Elkészült az Európai Unió legújabb migrációs javaslata, amely továbbra is a kötelező áthelyezés, vagyis a migránsok betelepítése körül forog. Már a brüsszeli képlet is megvan a migránsok betelepítéséhez, vagy ahogy a dokumentumban nevezik: „a kötelező relokációs mechanizmus aktiválásához”.
A józan ész helyett matematikai képletekkel írják Európa jövőjét, és eredmény is borítékolható: egész Európában szét akarják teríteni a migránsokat és folyamatosan növelnék a számukat. Bár a képlet bonyolult és több ismeretlenes, az eredmény borítékolható: futószalagon telepítenének be a migránsokat. Egy év alatt egy kisvárosnyi embert Magyarországra, ugyanis csak a tavalyi adatok alapján hazánknak több mint 10 ezer migránst kellene betelepíteni, és ez a szám minden egyes, az EU-ba belépő bevándorlóval nőne. A folyamat végét nem látni, hiszen ezzel a migráció támogatására, a gazdasági migráció legalizálásra készülnek.
Orbán Viktor kormányfő vasárnapi évértékelőjében a következőket mondta a migrációval kapcsolatosan:
„A bevándorlás miatt Európa felett sötét felhők gyülekeznek, állítják az írástudók. Sötét jövendölések mindig is voltak. Ez megszokott kísérőzenéje az európai politikának. Ami a mostaniakban aggasztó, hogy lényegüket tekintve matematikai természetűek. Számokról, számszerűsíthető változásokról szólnak, s a számoknak mindig súlyuk van, akkor is, amikor becslések. A becslések szerint a bevándorlók aránya gyorsuló ütemben nő majd a tőlünk nyugatra fekvő európai országokban. Franciaországról és Hollandiáról inkább nem is mondok semmit, de például a született németek is a legtöbb német nagyvárosban visszaszorulóban vannak. A bevándorlók ugyanis először a nagyvárosokat foglalják el. Bajorországban például ma már több pénzt költ menekültügyre, bevándorlásra és integrációra, mint amennyit a gazdaság, a környezetvédelem és az egészségügy állami költségvetésére együttesen. Bécsben járva én is azt hallottam, hogy az idei tanév beiskolázási adatai alaposan megleptek mindenkit, az iskolakezdők között felszökött az iszlám vallású gyermekek aránya. Ez az a jövő, amelyik ott már a jelen. A NATO-jelentések szerint – úgy látszik, a katonák még nem hagyják magukat cenzúrázni – 2020-ig 60 millió ember indul majd Európa felé. Abban is egyetértés van, hogy Afrika olyan erőt képvisel majd, amely minden várakozást felülmúl. 2050-re megkétszereződik az ott élők száma, 2,5 milliárdan fogják lakni, tízszer annyi fiatalja lesz, mint Európának. (...) A másik lehetőség, hogy Afrika nem tud az ázsiai fejlődés útjára lépni, és nem lesz képes emberhez méltó körülményeket teremteni a fiatal nemzedékek számára. Ha ennek a több százmilliós fiatal tömegnek megengedik, hogy följöjjenek északra, akkor Európa hamarosan iszonyatos nyomás alá kerül majd. A legtöbb bevándorló ráadásul az iszlám világból érkezik majd. Ha minden így folytatódik, akkor Európa nagyvárosaiban egyértelmű muszlim többség lesz, s London nem a kakukktojás, hanem az első fecske lesz. A kultúránk, az identitásunk és a nemzeteink, ahogy ma ismerjük őket, ha ez így meg tovább, megszűnnek létezni. A legrosszabb rémálmaink válnak valóra. A Nyugat elesik, miközben Európa észre sem veszi, hogy megszállják. Azoknak lenne igazuk, akik szerint a civilizációkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosak lesznek? (…) Nyugat-Európában bevándorlóországokká váltak a régi nagy európai nemzetek. A kulturális alapok átalakulása, a keresztény kultúrájú népesség fogyása, a nagyvárosok iszlamizálódása napról napra halad előre, s bevallom, hogy én nem látom azokat a politikai erőket, amelyek meg akarnák és meg tudnák állítani, horribile dictu: vissza tudnák fordítani a folyamatokat. (...) Bármi is volt a kiváltó ok, Nyugat-Európa bevándorlóövezetté, kevert népességű világgá vált, és Közép-Európától különböző, merőben új fejlődési jövő felé halad. Rossz hír ez számunkra. Ez azt jelenti, hogy az iszlám civilizáció, amely mindig is hivatásának tekintette Európa megtérítését – ahogy ő mondja – az igaz hitre, a jövőben nemcsak dél, de nyugat felől is kopogtatni fog Közép-Európa ajtaján. (…)
Bármennyire abszurd is, a helyzet az, hogy a veszély ma nyugatról fenyeget bennünket. Ezt a veszélyt a brüsszeli, berlini és párizsi politikusok hozzák a fejünkre. Azt akarják, mi is vegyük át az ő politikájukat, azt a politikát, amely bevándorlóországgá tette őket, és megnyitotta az utat a keresztény kultúra hanyatlása és az iszlám térnyerése előtt. Azt akarják, mi is fogadjunk be migránsokat, és váljunk mi is kevert népességű országokká. Korábban azt mondták, azért várják ezt el tőlünk, mert az idegen szép, a kevert népesség jobb, és mert az igazi európai nem véd olyan ósdi, középkori dolgokat, mint a hazája és a vallása. Ezek a hangok ma már talán halkabbak, most az a divatos nóta, hogy azért kell hozzájuk hasonlóvá válnunk, mert ez így szolidáris. Világosan meg kell mondanunk, hogy mi azokkal a nyugat-európai emberekkel és vezetőkkel vagyunk szolidárisak, akik meg akarják menteni a hazájukat és a keresztény kultúrájukat, és nem azokkal, akik túl akarnak azon lépni. Mi sohasem leszünk szolidárisak azokkal az európai vezetőkkel, akik posztkeresztény és posztnemzeti korszakba akarják léptetni Európát.”
Az Európai Unió legújabb migrációs javaslatát a bolgár elnökség mutatta be február 14-én. Alapelve a többlépcsős szolidaritási mechanizmus, amely önkéntes és kötelező betelepítéseket is tartalmaz. A javaslat alapja az Európai Bizottság által 2016 májusában előterjesztett Dublin IV. rendelettervezet, amelyet módosítottak. A dokumentumról a napokban kezdődnek meg a tárgyalások, majd tavasszal akarják átnyomni a brüsszeli döntéshozatalon, és a nyáron már életbe léptetnék a rendeletet.
A javaslat abszurditása, hogy Brüsszel úgy ötletel a migránsok betelepítéséről, hogy nincsenek valós idejű adatai az elosztásra váró migránsok számáról. A dokumentum is elismeri, hogy tényleges számokat csak abban az esetben lehet meghatározni, ha ismerté válik az EU Menekültügyi Ügynöksége által felügyelendő, valós idejű tagállami részesedési adatokat tartalmazó rendszer algoritmusa. A próbaszámításokat ezért egyetlen évre, a 2017-es adatokat alapul véve végezték el.
Az érkezettek elosztásának számítási módszere az eredeti bizottsági javaslat lenne, ugyanis a bolgár elnökség egyelőre nem jelezte, hogy ezt megváltoztatná-e. Eszerint a betelepítésre kijelölt migránsok számának meghatározásakor szem előtt tartanák a tagállam EU-hoz viszonyított lakosság arányát, GDP arányát, referenciaszámát (50 százalékos lakossági arány + 50 százalékos GDP arány) és bevezetnék az úgynevezett „tisztességes részesedés” fogalmát, amely a referenciaszám és az EU összes menedékkérelem szorzata. Az egy tagállamra jutó „tisztességes részesedés” a menedékkérők egy konkrét, de folytonosan változó száma, amelyet az EU Menekültügyi Ügynöksége heti rendszerességgel újrakalkulálna egy algoritmus, és egy szoftver segítségével. Hetente kell kiszámítani, hogy az adott tagállam elérte-e a „tisztességes részesedés” 100, 160, illetve 180 százalékát.
A javaslatban próbaszámítást is végeztek a tavalyi adatok alapján. Eszerint Magyarország referenciaszáma alapján a tavalyi összes uniós (EU 25) menedékkérelmének számához viszonyítva a tisztességes részesedése 10 518 személy lenne a becslés értelmében. Ezt legfeljebb csak a folyamatban lévő menedékkérők számával lehetne csökkenteni.
A bolgár elnökségi dokumentum három fázist különböztet meg a válságkezelés és az arra adandó uniós válaszok tekintetében. A fázisok arra vonatkoznak, hogy mennyire súlyos egy országban az elhelyezésre váró migránsok számra.
Az első fázist a „normál körülmények” jelentik – ebben az esetben az a normális, ha egy országban sok a migráns, de a kérelmezők száma egy tagállamban egyenlő vagy alacsonyabb, mint a tisztességes részesedés (100 százalék). A fenti példánál maradva tehát az normális üzemmód az lenne Brüsszel szemében, ha Magyarországon tízezer menedékkérő lenne.
A második fázist a „kihívásos körülmények” jelentenék, amikor a kérelmezők száma egy tagállamban a tisztességes részesedés (100 százalék) felett van. Első lépéként ilyenkor az EU beavatkozna, a Kohéziós Alapokból migránsonként pénzügyi támogatást adna, a többi tagállam önkéntes betelepítéssel járulhatna hozzá az érintett tagállam terheinek csökkentéséhez. A tagállamoknak kötelező jelleggel, rendszeresen kellene közölniük a betelepítésre vonatkozó felajánlásaikat. Érdemes megjegyezni, hogy semmilyen felelősségről vagy hátrányos következményekről nem rendelkezik a szöveg azon tagállamok esetében, akik önhibájukból kerülnek nyomás alá és az önkéntesen felajánlott tagállami segítség révén sem képesek visszaállítani a normális körülményeket.
Ha a migránsok száma még nagyobb (ha eléri a „tisztességes részesedés” 160 százalékát egy adott tagállam, és ez a népessége több mint 0,1 százalékát tenné ki), akkor kötelező áthelyezést rendelnének el. Kétéves időtartamra a menedékkérők maximális száma nem haladhatná meg a kétszázezret. Ebben a fázisban már minden tagállamnak részt kellene vállalnia kötelező jelleggel a menedékkérők szétosztásában.
A konkrét intézkedéseket a tanács végrehajtási határozat formájában fogadná el minősített többséggel. Ez esetben minden tagállamnak az úgynevezett „teljes allokációs részesedése” legalább 75 százalékát kellene fogadnia, a fennmaradó egynegyedet lehetne alternatív intézkedésekkel kiváltani: 5 százalék erejéig az unión kívülre történő áttelepítéssel, illetve betelepítendő személyenként 30 000 eurós összeggel.
A harmadik fázis a súlyos válsághelyzet lenne, azaz az a helyzet, ha valamely tagállam elérné a tisztességes részesedés 160 százalékát.
Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Szófiában elfogadhatatlannak nevezte az EU új javaslatát. A miniszterelnök is felhívta rá a figyelmet, hogy „az új javaslat alapján Magyarországnak már tízezer embert kellene átvennie évente, korábban ezerről volt szó. Úgy tűnik, hogy végső soron egy felső határ nélküli kötelező kvótáról van szó”. A miniszterelnök jelezte: a magyar kormány saját javaslatot készített, amit át is adott az EU Tanácsának soros elnökségét ellátó Bulgária kormányfőjének, Bojko Boriszovnak. A javaslat lényege, hogy az EU végre ne az elosztást, hanem a határvédelmet helyezze a gondolkodása középpontjába. Nincs értelme addig szétosztásról beszélni, amíg nem garantáljuk a határok légmentes védelmét.
Egy példán ábrázolva az új javaslat a következőképpen működne: csak Görögországban tavaly 59 ezer új menedékkérelmet regisztráltak, ebből a „tisztességes részesedés” aránya közel 13 ezer kérelmező. Ez azt jelenti, hogy csak Görögországból 46 ezer migránst telepítenének be más tagállamokba. Ebből a 46 ezer főből, a rendelkezésre álló adatok és a tervezet logikája alapján Magyarországnak 737 főt kellene fogadnia.
A tervezet alapján minden tagállamnak az úgynevezett „teljes allokációs részesedése” legalább 75 százalékát kellene kötelezően fogadnia, a fennmaradó negyedet lehetne alternatív intézkedésekkel kiváltani. E logika alapján Magyarországnak csak a Görögországba tavaly érkezettek közül összesen 553 főt kellene mindenképpen áthelyeznie, míg a fennmaradó negyedet 5 520 000 euró, (azaz 1,7 milliárd forint) befizetésével válthatnánk ki.
Azonban nemcsak egyetlen ország menedékkérelmezőit kellene számításba venni: van ugyanis további négy olyan tagállam (Németország, Olaszország, Svédország és Ausztria) amelyben a kérelmezők száma a „tisztességes részesedés” felett van, de még nem éri el a 160 százalékos küszöböt, tehát ezekből is kellene átvenni embereket. A javaslat szerint ilyen esetben önkéntes betelepítést lehetne vállalni és minden önkéntesen átvállalt menedékkérőért 10 000 eurót, illetve (nemzetközi védelemben való részesítés esetén) további 20 000 eurót fizetne az unió. Viszont ha ennél is több migráns érkezne ezekbe az országokba, máris a kötelező kvótával könnyítenének rajtuk.
