Nyolcvankét nemzetiségi iskolában tizenötezer gyermek erősödhet meg helyi, nemzetiségi identitásában, miközben a tizenhárom magyarországi nemzetiség szószólói 2014 óta közvetlenül is részt vehetnek a közösségüket érintő parlamenti munkában.
A minap Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a nemzetiségekért díjak átadásakor úgy fogalmazott: Magyarország büszke arra, hogy nemzetiségei identitása, öntudata, önismerete folyamatosan erősödik, és a magukat nemzetiséginek vallók száma pedig folyamatosan nő, mert a Magyarországon élő nemzetiségek megvallhatják kettős identitásukat. Európában ma közel hetvenmillióan vallják magukat valamely nemzetiséghez tartozónak, Magyarországon pedig a 2011-es népszámlálás adatai szerint mintegy hatszázötvenezer nemzetiségi állampolgár él, ami körülbelül megfelel a hétszázalékos európai átlagnak.
A hazai nemzetiségek helyzetét értékelve Fülöp Attila, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára korábban lapunknak hangsúlyozta: „A 2010 óta eltelt időben minőségileg változott meg a nemzetiségek élete azáltal, hogy alaptörvénybe került: a nemzetiségek államalkotó tényezők”. A politikus az alaptörvény mellett kiemelte a 2014-ben megalkotott szószólói rendszert is, amely „láthatóvá tette a tizenhárom hazai nemzetiséget – a bolgárt, görögöt, horvátot, lengyelt, németet, örményt, romát, románt, ruszint, szerbet, szlovákot, szlovént és ukránt – a parlamentben is”. A nemzetiségi szószólók abban az esetben képviselik saját nemzetiségüket az Országgyűlésben, ha annak listája nem nyer mandátumot az országgyűlési képviselők választásán. Feladatuk elsősorban az adott nemzetiség parlamenti képviseletére terjed ki, jogai és kötelezettségei is főként a nemzetiségek érdekeit és jogait érintő indítványok és ügyek köré csoportosulnak, a nemzetiségi bizottságokon keresztül törvényt is kezdeményezhetnek.
Fülöp Attila ezzel kapcsolatban elmondta: a hazai politika mellett a szószólók óriási segítséget jelentenek a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok lebonyolításában. Mint fogalmazott: „Ma már nincs olyan hét, amikor valahol az országban ne lenne valamilyen fontos nemzetiségi esemény”. Az újítás emellett a nemzetiségi visszajelzések alapján is bevált, hiszen „Egy tavaly novemberi megbeszélésen a tizenhárom szószólóval áttekintettük az elmúlt időszakot, és egyértelmű pozitív tapasztalatokról számolhattunk be mindkét oldalon. Hogy csak két példát említsek: az utóbbi időben látványosan javult a szerb–magyar és a szlovén-magyar viszony”. A hazai gyakorlat ugyanakkor kölcsönösséget is ösztönöz, hiszen, mint fogalmazott: „Azt szeretnénk, hogy a szomszéd országokban élő magyarság is olyan méltányos bánásmódban részesüljön, ahogyan mi viszonyulunk az itt élő nemzetiségekhez, de ehhez megvannak a történelmi alapok, hiszen őshonos kisebbségeinkkel már évszázadok vagy akár ezer év óta együtt élünk a Kárpát-medencében”.
Ahogy Balog Zoltán is fogalmazott a nemzetiségekért végzett munka méltatásakor a díjkiosztón, az érintettek „kultúrájuk gazdagsága, sokszínűsége, történelmi gyökereik és hagyományaik szerves részét képezik a magyar kultúrának”. Napjainkban a nemzetiségi jelenlét az eseti vagy rendszeres kulturális programok mellett főként az oktatásban bontakozik ki. „A nemzetiségek intézményfenntartók a nemzetiségi iskolák révén, hiszen mind helyi, mind országos nemzetiségi önkormányzatok fenntartanak iskolákat” – mondta Fülöp Attila. A nemzetiségi oktatás palettája ráadásul színesedik is, hiszen míg 2010-ben tizenkét nemzetiségi iskola nevelt háromezer gyereket, addig most nyolcvankét iskolába közel tizenötezer gyerek jár, s ők a két tanítási nyelv mellett a helyi nemzetiségi kultúra ismeretét is magukévá teszik.
A helyettes államtitkár kiemelte az utóbbi időben bekövetkezett komoly forrásbővülést is, aminek köszönhetően 2018-ban már közel 10,4 milliárd forintot osztanak el majd direkt módon a tizenhárom hazai nemzetiség között. „Ez az összeg 2010-ben még csak 3,6 milliárd volt, vagyis mintegy háromszorosára nőtt a nemzetiségek támogatása” – tette hozzá.
A hazai nemzetiségek helyzetét értékelve Fülöp Attila, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára korábban lapunknak hangsúlyozta: „A 2010 óta eltelt időben minőségileg változott meg a nemzetiségek élete azáltal, hogy alaptörvénybe került: a nemzetiségek államalkotó tényezők”. A politikus az alaptörvény mellett kiemelte a 2014-ben megalkotott szószólói rendszert is, amely „láthatóvá tette a tizenhárom hazai nemzetiséget – a bolgárt, görögöt, horvátot, lengyelt, németet, örményt, romát, románt, ruszint, szerbet, szlovákot, szlovént és ukránt – a parlamentben is”. A nemzetiségi szószólók abban az esetben képviselik saját nemzetiségüket az Országgyűlésben, ha annak listája nem nyer mandátumot az országgyűlési képviselők választásán. Feladatuk elsősorban az adott nemzetiség parlamenti képviseletére terjed ki, jogai és kötelezettségei is főként a nemzetiségek érdekeit és jogait érintő indítványok és ügyek köré csoportosulnak, a nemzetiségi bizottságokon keresztül törvényt is kezdeményezhetnek.
Fülöp Attila ezzel kapcsolatban elmondta: a hazai politika mellett a szószólók óriási segítséget jelentenek a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok lebonyolításában. Mint fogalmazott: „Ma már nincs olyan hét, amikor valahol az országban ne lenne valamilyen fontos nemzetiségi esemény”. Az újítás emellett a nemzetiségi visszajelzések alapján is bevált, hiszen „Egy tavaly novemberi megbeszélésen a tizenhárom szószólóval áttekintettük az elmúlt időszakot, és egyértelmű pozitív tapasztalatokról számolhattunk be mindkét oldalon. Hogy csak két példát említsek: az utóbbi időben látványosan javult a szerb–magyar és a szlovén-magyar viszony”. A hazai gyakorlat ugyanakkor kölcsönösséget is ösztönöz, hiszen, mint fogalmazott: „Azt szeretnénk, hogy a szomszéd országokban élő magyarság is olyan méltányos bánásmódban részesüljön, ahogyan mi viszonyulunk az itt élő nemzetiségekhez, de ehhez megvannak a történelmi alapok, hiszen őshonos kisebbségeinkkel már évszázadok vagy akár ezer év óta együtt élünk a Kárpát-medencében”.
Ahogy Balog Zoltán is fogalmazott a nemzetiségekért végzett munka méltatásakor a díjkiosztón, az érintettek „kultúrájuk gazdagsága, sokszínűsége, történelmi gyökereik és hagyományaik szerves részét képezik a magyar kultúrának”. Napjainkban a nemzetiségi jelenlét az eseti vagy rendszeres kulturális programok mellett főként az oktatásban bontakozik ki. „A nemzetiségek intézményfenntartók a nemzetiségi iskolák révén, hiszen mind helyi, mind országos nemzetiségi önkormányzatok fenntartanak iskolákat” – mondta Fülöp Attila. A nemzetiségi oktatás palettája ráadásul színesedik is, hiszen míg 2010-ben tizenkét nemzetiségi iskola nevelt háromezer gyereket, addig most nyolcvankét iskolába közel tizenötezer gyerek jár, s ők a két tanítási nyelv mellett a helyi nemzetiségi kultúra ismeretét is magukévá teszik.
A helyettes államtitkár kiemelte az utóbbi időben bekövetkezett komoly forrásbővülést is, aminek köszönhetően 2018-ban már közel 10,4 milliárd forintot osztanak el majd direkt módon a tizenhárom hazai nemzetiség között. „Ez az összeg 2010-ben még csak 3,6 milliárd volt, vagyis mintegy háromszorosára nőtt a nemzetiségek támogatása” – tette hozzá.
