Választás
A szerb ellenzék nem ismeri el a választások végeredményét
A kormány lemondását követeli
Hogyan és miért akarják kívülről megbuktatni Aleksandar Vucicot? A szerb elnök már rég óta az Európai Unió egyik nem éppen kedvelt politikusa. Elsősorban azért, mert Szerbia történelmileg meleg baráti viszonyt ápol Oroszországgal. Ez már bőven elég ahhoz, hogy Brüsszelben valakit ellenségnek minősítsenek. Ehhez párosul még a nemzeti érdekek védelme, az EU és Amerika által létrehozott albánnyelvű Koszovóval való konfliktusa is. Sok minden van Vucic „uniós” számláján.
A vasárnapi magyar parlamenti választások előtt, azért taglaljuk déli szomszédunk belpolitikai helyzetét, mert a szerb válság elmérgesedésében jelentős szerepet vállalt a külföld. Nagyon hasonló helyzet alakult, ki ahhoz, mint amilyet a politikamentesnek mondott külföldi NGO-k és titkosszolgálatok Magyarországon is kreálni akarnak.
A körülmények nem teljesen azonosak, de több ponton is nagyon hasonlóak.
Kétségtelen tény, hogy Szerbiában több ok miatt is volt egy alapvető társadalmi elégedetlenség, amely 2024. november elsején robbant, amikor Újvidéken leszakad a vasútállomás előtetője, 16 ember meghalt. A balesetért a közvélemény jelentős része a korrupciót és hanyag kivitelezést okolta. Az esemény országos felháborodást váltott ki.
Erre „haraptak” rá azok a bevetésre kész „egységek”, amelyek az úgymond a „demokrácia és a jogállamiság védelmében”, már készen álltak, és uniós kitettségük okán, feljogosítva érezték magukat, hogy az elégedetlenkedő társadalmi rétegek indulatát a lehető legszélsőségesebb akciók irányába „tolják” el.
A hatás nem is maradt el. November 22-dikén, az egyetemisták blokád alá vonták a Belgrádi Egyetemet, egy hónappal később a fővárosban százezres kormányellenes tüntetés volt.
Ekkor még nem szabadultak el az indulatok, a demonstrációk alapvetően békésen zajlottak le.
Ezt az állapotot kellett a külföldről beavatkozó szervezeteknek „felturbózni”. A 2025-ös év elején már látszott, hogy a demonstrálások az erőszak „irányába” mozdulnak el. Megkezdődtek az útlezárások, a hidak elfoglalása, a tüntetések egyre inkább kormányellenes hangsúlyt kaptak, a megmozdulások országos szintűvé váltak.
Március közepére már komolyabb formát öltöttek a kormányellenes tüntetések. Belgrádba több százezres megmozdulás volt, a legnagyobb több évtized óta.
A kormánypárti és a kormányellenes tüntetők összecsaptak, autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be.
Itt álljunk is meg. Mert mindezek előtt alapvetően arról volt szó, hogy az utcára vonuló tiltakozók az újvidéki baleset teljes körű kivizsgálását követelték, valamint a korrupciós ügyek felszámolásáért szálltak síkra, 2023. december 17-én Szerbiában előrehozott parlamenti, vajdasági, valamint részleges önkormányzati választást tartottak. A parlamenti erőpróbát Aleksandar Vucic politikai háttere, a Szerb Haladó Párt nyerte meg, úgy, hogy abszolút többséget szerzett a törvényhozásban.
Ez után kezdődött az a folyamat, amely összemosta az újvidéki balesetet okozta felháborodást, az időközben nem véletlenül megjelent politikai követelésekkel.
Már a parlamenti választás másnapján az ellenzéki pártok és az utca népe széleskörű választási csalással vádolta meg a kormányt, követelve az eredmények megsemmisítését, új választás kiírását.
Az ellenzék, szavazatvásárlással, szavazók „utaztatásával” nyomásgyakorlással, többszöri szavazással, az ellenőrzés hiányosságával, a névjegyzékekben található hibákkal vádolta a kormányt. A nemzetközi megfigyelők a kormánypártok média túlsúlyát, és kisebb szabálytalanságokat kifogásoltak és választási csalásokra is hivatkoztak.
A kormány visszautasította a csalás vádját és azt politikai támadásnak és külföldről támogatott akciónak minősítette, a bíróság pedig úgy döntött, hogy voltak szabálytalanságok, de ezek nem befolyásolták a választási eredményeket. Az ellenzék sokféle bizonyítékot mutatott be, de ezek inkább indirektek és mozaikszerűek voltak.
Nem álltak össze egy jogilag egyértelmű, országos csalási bizonyítékká.
Az erőszakos fellépések tavaly nyáron érték el a csúcspontot. Szükségessé vált a rendőri akcióra, több tucat embert letartóztattak, a tüntetések egyre inkább zavargások jellegét öltötték. A tüntetések idén tavasszal is folytatódtak.
Ha csak egy kicsit is a megvakarjuk a szerb politikai felszínt, akkor azonnal látjuk, hogy itt bizony olyan belgrádi diplomáciai megoldások kerülnek elő, amelyek több mint bosszantóak az EU számára. Szerbia politikája egyszerre próbál az Európai Unió felé közeledni és jó kapcsolatot tartani Oroszországgal és Kínával. Most már arról nem is beszélve, hogy Szerbia, bár mint uniós tagjelölt államtól ezt Brüsszelben elvárták tőle, nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz.
Ez így Brüsszel számára elfogadhatatlan.
Mint ahogy az is, hogy ebben a „sakkjátszmában” Belgrád számára nem az uniós tagság megszerzése a prioritás, sokkal inkább a Moszkvához és Pekinghez való jó viszony ápolása.
Ebben az összefüggésben jelent meg az ellenzék és a tüntetők közös célja a hatalom erőszakos, vagy nyomásgyakorlás útján történő megszerzése, ami egyben azt is jelentené, hogy az uniós „vonal” nagyban megerősödne.
Az újvidéki baleset, már csak ürügy az ellenzéki végkifejlett eléréséhez.
