A dicséret a legnagyobb fegyver a tanár kezében

Elnour Abd Alla Szilveszter pszichológus, szociálpedagógus, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felnőttképzési szakértője és osztályvezetője. Mondhatnánk, mi ebben a különleges, sok ezer ember szerzett már diplomát. Csakhogy Elnour Abd Alla Szilveszter ghánai apától és magyar anyától származik, és gyermekkorában mindkét szülője lemondott róla, vagyis többszörös hendikeppel kezdte az életét.

Állami gondozásban nőtt fel, sok vásott srác között, ő mégis a továbbtanulást, önmaga képzését választotta, mert tudta, ez az egyetlen kiút az élethelyzetéből. Ma megpróbálja tapasztalatait átadni az ifjúságnak, hogy megkönnyítse a jövőbeli boldogulásukat. Iskoláról iskolára jár, végtelen türelemmel és szelídséggel igyekszik a tanulás mellett érvelni. Sziszifuszi munka ez. Elkísértük egy iskolába, hogy meggyőződjünk róla, mire is vállalkozott.

Egy külvárosi szakgimnáziumban (az intézmény nevét szándékosan nem írtuk le – a szerk.) indítjuk a napot, ahová – amint azt az igazgatótól megtudjuk – nehéz sorsú, illetve gyógypedagógiai kezelésre szoruló gyermekek járnak nagy számban. „A kommunikáció azért is nagyon fontos, mert ebben az iskolában zömében ilyen gyermekekből kell kihozni a legtöbbet, a legjobbat, hogy felnőve dolgos, munkából élő emberek legyenek” – mondja az iskola igazgatója. Elnour Abd Alla Szilveszter éppen ezért egy pedagógusoknak szánt kommunikációs tréninggel kezdi a napot.

Az ide járó gyerekek a marcona külső ellenére talán még érzékenyebbek és sérülékenyebbek, mint kortársaik, teszi hozzá a vezető. Könnyen megbántódnak, mondván: a tanár nem szereti őket, holott erről szó sincs. Elnour Abd Alla Szilveszter azt tanácsolja a tantermet megtöltő tanároknak, fontos elmagyarázniuk a fiataloknak, ha alkalom és helyzet nyílik rá, hogy ez a megállapítás nem igaz. Legalábbis nem alapvetően.

Olykor egyes pedagógusokra haverként tekintenek a diákok, ami azért problémás, mert azt hiszik, ők vannak nyeregben. Fiatal felnőttként kell velük kommunikálni, tanácsolja Elnour Abd Alla Szilveszter, még ha ezt furcsának vagy nehéznek is vélik. Ha gyermekként kezeljük őket, akkor a fiatalok megsértődnek. A tanár részéről is veszélyes a bratyizás, mert a diák mind tovább húzná a határt, nehéz leállítani, és előbb-utóbb olyan kérésekkel áll elő, vagy olyan viselkedést produkál, amelybe épeszű pedagógus nem mehet bele. Ördögi kör.

A fentiek érzékeltetésére az előadó felvázol egy ábrát a táblára, a személyiség strukturális diagramját, amelyen azt igyekszik illusztrálni, mi történik, ha szülőként, illetve felnőttként, vagy gyermeki szinten kommunikál a pedagógus a tanítvánnyal. Szülőként nem érdemes beszélni velük, mert legyen az jó vagy rossz, de megkapják otthon, és ezt a kommunikációt másképpen értelmezi a diák a tanártól – tanácsolja a szakember.

Ha a fiatallal gyermekként beszélünk, hamar egyenrangúnak gondolják magukat a tanárral, és olyan beszédstílust, viselkedést engednek meg maguknak, amiből igen nehezen vagy egyáltalán nem tud jól kijönni a tanár. Olykor azonban mégis jó lehet ez a kommunikációs szint, ha esetleg a fiatal nem tart ott, hogy értse a felnőttes kommunikációt, vagy valóban egy elfogadható közeledést szeretne megvalósítani a tanár a diák felé.

Elnour Abd Alla Szilveszter arra inti a pedagógusokat: soha ne hitessék el a diákokkal, hogy a tanártól majd megkaphatják azt az érzelmi pluszt, amit a szüleiktől nem kapnak meg. Ezért már a legelején tudatni kell a gyermekkel, hogy ha segítségre van szüksége, kihez fordulhat az iskolán belül, ki az a pedagógus, az a szakember, aki segítséget nyújthat. Vigyázni kell a kommunikációval azért is, mert bármit mond a tanár, azt a tanítványok később kész tényként kezelhetik, ami ugyancsak nagyon kockázatos.

Ne harcoljunk a gyerekkel, és amennyiben lehet, a felnőtt-felnőtt kommunikációs szintet alkalmazzuk, még ha ez nem is egyszerű – ad tanácsot Elnour Abd Alla Szilveszter. Érdemes a tanároknak folyamatosan fejleszteniük magukat, nem jó a nyugalmi állapot. Ami tegnap még bevált, ma egy másik fiatal esetében már közel sem biztos, hogy eredményre vezet. A szakember leszögezi: a dicséret a legnagyobb fegyver a tanár kezében, a „Látod, tudsz te felnőttként is viselkedni/gondolkodni!” mondat bizonyos esetekben csodát tehet még a legrakoncátlanabb gyerekkel is.

Hogy a tanácsok mit érnek a gyakorlatban, gyorsan letesztelhetjük a kommunikációs tanácsadóval. Amíg a tanterem felé tartunk, a szakember egyik megállapításán tűnődöm. Néhány perce a pedagógusoknak azt mondta: a gyerekek észreveszik, amiről a tanárok azt hiszik, hogy nem látják. Kíváncsian várom, ő hogyan birkózik meg a helyzettel.

A terembe lépve azonnal feltűnik, hogy számos klikkre tagolódik az osztály. A csinos lányok egy sorban ülnek, egy ugyancsak lányokból álló rakoncátlan csoport szintén, de rajtuk kívül is több hangadó foglal helyet szétszórva a teremben. Sejthető, hogy nem lesz könnyű dolga Elnour Abd Alla Szilveszternek.

A szakember a kommunikációról, annak fontosságáról kezd beszélni, arról kérdezi a gyerekeket, ki kommunikál jól. „Aki választékosan beszél”; „van alapja annak, amit mond”; „aki ad magára”; „akinek jók a cuccai” – felelik a kilencedikesek. Utóbbi kijelentésen megütközünk, Elnour Abd Alla Szilveszter ennek hangot is ad. Azt a választ kapja: aki nem ad magára, nem öltözködik rendesen, azt nem érdekli az, amit csinál, vagyis valószínűleg hozzájuk is ugyanúgy áll az illető. Ellenpéldaként az egyik vezérként viselkedő fiú megjegyzi: találkozott már négy nyelven beszélő hajléktalannal, vagyis a sarkos megállapításnál, amiben egyébként az osztály zöme egyetért, árnyaltabb a kép, véli.

Gyorsan kiderül az is: a diákok képesek pusztán a tanár miatt gyűlölni egy tantárgyat, egyébként sem nagyon izgatja őket jelenleg a tanulás. „Meg lehet szokni azt a viselkedést, hogy nem figyeltek a másikra, ha hozzátok beszél, ami nagyon veszélyes” – int Elnour Abd Alla Szilveszter, reagálva arra, hogy az osztályban mindig van egy csoport, amely hangoskodva társalog, nyilvánít véleményt. Még akkor sem figyelnek mindannyian a szakemberre, amikor arról beszél, hogy a kötelező gyakorlat alatt melyik cég mennyit fizet a gyakornokoknak.

Az előadó érdeklődésére sokan mondják, hogy külföldön akarnak majd elhelyezkedni, ám amikor a felnőttképzési szakértő azt kérdezi tőlük, tudják-e mi az az Europass dokumentum, senki sem teszi fel a kezét. Elnour Abd Alla Szilveszter azt is elmondja a fiataloknak: félezer diákot vitt ki tizenöt fős csoportokban Németországba, hogy megmutassa, milyen feltételek várnak azokra, akik külföldön akarnak munkát vállalni. A túrán részt vevők nagy része ledöbbent a rájuk váró feltételek láttán, ahogy azon is: a munkáltatók részéről elvárás a német nyelv ismerete.

„Komolyan kell venni a tanulást, a gyakorlatot, a területet, amit választotok, a céget, ahová gyakorlatra kerültök, különben nagyon sokáig szenvedni fogtok” – nyomatékosít az előadó, hozzáfűzve, hogy ha későbbi életükben nehéz helyzetbe kerülnek, ne a tanárokra kenjék a dolgot. Hiszen az életben minden munkahelyen lesznek olyanok, akiket esetleg nem fognak kedvelni, előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek nem tetszenek majd. De akkor mit fognak mondani? Hogy nem dolgoznak? Talán ekkor lesz először a teremben teljes csönd, és még az addig szépítkező, telefonjukat babráló, beszélgető diákok is figyelnek.

Miért van szükség a magyarra, a matematikára, az informatikára? – vágják oda aztán az előadónak, mire Elnour Abd Alla Szilveszter türelmes magyarázatba kezd. A matematika fejleszti a logikát, az informatikai alapismeretek hiányában jobb munkahelyen már szóba sem állnak a jelentkezővel. És a magyar? – erősködnek a tanulók. A szakember arra kéri az osztályt, valaki álljon fel, és mondjon tíz értelmes mondatot magáról. Érdekes, de az egyik hangadó leány jelentkezik, bátorsága dicséretes, már csak azért is, mert maga is rádöbben: nem tud ennyi gondolatot elmondani magáról.
Pedig nem is egy elvont témáról kellett volna véleményt formálnia. „Ezért fontos a magyar, hogy érzelmeket tudjatok átadni, amit többek között olvasással, verselemzéssel tudtok elsajátítani. Azért lényeges, hogy jól tudjatok kommunikálni, mert az állásinterjún nemcsak magatokról kell beszélni, hanem például arról is, miért szeretnétek az adott cégnél elhelyezkedni” – mutat rá az előadó.

Hogy mennyire fals képük van a fiataloknak a munkaerőpiacról, arra egy másik példa: Elnour Abd Alla Szilveszter arra kéri a diákokat, becsüljék meg, hány német cég működik ma az országban. Tíztől százötvenig lövik be a tanulók a számot, miközben a valós szám ötezer. Ezek a vállalkozások a munkavállalók tudásáért fizetnének leginkább. Akad olyan cég is, amely az ellenőrzőt is bekéri a gyakorlat feltételeként. A tanulók erről is most hallanak először, miközben kérdésre elárulják: egyharmaduk az érettségi után továbbtanulna.