Ingyenes étkezés, szakszerű felügyelet – ezt is biztosítja a szeptembertől kötelező óvoda, emellett azonban a kisgyermekek azt is megtanulhatják, miként viselkedjenek másokkal. Ez különösen is fontos, mivel az elhanyagolt, nehéz sorsú gyermeket akár élete végéig elkísérheti az ekkor elszenvedett hátrány.
Szeptembertől kötelező a háromévesnél idősebb gyermekek óvodáztatása. A tervek szerint kilencven százalékuk ingyenes étkeztetéshez jut, ez nagy könnyebbséget jelent majd a nehéz helyzetben lévő családoknak. Ám az óvodába járásnak egy másik, kevésbé emlegetett hozadéka is van:
a kisgyermekek itt találkoznak kortársaikkal, idegen felnőttekkel, ez a szocializációjuk, fejlődésük színtere. Sok esetben pedig itt sajátítják el azokat a nélkülözhetetlen készségeket, amikre otthon, a család adottságai, körülményei miatt nincs lehetőségük.
Az óvodai nevelés feladata, hogy elősegítse a személyiség, a gyermek testi és szociális fejlődését, itt számos alkalom adódik a közös élményeken alapuló tevékenységekre, amelyek megalapozzák és alakítják a gyermek együttérzését, segítőkészségét, figyelmességét, önállóságát, kitartását, feladat- és szabálytudatát, szokás- és normarendszerét – írta megkeresésünkre az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Kifejtették, hat a gyermek személyiségének alakulására az is, ahogyan az óvodapedagógus és az alkalmazottak kommunikálnak, viselkednek. Számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy a felnőtt és a gyermekek közötti, valamint a gyermekek egymás közötti interakcióinak minősége hatással van a tanulási, érzelmi képességek fejlődésére is.
A tanköteles korig tartó időszak alapozza meg a gyermek további fejlődését, szokásait, súlyos hátrányba kerülhet, akivel nem foglalkoznak, akit kevés inger ér, rossz minőségű vagy kevés ételt kap. Az elhanyagolt gyermek nagyobb eséllyel morzsolódik le az iskolában, nehezebben illeszkedik a közösségbe, később pedig nehezebben talál munkát. Ezek a hátrányok újabb hátrányokat idéznek elő, amelyek egész életében végigkísérhetik.
Az óvodai nevelés országos alapprogramja kimondja: a játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó benyomásait játékában „tagolja”, ez élményt ad, segíti a tájékozódásában, a különféle formák olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a fejlődik a kommunikációs, együttműködési, konfliktuskezelő, problémamegoldó képesség, továbbá az önkontroll, az érzelemszabályozás vagy éppen a szabálykövető társas viselkedés. Ha viszont a gyermeknek nincs lehetősége a közös játékra, ezen képességei nem fejlődnek ki – emlékeztet a tájékoztató. Óvodás kora végére, egyedi sajátosságait figyelembe véve, minden gyermeknek el kell sajátítania azokat a képességeket, amelyek birtokában sikeresen kezdheti el az első osztályt. A beilleszkedési, tanulási, vagy magatartási nehézséggel küzdő gyermekek számára különös jelentősége van az óvodának, hiszen a foglalkozások eleve fejlesztő jellegűek.
Több óvoda a sajátos nevelési igényű (sni) gyermekek fogadására is felkészült. A fogyatékos, autista, tanulásban súlyosan akadályozott gyermekek fejlesztéséről a fenntartónak kell gondoskodnia. Ehhez biztosítania kell az sni típusának és súlyosságának megfelelő képzettségű szakembert, az állam heti tizenegy óra finanszírozásával támogatja az ilyen ellátást.
Még nincsenek részletszabályok
A kötelező óvodáztatás alól a település jegyzője egyedi élethelyzetekben felmentést adhat a három- és a négyéves gyermeknek, ha ezzel az óvoda vezetője és a védőnő is egyetért. Figyelni kell arra, hogy a felmentéssel miként befolyásolhatják a gyermek azon képességeinek fejlődését, amelyek alakításában az óvoda nemcsak kiegészítő, hanem hátránycsökkentő szerepet is betölt. Az eljárás részletszabályait, mint például a kérelem benyújtásának határideje, ki kit köteles értesíteni, mely esetben nem kell
a felmentésre kérelmet benyújtani, a közeljövőben fogadják majd el.
