Több tonna döglött garnéla festi vörösre Omán partjait

De mi áll a háttérben? A dhofari Halászati ​​Kutatóközpont csapata Mirbat közelében több partszakaszt vizsgált meg. Az elemzések nem mutattak ki szennyezésre, döglött halakra és más érintett tengeri élőlényekre utaló jelet. Az ok ehelyett a természetes tengeri körülményekben rejlik: a hőségben és az oxigénhiányban.

Az alacsony oxigénszint elpusztítja a garnélákat

„Ezek a rákfélék rendkívül érzékenyek a tengeri környezetük változásaira” – magyarázza az ománi Mezőgazdasági, Halászati ​​és Vízgazdálkodási Minisztérium. Már a hőmérséklet és az oxigénszint apró ingadozása is tömeges pusztulást okozhat, aminek következtében az állatok nagy száma partra sodródik.

Ebben az összefüggésben a hatóságok egy hasonló eseményre hivatkoztak tavaly Rakhyut partjainál, szintén Dhofarban. Akkor a laboratóriumok a Challengerosergia umitakae mélytengeri garnélarákfajként azonosították az elpusztult állatokat. A tengerben zajló természetes hőmérséklet-ingadozásokat állapították meg az okként.

A jelenség megértéséhez érdemes bepillantást vetni az Arab-tenger mélyébe.

Omán partjainál található a világ óceánjainak egyik legkifejezettebb oxigénminimum-zónája (OMZ). Körülbelül 100 és 1200 méter közötti mélységben az oldott oxigén rendkívül alacsony – egyes helyeken szinte anoxikus körülmények uralkodnak.

Nyáron a délnyugati monszun erős szeleket hoz, amelyek óceáni áramlatokat hajtanak, mély, oxigénhiányos vizet hozva a felszínre. Ezt a folyamatot feláramlásnak nevezik. Míg az emelkedő víz tápanyagban gazdag körülményeket teremt, amelyek kedveznek az ománi halászatnak, rendkívül kevés oxigént tartalmaz.

Ez végzetes lehet az olyan érzékeny élőlények számára, mint a garnélarák és a krill: megfulladnak az oxigénhiányos vízben, mielőtt az áramlatok nagy számban partra sodornák tetemeiket.

Hosszú távú tudományos megfigyelések megerősítik, hogy ez a szezonális hipoxia szorosan összefügg a monszunciklussal, és természetesen ismétlődő jelenség.

Ismétlődő jelenség

Az ománi minisztérium szerint a jelenség természetes és ismétlődő – rendszeresen egy-három évente előfordul az Arab-tenger térségében, beleértve a jemeni partvidéket is.

Omán déli kormányzóságai, mint például Dhofar, különösen sebezhetőek. Ott a szezonális feláramlások különösen erősek a nyári monszun idején, és a part menti területeken az oxigéntartalom drámaian csökkenhet.

Milyen szerepet játszik a klímaváltozás?

A tudósok a jelenséget szintén a klímaváltozáshoz kötik, de két ellentétes megfigyelés van:

Egyrészt a klímaváltozás miatt a szárazföld gyorsabban melegszik fel, mint a tenger. Ez felerősíti a part menti szeleket. Az erősebb szelek több oxigénhiányos mélyvizet hoznak a felszínre, ami több állatpusztulást eredményez. Lisa Levin, a Scripps Oceanográfiai Intézet kutatója kutatásában arra figyelmeztet, hogy az ilyen körülmények hosszú távon drasztikusan csökkenthetik a tengeri biodiverzitást.

Másrészt az Arab-tengeren végzett legújabb mérések azt mutatják, hogy 2013 és 2022 között az érintett zóna oxigéntartalma valójában javult – akár megháromszorozódott, az oxigénhiányos zóna pedig 13 százalékkal zsugorodott. A kutatók gyanítják, hogy a nyári monszun némileg gyengült a klímaváltozás miatt, ami a mélyvíz feláramlásának csökkenéséhez vezetett - írja a focus.de