A megtérésre, a jó tettekre határidőket szab az élet

A bíboros arról beszélt: Jézus úgy mutatkozik be, mint aki maga a világosság, aki azért jött, hogy az embereket kiragadja a bűn és a reménytelenség sötétségéből és átvezesse Isten világosságába. Akik hisznek Krisztusban és elfogadják, hogy ő kinyilatkoztatja az Atyát, azokat beragyogja „a fény, amely maga Krisztus”. A korai kereszténységben ezért is nevezték a keresztelést megvilágosításnak - tette hozzá.

Nem véletlenül érzékeljük a halálos bűn állapotát sötétségnek, a megszentelő kegyelem állapotát pedig ragyogó világosságnak. Mai világunkban is érezzük a sötétség és a világosság közti feszültséget lelki értelemben, de történelmi és társadalmi értelemben is.

Azt is mondta: nekünk, embereknek a világosság és a sötétség dinamikája leginkább a nappalok és az éjszakák váltakozásában érzékelhető. A nappalnak pedig tulajdonsága az is, hogy elmúlik, hogy váltakozik az éjszakával, tehát gazdálkodnunk kell az idővel. Jézus úgy mutatkozik be, mint az utolsó lehetőség, amelyet az emberiség megkap, hogy a hitben a fény gyermeke lehessen. A világosság hordozói a földi életünkben a szeretet cselekedeteivel lehetünk, ami nemcsak nem csak jótékonykodást jelent, hanem például az egymás iránti tiszteletet, a gondolat és a szó igazságát, kedvességét és mindazt, amit a keresztelési szertartásban az égő gyertya átadásakor mondunk: „vegyétek Krisztus világosságát, rátok van bízva a világosság, a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez”.

Az a világosság, amit Krisztus hoz, békességet jelent Isten és ember között, mert elhozza bűneink bocsánatát és békességre kötelez ember és ember között is, mert Isten Krisztusban végleges bizonyítékát adta az egész emberiség iránti szeretetének - tette hozzá Erdő Péter.

Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke igehirdetésében kiemelte: ahogy a biblia nagy alakjainak feljegyzésre méltó élete az elhívásukkal kezdődött, úgy tulajdonképpen a mi életünk is ott kezdődik, hogy megszólít minket Isten. Sőt, az egész teremtett világ létezéséhez is az kellett, hogy Isten szóljon, és azt mondja, „legyen!”.

Isten beszél, és ha szava az emberben hitet támaszt, amely engedelmeskedik az isteni szónak, akkor az ember életében fordulat áll be, új szakasz kezdődik - tette hozzá.

Isten, amikor megszólítja az embert, mindig feladattal bízza meg, olyan feladattal, amelyet csak teljesen Istenre támaszkodva, rá figyelve lehet megvalósítani. Ezt a „hit által való engedelmességet” kell nekünk, hívő embereknek folyamatosan tanulnunk, mert a hit és az engedelmesség úgy összetartozik, mint ugyanannak az almának egyik és másik fele. Nincs olyan, hogy van bennem hit, de nincs bennem engedelmesség, mert ahol az engedelmesség hiányzik, ott a hittel is baj van - figyelmeztetett az evangélikus püspök.

Balog Zoltán a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke házigazdaként köszöntve a híveket az egyházak közös szolgálatának fontosságáról beszélt. Hálát adott a közös szolgálatokért, példaként említve a római és görög katolikus, evangélikus és református egyházak több mint egy évtizedes közös szolgálatát a keresztény roma szakkollégiumokban, valamint a katolikus és református egyház közös evangelizálását az Erzsébet-táborokban. A református püspök a közös szolgálat melletti elköteleződésre és új területeinek keresésére szólított fel.

Fischl Vilmos, a magyarországi ökumenikus imahetet szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára kiemelte: az ökumenikus imahét különleges ajándék a Krisztus-hívők számára a benne való egység átélésére. „Újra rácsodálkozhatunk arra az örvendetes tényre, hogy sokkal több az, ami mindnyájunkat egybekapcsol” és egy közösséggé formál, mint az, ami „különbözik hitünk megélésében és gyakorlatában” - fogalmazott.

Az imahét napjain a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket és imádkoznak a keresztények egységéért.

Az idei imahét mottója a Pál apostol efezusiakhoz írt levelének negyedik fejezetéből vett idézet: „Egy a test, és egy a lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is”. Az imahét alapgondolatát az Örmény Apostoli Egyház vezetői választották, imádságait és elmélkedéseit az Örmény Apostoli Egyház hívei készítették az örmény katolikus és protestáns egyházakhoz tartozó hívekkel.

Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, az eseményen először még csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt, és akkor még csak az egyesült államokbeli Graymoorban tartották meg.

Az esemény Magyarországon több évtizedes hagyományra tekint vissza.