Lóránt KárolyMegkezdődött?

A német politikában van egy súlyos ellentmondás. Ami a vezetőknek racionálisnak látszik, az a szavazók identitását fenyegeti…

Lóránt Károly – 2016.08.15. 01:20 –

Valahogy nem volt éppen munkám 2004 decemberében az Európai Parlamentben, és elhatároztam, hogy készítek egy demográfiai modellt az Európai Unióra. Persze ilyen számításokat hivatalos demográfiai intézetek is készítettek, de az én modellem különlegessége az volt, hogy a lakosságot megbontottam muszlim és nem muszlim részre, ami messze esett a politikai korrektségtől, és így a hivatásos demográfusok nem is merték megtenni (legalábbis nyilvánosan nem). A modell a maga fizikai valóságában egy Excel-tábla volt, és a lakosság demográfiai változásait ötéves korcsoportokban kezelte, úgy, hogy mondjuk a tizenöt-tizenkilenc éves korcsoport úgy lett húsz-huszonnégy éves, hogy közülük a korspecifikus (az adott korcsoportra jellemző) halálozási rátának megfelelően meghaltak, és a nők a saját korspecifikus termékenységi rátájának megfelelően gyermekeket szültek (fiúkat, lányokat), akik viszont bekerültek a nulla–négy éves korcsoportba. Ezt módosította a kivándorlás és bevándorlás különbsége.

A modell építésének kulcskérdése a muszlim népességre vonatkozó paraméterek (népesség kormegoszlása, korspecifikus halálozási ráták és a nők esetében a korspecifikus termékenységi ráták) meghatározása volt, hiszen ilyen statisztika Európában a politikai korrektség miatt nincs, s ezt végül úgy oldottam meg, hogy a származási országra vonatkozó statisztikai idősorokból becsültem meg az adatokat. A jövőre vonatkozóan azonban minden adat módosítható volt, így a nyilvánosan hozzáférhető modellel bárki a saját felfogásának megfelelően számíthatja Európa demográfiai jövőjét. Amikor a modell számításai alapján készített tanulmányt (The Demographic challange in Europe) bemutattam a kollégáimnak, azok egyik lábukról a másikra álltak (nem mertek állást foglalni), pedig mi az euroszkeptikus csoport voltunk, amely az Egyesült Királyságot az Európai Unióból kiléptető Nigel Farage-ról is nevezetes. Végül a honlapot kezelő olasz kolléganő minden különösebb engedélykérés nélkül feltette a csoport honlapjára, és ott máig megtalálható.

Hogy az ily módon „hivatalossá” vált tanulmányomat hasznosítsam, átmentem a szomszédos parkban lévő épületbe, ahol a huszonötezer példányban szétküldött Europe’s World nevű folyóiratot szerkesztették, de a tanulmányt túl nagynak, engem pedig valószínűleg túl kicsinek találtak ahhoz, hogy közöljék. Egy idő után azonban mégis jelentkeztek, hogy Klaus Regling, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának főigazgatója ír egy cikket az elöregedő Európáról, és írnék-e hozzá egy hatszáz szavas korreferátumot. Ezt meg is tettem, felhívva a figyelmet, hogy a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve a század közepére Nyugat-Európában egy hetven-nyolcvanmilliós muszlim közösség alakul ki, és hogy egy olyan időtávon belül, mint ami Napóleon és Wellington ideje óta eltelt, a „homo europensis” a kihalt fajok közé fog tartozni. A kihalás oka, hogy kulturális és egyéb okok miatt a huszonéves lányok korspecifikus termékenységi rátája drasztikusan csökkent, és ezt a harmincas éveikben távolról sem pótolják (ezt a tendenciát a Norvégiára talált negyvenéves idősorokból lehetett világosan látni). Regling polkorrekt cikke az én korreferátumommal együtt végül az Europe’s World 2006. februári számában jelent meg.

Legközelebb, már 2009-ben, Adrian Michaels, a londoni The Daily Telegraph külpolitikai szerkesztője jelentkezett telefonon, hogy idézhetne-e az Európai Parlament számára írott tanulmányomból, ami meglehetősen eltúlozta annak jelentőségét, hiszen azt nem a parlament, hanem a saját kíváncsiságom kielégítése miatt írtam, és Martin Schulz, az Európai Parlament jelenlegi elnöke ki is térne a hitéből, ha megtudná, hogy mi minden található azon a honlapon. Michaels cikke Muslim Europe: the demographic time bomb transforming our continet (Muszlim Európa: a kontinensünket átformáló időzített demográfiai bomba) címmel jelent meg a The Daily Telegraph 2009. augusztus 8-i számában. A cikkre azután számos világlap, de még a hazai HVG is hivatkozott. A tavalyi és az idei fejlemények fényében talán érdemes szó szerint idézni Michaels cikkének első mondatát: „Britannia és Európa többi része nem veszi figyelembe az időzített demográfiai bombát: a migránsok, köztük muszlimok millióinak az Európai Unióba történő jelenlegi beözönlése a felismerhetetlenségig meg fogja változtatni a kontinenst a következő két évtizedben, és a politikusok közül szinte senki sem beszél róla.”

Michaels azt is mondja, hogy az akkori közvélemény-kutatások szerint az európai muszlimok radikalizálódásától való félelem nem realizálódott, de a második és harmadik generáció integrálása nehezebb, mint a szülei­ké. A muszlimok még nem formáltak saját politikai pártokat (mára már igen), de egyes amerikai biztonsági tanulmányok már felvetik azt a problémát, hogy az Egyesült Államok hagyományos európai szövetségeseinek országaiban való muszlim térnyerés komoly kihívások elé állíthatja az Egyesült Államok közel-keleti politikáját.

Egy demográfiai modellből a paraméterek változtatásával sok mindent és annak az ellenkezőjét is ki lehet hozni, az azonban biztos, hogy a jelenlegi tendenciák változatlansága esetén Nyugat-Európa néhány fontos országában a század második felére a népesség többsége muszlim lesz. Számomra a modell készítése során – és a brüsszeli utcakép hatására is – az volt (és ma is az) a kérdés, hogy ez a váltás hogyan fog végbemenni. Az már ma is világosan látható, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban a muszlimok területileg elkülönülnek, és egyre inkább a saját kultúrájuk (nyelvük, törvénykezésük) szerint kívánnak élni. A jelenlegi tendenciák alapján valószínűsíthető, hogy ezek a növekvő muszlim enklávék idővel országrészek többségi lakosságát fogják alkotni. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ez a változás erőszakos konfliktusok nélkül fog végbemenni, nem kerülgetve a forró kását, könnyen előfordulhat, hogy Európa nyugati fele a század második részében súlyos etnikai összecsapások színhelye lesz, és a most tapasztalható terroristának nevezett akciók pusztán az előszelét, a kezdetét jelentik a későbbi tömeges konfliktusoknak.

A The Daily Telegraph, ahol hét évvel ezelőtt Adrian Michaels cikke megjelent, most az augusztus 7-i számában Stephen Green írását közli, amely ugyanezzel a problémával foglalkozik. Már cikkének címe is beszédes: A nemzeti identitás politikája, amely hosszú ideig tabu volt, egyre gyakrabban van napirenden Németországban. Green szerint a német politikában van egy súlyos ellentmondás. Ami a német vezetők szemében racionálisnak látszik, a „nyitott ajtók” politikája az ország szavazópolgárai nagy részének identitását fenyegeti. Túl sok bevándorló szenved a gyökértelenség és az elutasítás mérgező keverékéből származó identitási válságtól. És új szomszédaik közül sokan fenyegetve érzik identitásukat a munkahelyeikért versenyző bevándorlók idegen kultúrája által. A kölcsönös félelem és sértődöttség légkörében egyik akció túl gyakran igazolja a másikat. És Green végső következtetése: „Akik számára az élet kemény, a sértődöttség erőszakosságba torkollik, mert nincs vesztenivalójuk.”

Az elmondottakból – politikailag inkorrekt véleményem szerint – Magyarország számára csak egy következtetés vonható le: a végsőkig ellenállni a betelepítési politikának, mert ha nálunk is kialakulnak az idegen (muszlim) kultúrájú enklávék, az iszlamizáció megállíthatatlan lesz, és csak idő kérdése, hogy itt is fellángoljanak azok a konfliktusok, amelyek Nyugat-Európát már és egyre inkább jellemzik.