Apai vagy anyai ágról örököljük az intelligenciát?

Az intelligencia kérdése régóta foglalkoztatja a tudományt, és talán még inkább minket, hétköznapi embereket. Kitől örököljük az intelligenciánkat? Anyánktól, apánktól, vagy minden a szerencsén múlik? Egy friss tanulmány azonban lenyűgöző és első pillantásra meglepő választ ad erre az örök dilemmára.

A tudósok szerint az anyai gének döntő szerepet játszhatnak az intelligencia alakításában.

A tanulmányt a Cambridge-i Egyetem szakemberei végezték, akik arra a következtetésre jutottak, hogy az intelligenciáért felelős gének jelentős része az X kromoszómán található.

Mivel a nőknek két X-kromoszómájuk van, a férfiaknak pedig csak eggyel, az anya genetikai hozzájárulása ezen a területen nagyobb súllyal bírhat. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben egy intelligens anya nagyobb valószínűséggel örökíti át ezt a képességet gyermekének, még akkor is, ha az apa kevésbé kiemelkedő ezen a területen.

A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása az úgynevezett kondicionált génekkel kapcsolatos. Ezek a gének eltérően viselkednek attól függően, hogy az anyától vagy az apától származnak. A biokémiai jelölőknek köszönhetően képesek azonosítani eredetüket, és ennek megfelelően be- vagy kikapcsolni őket.

Az intelligenciával kapcsolatos gének például gyakran csak akkor aktívak, ha az anyától öröklődnek, míg inaktívvá válhatnak, ha az apától öröklődnek.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az anyai és apai gének eltérő hatással vannak az embrionális fejlődésre. Az anyai gének elsősorban az agykéreg fejlődésében játszanak kulcsszerepet. Az agynak ez a területe felelős többek között a gondolkodásért, az emlékezetért, a nyelvért, a tudatosságért, a figyelemért és az érzékelésért.

Ezzel szemben az apai gének nagyobb hatással vannak a limbikus rendszerre, amely az érzelmekért, az ösztönökért és bizonyos alapvető túlélési funkciókért felelős. Fontos szerepet játszanak a méhlepény fejlődésében is.

A tanulmány olyan embriókat is vizsgált, amelyek csak az egyik szülőtől származó genetikai anyagot tartalmaztak. Az eredmények egyértelműek voltak: az ilyen embriók nem élték túl.

Ez rávilágít arra a tényre, hogy míg bizonyos gének, például az intelligenciával kapcsolatosak, aktívabbak lehetnek, ha az anyától öröklődnek, mindkét szülő genetikai hozzájárulása szükséges az egészséges fejlődéshez.

Bár a genetika meghatározó tényező, a tudósok hangsúlyozták, hogy az intelligencia nem pusztán örökletes tulajdonság. A gyermek szüleivel való kapcsolatának minősége is kulcsszerepet játszik a fejlődésében.

Azok a gyerekek, akik több figyelmet, érzelmi támogatást és stimulációt kapnak életük korai éveiben, általában jobb problémamegoldó képességgel rendelkeznek, kíváncsibbak és motiváltabbak, valamint könnyebben tanulnak és alkalmazkodnak.

A tanulmány eredményei izgalmas perspektívát nyitnak, arra utalva, hogy az intelligencia genetikai alapja valóban szorosabban kötődhet az anyához. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szülők szerepe kevésbé fontos – sem genetikai, sem szülői szempontból. Épp ellenkezőleg, a teljes kép sokkal összetettebb, mivel az intelligencia egy dinamikus rendszer, amelyben a gének és a környezet folyamatosan alakítják egymást kölcsönhatásban – írja az unian.ua.