Együtt vagy külön élni az összeomlás után

A trianoni békével azonban bekövetkezett az, amitől Bleyer leginkább tartott: az adatokat összehasonlítva a hazai németség még a magyarságnál is nagyobb veszteséget szenvedett. Kétmilliós állományának háromnegye­dét elveszítve, 550 ezer főre csökkent a lélekszáma, ráadásul a leginkább felgyorsult asszimilációjú területek maradtak meg Magyarországnál.

S persze a sokkolt hazai közvélemény is minden felgyülemlett indulatát és tehetetlen haragját az egyedül megmaradó hazai kisebbségen, a németségen vezette le. A még nyitott burgenlandi kérdésben folytatott ausztriai tárgyalásából 1920 decemberében Bleyer arra érkezett haza, hogy Teleki kihagyta átalakított kormányából, de facto menesztette. Bleyer ezt követően (1921 tavaszán) is tárgyalt még Németországban Burgenland ügyében, ám az 1921. októberi velencei egyezményt s nyomában a terület átadását követően (kivéve a decemberi népszavazással megtartott Sopront) végleg elvesztette jelentőségét az integritásért folytatott harcban.

Ez pedig elindította a kisebbségpolitikai irányváltást. A minisztériu­mot már a jövő év februárjában felszámolták, az 1922-es választásokon aztán Bleyer és pártjának tagjai egytől egyik elbukták parlamenti mandátumukat. Mindezek a kudarcok, a soviniszta közhangulat, a fokozódó asszimilációs nyomás és a német kisebbség önvédelmi politikájának sikertelensége előkészítette az utat a harmincas évek radikális, nemzetiszocia­lista irányú elmozdulásához a hazai németségen belül.

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa