-Adriai vezetéket (TAP) választotta ki arra, hogy hatalmas gáztartalékait Dél-Európába szállítsa. Ez a vezeték viszont Görögországon és Albánián át Olaszországig vezet, a folytatása pedig még nem tisztázott.
