A legkorábbi bizonyítékok az emberi hamvasztásra

A csapat az 1980-as évek eleje óta tanulmányozza a középső avash kori lelőhelyet Etiópia Afar-hasadékában. Ez a lelőhely, amely az ország északkeleti részén található, a jól megőrzött fosszíliák gyűjtőhelye, beleértve a Homo sapienshez és közeli rokonaihoz tartozó fosszíliákat is.

A legújabb tanulmány szerint a lelőhelyen olyan Homo sapiens csontokat találtak, amelyeket magas hőmérsékleten égettek el. A kutatók úgy vélik, hogy ez lehet a hamvasztás legkorábbi ismert bizonyítéka. A csontokon harapásnyomok is láthatók, amelyeket valószínűleg ragadozók okoztak. Úgy tűnik, hogy a maradványokat ezután eltemették.

„Mind a zápfog, mind a további felszíni darabok a magas hőmérsékleten történő égés nyomait mutatják kiterjedt repedések, elszenesedés, elszíneződés és töredezés formájában” – magyarázza a csapat a tanulmányában, számol be az IFLScience.

„A modern törvényszéki vizsgálatok szerint a csontok és fogak elváltozásait, amelyek megegyeznek az ezeken a részleges emberi csontvázakon láthatókkal, valószínűleg szándékos hamvasztásként osztályoznák, amelynek tűzintenzitása meghaladja a legtöbb bozóttűzben megfigyeltét” – teszik hozzá.

„Ha ez lenne a helyzet, akkor ez lenne a világ legkorábbi hamvasztása, és egy olyan temetkezési gyakorlat, amelyet korábban nem ismertek fel a középső paleolitikumban”.

A csapat azonban óvatosságra int. Azt mondják, hogy a helyszínen intenzív égetésre utaló bizonyítékok vannak, feltehetően a hamvasztáson kívüli más forrásokból, ezért nem vonnak le szilárd következtetéseket, amíg megerősítő bizonyítékokat nem találnak.

Az évtizedek során több ezer kőeszközt gyűjtöttek össze a helyszínen. Ezek és más tárgyak – köztük obszidián tárgyak – a szinte érintetlen rétegekben maradtak fenn, ami szokatlanul pontos képet ad a kutatóknak a tárgyak és a fosszíliák közötti térbeli viszonyról. Együttesen arra utalnak, hogy a korai emberek az évszakos áradások alapján rövid időre többször is visszatértek a területre.

„Ez a kutatás segít átfogó képet kapni arról, hogyan hatott a korai Homo sapiens a környezetével. Eredményeink arra utalnak, hogy a helyi vízzel kapcsolatos tényezők és változások meghatározóbbak voltak, mint a globális éghajlati változások” – magyarázta Ferhat Kaya, a finnországi Oului Egyetem munkatársa egy nyilatkozatban.

Több mint 3000 állati fosszília elemzése egy változatos ökoszisztémát tár fel, amely majmokból, rágcsálókból és nagy emlősökből áll. Ezen maradványok tanulmányozása segít a tudósoknak rekonstruálni, hogyan alkalmazkodtak a korai emberek a változó környezethez a Kelet-afrikai-hasadékban.

Ez különösen fontos, mivel az afrikai eredetünkre vonatkozó legtöbb információ barlanglerakódásokból származik, amelyek torz képet adnak a korai emberi tevékenységről. A jól megőrzött szabadtéri leletek – mint például a Közép-Awash kutatási helyszín – rendkívül ritkák, ezért felbecsülhetetlen értékűek.