Tolmáccsal, angolul vagy kézzel-lábbal és piktogramokkal értetik meg magukat a Vöröskereszt migránsokkal dolgozó munkatársai és önkéntesei, az első lépést sokszor az adományba kapott lábbeli, pelenka vagy egy mosoly jelentheti. A Karitatív Tanács tagjaiként hatékonyabban, a párhuzamosságokat elkerülve segítenek – mondta a lapunknak adott interjúban Nagy Gábor, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese.
Nagy Gábor (Fotó: MH)
– Mennyire viszi előre a munkájukat, hogy a Karitatív Tanács tagjaiként a nagy segélyszervezetek összefognak a hazánkba érkező migránsok támogatására?
– Az összefogás főként a koordinációt és az információáramlást könnyítheti meg. A Belügyminisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, illetve a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság képviselőinek részvétele a Karitatív Tanács ülésein lehetőség arra, hogy közvetlenül tárgyaljunk a mindennapokban megjelenő kérdésekről, szükségletekről, kapacitásokról. Ilyen módon elkerülhetjük a párhuzamosságokat, és hatékonyabb lehet a segítségnyújtás.
– Milyen állapotban érkeznek a migránsok, és milyen segítségre van szükségük?
– A gyermekek meglepően jól viselik a hosszú út terheit, energikusak, kommunikatívak, szívesen közelednek a segítők felé. A felnőttek állapotát jobban befolyásolja, hogy mennyi ideje vannak úton, és mi minden történt közben velük. Gyakoriak a kisebb sérülések – például vér- és vízhólyagok –, ezeket elsősegélyben képzett munkatársaink és önkénteseink ellátják. Vannak súlyosabb gondokkal érkezők is – krónikus betegek, szívproblémával küzdők –, ilyenkor a mentőket értesítjük. A röszkei előállító helyen naponta átlagosan nyolcszáz-ezerkétszáz migráns fordul meg. Rövid időt töltenek itt, ezért az azonnali segítésre koncentrálunk, arra, hogy a sírókat, a fájdalomtól küszködőket megnyugtassuk és tájékoztassuk. Gyakran kérdezik, hogy „Mikor leszünk szabadok? Mi fog velünk történni?”
– Milyen segítséget tudnak adni az elsősegélyen és a lelki támogatáson kívül?
– Adományokkal, tisztasági csomaggal, játékkal, gyermektápszerekkel, is segítjük őket. Előfordult az is, hogy a családtagok elszakadtak egymástól, aggódtak a beteg, Down-kóros fiatalért és az édesapáért, akik akkor maradtak le tőlük, amikor a családot feltartóztatták. Végül sikerült a családot egyesíteni. Röszkére eljuttattuk a Vöröskereszt többnyelvű tájékoztatóját, ebben a családegyesítésben segítő keresőszolgálatunk elérhetősége is szerepel.
– Hogyan lehet lelki segélyt adni a migránsoknak?
– A tolmácsok nemcsak a határrendészeten dolgozók munkáját, hanem a miénket is segítik, bár a legtöbb migráns valamennyire angolul is beszél. Máskor „kézzel-lábbal” magyarázunk vagy piktogramokkal értetjük meg magunkat. Néha erősen traumatizált emberekről van szó, akik nem kommunikálnak, sírnak, befelé fordulnak, vagy éppen agresszíven viselkednek. Ilyenkor a nyugodt, segítőkész hozzáállás, de akár egy mosoly is segíthet. Jó szándékunkat adományok – ruhafélék, lábbelik, édesség – felajánlásával is kifejezzük. A migránsok közül sokan nem mozdulnak el a számukra kijelölt bokszból, hozzájuk a kollégák, önkéntesek visznek adományt. Gyakran a férfiak kérik tőlünk azt, amire feleségüknek és gyereküknek szüksége van, de fókuszban az anyák és gyermekeik állnak, mert ők nagyobb valószínűséggel traumatizálódhattak. A gyerekekhez játékokkal és olyan tárgyakkal érkezünk, amelyekkel már találkozhattak, például zsírkrétával, színes ceruzával, és a közös kreatív foglalkozásokon segítő beszélgetéseket kezdeményezünk. A migránsok bizalommal vannak irántunk, a Vöröskereszt-embléma láttán olyanok is hozzánk fordulnak, akik órák óta tartózkodnak az előállító helyen, és kérhettek volna segítséget a határőröktől is, de nem tették.
