Tech
Riadót fújt az Ipar 4.0 új elnöke: „Nincs vesztegetni való ideje Magyarországnak”
Ács István szerint digitális rendszerváltás nélkül a hazai ipar nem tud lépést tartani Európával
A tét nem technológiai divatkérdés, hanem nemzetgazdasági súlyú ügy. A magyar ipar aránya az ország gazdaságában továbbra is meghatározó, a KSH adatai szerint az ipari termelés 2023-ban a GDP 22 százalékát adta. Ez európai összevetésben is jelentős arány, vagyis Magyarország jövőbeli versenyképessége nagyban azon múlik, hogy a hazai ipar képes lesz-e magasabb hozzáadott értékű, hatékonyabb, digitálisan szervezett pályára állni.
Az Ipar 4.0 Technológiai Platform szerint a következő években eldőlhet, hogy Magyarország csupán követője marad-e az európai ipari átalakulásnak, vagy képes lesz saját térségében meghatározó ipartechnológiai központtá válni. A lehetőség adott: a magyar mérnöki tudás, az ipari tapasztalat és az innovációs képesség rendelkezésre áll. A kérdés az, sikerül-e ezeket gyorsabb tudásátadással, vállalati együttműködéssel és gyakorlati, a gyártócégek számára is használható megoldásokkal valódi versenyelőnnyé alakítani.
A Platform 2026. május 28-i közgyűlése Ács István ipari digitalizációs és innovációs szakembert választotta meg a szervezet új elnökének. Ács István neve nem ismeretlen az ipari automatizáció és a digitalizáció világában: több mint három évtizedes szakmai pályát tudhat maga mögött, jelentős részben a Bosch Rexroth kötelékében. Dolgozott tervezőmérnökként, mérnök-kereskedőként, divízióvezetőként, majd ügyvezetőként, később pedig a vállalat Adria-régiós működését is felügyelte. A magyarországi Bosch csoport Ipar 4.0-ért felelős felsővezetőjeként közvetlen tapasztalatot szerzett arról, hogyan válhat a digitalizáció a gyártás, az oktatás és az innováció közös nyelvévé.
Az új elnök üzenete világos és kellően éles: „Digitális rendszerváltás nélkül a hazai ipar végképp lemarad, nincs vesztegetni való ideje Magyarországnak.” Ez a mondat nem puszta figyelmeztetés, hanem gazdaságpolitikai diagnózis is. A globális ipari versenyben azok az országok kerülnek előnybe, amelyek nem különálló technológiai kísérletként kezelik az automatizációt, az adatalapú működést és a mesterséges intelligenciát, hanem a termelékenység, a minőségbiztosítás, a képzés és a vállalatirányítás alapvető eszközeként.
A hazai ipar egyik legnagyobb kihívása, hogy a digitalizáció ne maradjon néhány nagyvállalat belügye. A kis- és középvállalkozások technológiai felzárkózása nélkül Magyarország nem tud tartósan magasabb hozzáadott értékű ipari pályára állni. Márpedig a KKV-k jelentik azt a vállalati réteget, amelynek modernizációja nélkül az ipari digitalizációból nem lesz országos versenyképességi fordulat. A Platform ezért nemcsak a nagyvállalati innovációban, hanem a szélesebb vállalati tudásátadásban, képzésben és gyakorlati megoldások terjesztésében látja a következő időszak egyik legfontosabb feladatát.
A közgyűlés másik fontos állítása, hogy a digitalizáció nem kizárólag beruházási kérdés, hanem szemléletváltás is. A hatékonyság növelése, az adatok jobb használata, a folyamatok automatizálása és az ipari technológiák összekapcsolása nem elvont jövőkép, hanem nagyon is kézzelfogható üzleti érdek. A Platform szerint több esetben a digitalizációs fejlesztések akár 6–18 hónap alatt megtérülhetnek, vagyis nem feltétlenül távoli, bizonytalan hozamú beruházásokról van szó.
Az Ipar 4.0 Technológiai Platform most ipari digitalizációs stratégia előkészítésén dolgozik, amelyet javaslatként kíván a kormányzati döntéshozók asztalára tenni. A dokumentum célja, hogy értékelje a hazai Ipar 4.0 aktuális állapotát, és szakmai támpontokat adjon a legsürgetőbb lépésekhez. A tervezetet széles szakértői és iparági tapasztalatokra, valamint piaci visszajelzésekre építve készítik elő, hogy az egyeztetések mielőbb megkezdődhessenek.
A Platform szerepe azért is lehet fontos, mert olyan szereplőket kapcsol össze, amelyek önmagukban nem tudják végrehajtani az ipari fordulatot: nemzetközi nagyvállalatokat, hazai KKV-kat, tudományos kutatóintézeteket, felsőoktatási és szakképzési szereplőket, valamint kutatás-fejlesztési központokat. A magyar ipar jövője ugyanis nem egyetlen minisztérium, egyetlen vállalat vagy egyetlen technológiai megoldás kezében van, hanem abban, sikerül-e a szakmai tudást, az iparpolitikai szándékot és a vállalati gyakorlatot közös stratégiába rendezni.
Ács István eddigi munkásságában is hangsúlyos volt az ipari digitalizáció közérthető és gyakorlati bemutatása. Nevéhez kötődik a Bosch Rexroth CU.BE Budapest oktatási és élményközpontjának létrehozása, amely évente több ezer szakmai látogatót és diákot vonz, valamint a Smart Manufacturing, azaz SmartMan Konferencia és Fesztivál elindítása is. Ezek közös üzenete, hogy az Ipar 4.0 nem futurisztikus jelszó, hanem olyan eszközrendszer, amely a magyar gazdaság szereplői számára is mindennapi gyakorlattá tehető.
A magyar ipar tehát választás előtt áll. A digitalizációt lehet halogatni, lehet drága kísérletnek tekinteni, lehet kizárólag multinacionális vállalatok ügyeként kezelni. De ha Magyarország valóban a régió egyik meghatározó ipartechnológiai központja akar lenni, akkor a digitális átállást nem lehet tovább mellékmondatban kezelni. A következő években nem az lesz a kérdés, hogy szükség van-e ipari digitalizációra, hanem az, hogy elég gyorsan, elég szélesen és elég okosan hajtjuk-e végre.
Mert a lemaradásnak ára van. De a jól megszervezett digitális fordulatnak hozama is lehet: termelékenyebb vállalatok, erősebb KKV-k, versenyképesebb magyar ipar és olyan gazdaság, amely nem elszenvedője, hanem alakítója az európai technológiai átalakulásnak.
