James Cameron neve hatalmas filmekhez kapcsolódik, a kezdeteknél azonban könyvtári másolatok és megélhetési munkák álltak. A későbbi rendező teherautó-sofőrként is dolgozott, miközben önállóan, egyedül tanulta a képi trükkök működését. A mozihoz a műszaki kíváncsiság is utat nyitott számára.
Mappákba rendezett technikai leírások előzték meg a látványos filmes világokat. James Cameron pályakezdésének egyik fontos részlete az, hogy a filmkészítésről nem kizárólag szervezett képzésben tanult. Munkát vállalt, közben könyvtárba járt, másolatokat készített és megpróbálta megérteni, hogyan lehet a képzeletben létező dolgokat a filmvásznon láthatóvá tenni. A későbbi rendező életének a fizikai munka és a saját tanulási program párhuzamosan futott.
Cameron Kanadában született, fiatalon került Kaliforniába. Természettudományos érdeklődése az egyetemi tanulmányaiban is megjelent, később azonban otthagyta az intézményt. Különféle munkák következtek, köztük a teherautó-vezetés. A filmes tervei ettől nem szűntek meg. A Dél-kaliforniai Egyetem könyvtárában olyan szakmai anyagokat keresett, amelyekből képi effektusokról, kamerákról és filmtechnikai eljárásokról tanulhatott.
Nem volt az egyetem hallgatója. A könyvtári hozzáférést mégis arra használta, hogy saját tudást építsen. Egy későbbi GQ-interjúban felidézte, hogy részletes dolgozatokat másolt le, fejezetenként tanulmányozta őket és jegyzeteket készített. Nem egyszerűen filmeket nézett és a rendezésről álmodott, hanem technikai kérdéseket próbált megérteni, amelyekre később feladatokat lehetett építeni.
A Csillagok háborúja 1977-es látványa talán a legnagyobb ösztönző volta számára. A film megmutatta, milyen erős hatása lehet egy kidolgozott, képzeletbeli világnak. Cameron számára ez a találkozás a saját filmes terveihez kapcsolódott. A látvány mögött ráadásul olyan technikai munka tartozott, amely eleve foglalkoztatta. Az érdeklődő néző és a megoldásokat kereső alkotó nézőpontja így egyszerre lehetett jelen.
Első rövidfilmje, a Xenogenesis 1978-ban készült el. A munka később hozzájárult ahhoz, hogy Roger Corman filmes környezetébe bekerüljön. Cameron makettekkel, látvánnyal és különböző technikai megoldásokkal dolgozott. A Corman-féle, kisebb költségvetésű filmgyártás több ismert alkotó számára is fontos gyakorlati iskola volt. Cameron itt olyan helyzetekkel találkozott, amelyekben az elképzeléseket korlátozott eszközökből kellett megvalósítani.
A modellkészítés és a látványtervezés felől másféle út vezet a rendezéshez, mint amikor valaki kizárólag történetekkel és színészi munkával indul. Cameron esetében a kép technikai létrehozása volt a legérdekesebb. A későbbi filmekben a narratíva és a látvány összekapcsolása is fontossá vált. Ennek az előzményei között ott vannak azok a korai megoldások, ahol egy elképzelt tárgynak vagy térnek ténylegesen meg kellett jelennie.
A Terminátor 1984-ben jelentős szakmai fordulatot hozott, később pedig olyan filmek következtek, mint a Titanic és az Avatar. A nagy produkciókhoz már hatalmas csapatok munkája tartozott. Cameron korai tanulása ezért nem magyarázza egymagában a későbbi eredményeket. Inkább azt mutatja meg, hogy milyen szemlélettel érkezett a filmgyártásba. Tudni akarta, hogyan működnek az eszközök, amelyekkel történetet lehet elmondani.
A teherautó-sofőrből lett rendező története könnyen egyetlen látványos ugrásnak tűnhet. A könyvtári fejezet azonban megőrzi a köztes munkát. A két állomás között tanulás, próbálkozás, saját film és kisebb szakmai feladatok álltak. A váltás hosszú időbe telt és minden új munka más tapasztalatot adott. A későbbi hírnév ezeket a lépéseket gyakran összenyomja, pedig az indulás éppen általuk válik érthetővé.
A történet a hozzáférésről is szól. Cameron nem járt az adott intézmény filmes képzésére, de a könyvtári anyagokból tudott dolgozni. A már elkészült szakmai leírások olyan tudást adtak, amelyhez a saját kérdéseivel kapcsolódhatott. A tanulás értéke abból született, hogy rendszeresen visszatért az anyagokhoz és később gyakorlati munkában is használni próbálta az olvasottakat. A kíváncsiság itt tartós figyelemmé alakult.
A Titanic és az Avatar látványát nézve a közönség kész világokat lát. Cameron korai mappái egy sokkal csendesebb képet adnak. Egy fiatalember olvas, másol és jegyzetel, miközben más munkából tartja fenn magát. Ez az előzmény a filmes sikereknél is meglepőbb részlet lehet. Megmutatja, hogy a nagy vásznon megjelenő képzelet mögött már a kezdeteknél komoly, aprólékos technikai tanulás állt.
