Művész páholy
Irodalmi viták és szecessziós kerámiák
Interjú L. Simon Lászlóval az MMA irodalmi tagozatának új vezetőjével
- Ön vette át Vári Fábián Lászlótól a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának a vezetését. Milyen feladatok várják, és milyen tervei vannak ebben a tisztségében?
- Az MMA alapszabálya sok feladatot rögzít számunkra, de arra is van lehetőségünk, hogy új dolgokat kezdeményezzünk. Ez egy aktív tagozat, amelynek a tagjai rendszeresen összejönnek. Vannak, akik mindig jelen vannak, és akadnak olyanok is, akik a fizikai távolság miatt ritkán tudnak személyesen is megjelenni. Király László vagy Bodor Ádám – akik Erdélyben élnek – érthető, hogy nem tudnak a tagozati üléseken rendszeresen részt venni.
Ezt orvosolandó fogadott el most a szervezet olyan szabályokat, amelyek megnyitják az online tanácskozás előtti lehetőséget is. Amióta én vagyok a tagozatvezető, volt egy nagysikerű költészetnapi estünk a Pesti Vigadóban.
Ezen az esten a Színművészeti Egyetem másodéves diákjai léptek fel, hatalmas sikere volt a teltházas műsoruknak. Pár hete a tavaszi irodalmi gálaműsorunk váltotta ki a szintén nagyszámú közönség tetszését. Ekkor köszöntöttük a kerek születésnapos MMA-tagokat is. Az ő műveikből volt felolvasás, illetve más évfordulókra is odafigyeltünk: Németh László, Berzsenyi Dániel nevét kell itt kiemelnem. Lux Ádám, Piros Ildikó és itt is az SZFE másodéves diákjai léptek fel.
A nyári szünet után három nagy gálaműsorral, egy élő folyóirat esttel készülünk, illetve terveink szerint lesz egy irodalompolitikai kérdésekkel foglalkozó konferenciánk is.
- Melyek ezek az irodalompolitikai kérdések?
- Egy sor aktuális dologgal kell foglalkoznunk, amiket a megváltozott belpolitikai környezet is kikényszerít, bár ezek közül néhány ettől függetlenül is megérett az újragondolásra. Ilyen a magyar folyóirat-kultúra helyzete. Vagy az irodalmi ösztöndíjaké. Ilyen a magyar könyvkiadás és könyvtámogatás ügye. Ezekről a témákról időszakonként érdemes beszélni. Ezért döntöttünk úgy, hogy még az idei Tokaji Írótábor egyik napját is ezeknek szenteljük, összehangolva a gondolkodásunkat a tagozati és az Írószövetségben zajló munkával. Most úgy látszik, hogy kormányváltás is felerősítette az e témák körüli viták szükségességét.
- A folyóiratok manapság még kevésbé jutnak ez az olvasókhoz, mint néhány évvel ezelőtt. Sokan nem is nagyon tudnak arról, hogy létezik ez a nagyjából száz magyar nyelvű folyóirat. Az ismerőseim mindig csodálkoznak, amikor egyet-egyet a kezükbe adok, pedig a kortárs irodalomnak a folyóiratok világa a fő fóruma.
- A magyar irodalom hagyományosan folyóirat-központú. A szerzők a folyóiratokon keresztül jutnak el a szakmai fórumokra, viszont az olvasók orientálásában már jóval kisebb a hatásuk, és ez a hatásfok az elmúlt évek során folyamatosan csökkent.
- Mi ennek az oka? Szerepet játszik ebben az, ahogy napilapok és hetilapok már egyáltalán nem vállalják a szépirodalmi folyóiratok népszerűsítését, pedig korábban több lap is hetente közölt lapszemlét.
- A sajtóban – és ez különösen igaz a magát jobboldalinak tartó sajtóra – a kulturális rovatok visszaszorultak, sok helyen megszűntek, amit én személy szerint nagy hibának, sőt bűnnek tartok.
- Egy olyan országban élünk, amely a nyelvét egyedül beszéli, és a nyelv megőrzésében, a megmaradásunkban a magyar kultúra játssza a legfontosabb szerepet.
- Igen, ezért szóvá is tettem ezt a dolgot számos médiával foglalkozó személynek. De abban, hogy a szépirodalmi lapok szerepe lecsökkent, fontos szerepet játszik az, hogy az online fórumok a nyilvánosság szerkezetét úgy alakították át, hogy rajtuk gyors, azonnali vitákra, reakciókra van lehetőség. Számos irodalmi kérdésben a Facebookon előbb vitáznak, mint valamelyik irodalmi lapban. És ezek közt vannak értékes és színvonalas viták is.
A hetente, havonta vagy negyedévente megjelenő folyóiratban valamilyen aktuális dologra reagálni, és utána viszontválaszt közölni egészen más, mint az online-térben, ahol azonnali módon történnek a dolgok. Ráadásul a friss szépirodalmi műveknek is nagyobb nyilvánosságot ad az online tér, mint a hagyományos print fórumok.
- Ez nagy változás, új helyzet, de a művek még így is egyre nehezebben jutnak el azokhoz, akik egyébként kedvvel olvasnák, ha hozzáférnek a kortárs irodalomhoz, illetve talán az is egy lehetőség a kortárs magyar író számára, ha a művéből tévéfilm vagy színpadi változat készül, vagy támogatást kap az új könyve bemutatójához, hogy több helyre eljusson vele.
- Erre ott van a három éves MMA-ösztöndíj, amelyet 50 éves korig lehet igénybe venni. Én mindig fontosnak tartottam a fiatalok nyilvánossághoz jutását.
- Megtörtént a kormányváltás, látszik-e valamelyest, hogy mi változhat a kortárs irodalom, a szekértáborok, irodalmi világában?
- Nem tudom még, de az biztos, hogy minden ilyen változás idején arra törekednek az emberek, hogy magukat minél jobb pozícióba hozzák. Szerintem ez érthető dolog. Persze mindeközben egy sor sértett ember jön elő azzal, hogy ő a politika elnyomása miatt nem tudott a tehetségének megfelelően érvényesülni, díjat, támogatást, figyelmet kapni. Nyilván ilyen is van, de azért a többség esetében lenne érdemes önvizsgálatot tartani.
- Milyen programmal várja idén a Tokaji Írótábor az írókat, szerkesztőket, kritikusokat, irodalombarátokat?
- Augusztus 10 és 14 között lesz az idei Tokaji Írótábor. Foglalkozunk fontos évfordulókkal. Például Németh Lászlóval és Berzsenyivel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc irodalmi vonatkozásai is fontos téma lesz. Felavatjuk a Tenkács Tibor tokaji festőművész állandó kiállítását, aminek gesztora szintén az Írótábor. És mint mondtam, ott is szeretnénk majd olyan kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozni, amelyek részben kapcsolódnak majd az őszi konferenciához.
- Az őszi konferenciára a más szekértáborokhoz tartozó szakmabelieket is meghívják?
- Természetesen. Az a célunk, hogy minél sokrétűbben tekintsük át az irodalmi problémákat. Ez az MMA legitimációja miatt is fontos, amit most többen durván kikezdtek. Pedig az MMA sokszínű tagsága garancia az ott zajló szakmai munka minőségére.
Én biztos vagyok abban, hogy az MMA átvészeli ezt az időszakot, a Tarr Zoltán vezette szaktárca is értékes partnert fog benne látni, s az MMA erős köztestületként fog a jövőben is működni. Az előttünk zajló fél évben nemcsak a kormányzattal kell az együttműködés új gyakorlatát kialakítani, hanem a belső viszonyokra is figyelnünk kell, hiszen ősszel komoly tisztújítás lesz az MMA-ban.
Én abban bízom, hogy az elmúlt 3 évben kiváló elnöki munkát végző Turi Attila Kossuth-díjas építész újra bizalmat kap a tagságtól, magam is igyekszem tagozatvezetőként őt segíteni.
- Májusban nyílt meg Velencén a Meszleny-kastély, amit éppen az említett MMA elnök avatott fel. A kastélyban a Fischer Emil Múzeum kapott helyet, s egy olyan új izgalmas, inspiráló állandó kiállítás várja a közönséget, amely Fischer Emil kerámiagyárának történetét, termékeit mutatja be.
- Fischer Emil nagyapja volt Fischer Mór, aki felvirágoztatta a herendi porcelánmanufaktúrát. Fischer Emilnek pedig külön kerámiagyára volt, miként az édesapjának Fischer Ignácnak is. A múzeumban Fischer Emil kerámiagyárának a szecessziós dísztárgyaira fókuszálunk. Egy klasszikus, de igazán izgalmas múzeumi tér jött létre, amelyben nemzetközi és hazai párhuzamokat is bemutatunk, így több gyönyörű Zsolnay-kerámiát, illetve két gyönyörű Fischer-cserépkályhát is.
- Milyen állapotban volt a felújítás előtt Meszleny-kastély?
- Egy vidéki nemesi család XVIII. századi kiskastélyát mentettük meg az összedőléstől a más kulturális területeken is fantasztikus teljesítményt nyújtó Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola. Egy nagyon romos, de történeti, építészet- és kultúrtörténeti szempontból is jelentős épületet sikerült felújítani, és ebben egy európai rangú és színvonalú kiállítást nyitottunk, a szecesszió korának kerámiagyártására is odafigyelve, és közben Fischer Emil gazdaságélénkítő tevékenységeit is igyekszünk bemutatni. Egy komplex nagyon szép és látványos ipartörténeti és iparművészeti kiállítás, amelyet a megnyitó óta nagy élvezettel és nagy számban látogat a közönség. A múzeumban van két időszaki kiállítótér, ahol kerámia- és porcelánművészeti, illetve üvegművészeti tárlatok láthatók majd rendszeresen.
- Mi az ön szerepe mindebben?
- A kiállítás törzsanyagát én gyűjtöttem össze.
- Hogyan kezdte ön gyűjteni a régi kerámiákat?
- A szüleimet rendkívüli módon érdekelte a porcelán, és megfertőztek engem is. Elkezdtem én is kerámiákat gyűjteni. S különösen Pálinkás Béla, valamint az egykori Gödöllői Művésztelep alkotóinak a művei keltették fel a figyelmemet. A megnyitóra egyébként megjelent három kiadvány is: egy nagy Fischer Emil-monográfia Reznicsek Mátyás kurátortársam tollából, egy gyűjteményi katalógus, amelynek az elkészítésén is együtt dolgoztunk, illetve egy szöveggyűjtemény, amely a Budapesti Nemzetközi Vásárt is megalapító Fischer Emil gazdaságszervező munkájára koncentrál. Érdemes kiemelnünk a kiállítás tervező Bak Andrea nevét is, ez már nem az első, s remélem, nem is az utolsó közös munkánk.
- A Meszleny-család történetéről is megtudhat valamit a látogató?
- Igen, egy külön térben mutatjuk be az ő történetüket és a kastély múltját.
- Ön rengeteg mindennel foglalkozik, kívülről úgy tűnik, mintha több ember életét élné egyszerre. Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyi mindenben eredményes legyen?
- Keveset alszom és sokat dolgozom. Egyébként pedig két dolog szükséges hozzá: a családom türelme, és az, hogy nagyon jó csapatunk, azaz sok kiváló, elhivatott munkatársam van. Minden, amit csinálunk, az közös siker. Vannak olyan kollégáim, akikkel tíz vagy húsz éve dolgozunk együtt.
- Akadnak még az ön tarsolyában ilyen meglepetések, mint ez a kerámia és porcelán múzeum?
- Sok tervem van, remélem, továbbra is támogatni fogják a munkánkat.
- És a versek?
- Kevés verset írok mostanában, az utóbbi években az esszé műfajában teljesem ki.
Az interjú a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre.
