A hagyomány az Ebola oldalán áll

A folyóról elnevezett kór potenciális biológiai fegyver, amely rendkívüli hatékonysággal és kínok mellett pusztítja el az embert

Lázin Miklós András – 2014.08.12. 03:01 –

Nem az Ebola az egyetlen, állatról emberre terjedő kór – ide sorolható a majomhimlő, a SARS, a HIV és a pestis is. Az, hogy az utóbbi hetekben mégis pont ez került az érdeklődés középpontjába, nem kis részben annak köszönhető, hogy rekordgyorsasággal terjed Afrika bizonyos részein. Az Ebola valójában egy súlyos vérzéses láz, amelynek igen magas a halálozási rátája. A betegség eleinte a klasszikus vírusfertőzés tüneteivel jelentkezik, majd létrejönnek a vérzéses lázra jellemző tünetek, mint a hasmenés, hányás, fokozott vérzékenység, végül a többszervi elégtelenség és a keringési sokk. A kór a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ebola folyóról kapta a nevét, ahol mai ismere­teink szerint először az 1970-es években okozott járványt.

ebolaSajátos gyógyítási mód: a fertőzésgyanús embereket védőruhás ápolók itatják – míg a gyerekek szabadon játszanak körülöttük (Fotó: Reuters/Dunlop)
Rendkívüli kínokkal járó kór, a halálozási rátája pedig ötven és kilencven százalék között van – egészen tömören így foglalható össze az Ebola hatása az emberi szervezetre. Tudományos megközelítésben az Ebola egy súlyos, magas halálozással járó fertőző betegség, melyet az Ebola-vírus nemzetségbe tartozó Ebola-vírusok okoznak, melyek a Filovírusok családjába tartoznak. A fertőzöttek eleinte klasszikus vírusfertőzés tüneteit regisztrálják magukon – azaz láz és heves izomfájdalmak gyötrik őket –, majd kialakulnak a vérzéses lázra jellemző tünetek. Utóbbiak a hasmenés, hányás, fokozott vérzékenység, végül a többszervi elégtelenség és keringési sokk. Maga a betegség a Közép-Afrikában fekvő Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ebola folyóról kapta a nevét, ahol mai tudásunk szerint az 1970-es évek közepén egy flamand nővérek által fenntartott kórházban okozott először járványt. A szakemberek által öt alfajra bontott vírus azóta Afrika különböző pontjain többször is feltűnt, főleg Kelet-Közép-, Közép- és Nyugat-Afrikában, az Ebola és a Kongó folyók környékén, a Kongó területén, a Viktória-tó környékén, Dél-Szudánban, Ugandában, Gabonban, Elefántcsontparton, Guineában, Sierra Leonéban és Libériában. A betegség állatról terjed emberre – megbetegíti a denevéreket, majmokat és más emlősöket is, azonban a vírus természetes gazdája nem ismert.

Kezelése és megelőzése nem megoldott, sem specifikus terápiája, sem hatékony védőoltása nem ismert.
A kialakult gyakorlat szerint a betegeket elkülönítve tartják, s folyamatos folyadékpótlást alkalmaznak náluk.
A szakemberek a nyolcvanas évek végétől gyakran titulálták teljes értékű biológiai fegyvernek, mivel az egyik legvirulensebb emberi kórokozó, amit ma ismerünk.

Az Ebola elektronmikroszkóp alatt leginkább egy vékony fonálra hajaz. Mérete változó, átlagosan 80 nanométer széles, a hossza pedig 974 és 1086 nanométer közé esik, de sejttenyészetben megfigyeltek már 14 ezer nanométer hosszú példányt is. A vírusok természetes hordozóját jelenleg is aktívan keresik, s bár több állatot vettek gyanúba, szabatosan még mindig nem ismert. A legvalószínűbb terjesztői a denevérek lehetnek, de növények és ízeltlábúak is felkerültek a képzeletbeli listára. Kiderítették, hogy az 1976-os zairei járvány kiindulási helyének számító pamutgyárban jelentős denevérpopuláció lakott – ennek ellenére a kisemlősök nem betegedtek meg. Az embert minden bizonnyal nem közvetlenül a vírust hordozó denevérek betegítik meg, hanem a vírustól időnként szintén megbetegedő főemlősök, amik kapcsolatba kerülnek velünk. Korábban úgy vélték, a járvány nem képes tartósan megmaradni az emberben, de erre a legújabb kór rácáfolni látszik. Az emberek közötti terjedése a fertőzött személy vérével vagy más testnedveivel való közvetlen kapcsolattal történik, de a fertőzött orvosi eszközök sem jelentenek életbiztosítást. A vírus terjedését segíthetik a helyi szokások is. Járványt indíthat el a halotti szertartás, mert Afrikában ez együtt jár a halottal való közvetlen érintkezéssel, azaz a tetem lemosásával, megcsókolásával. Emellett a nem megfelelő higiénés szabályok, az egészségügyi személyzet által esetenként újrahasznált eszközök is kedveznek a terjedésének. A nagyobb fertőzések általában a szegényebb, elmaradottabb területeken alakultak ki, ahol nem álltak rendelkezésre jól felszerelt kórházak és jól képzett egészségügyi dolgozók.

A jelenlegi járvány a New York Times nyomozása szerint egy kis guineai faluban, Guéckédou-ban indult. A Sierra Leonéval és Libériával közös határszakaszon fekvő Guéckédou faluban az Ebola 2013. december 6-án szedte első áldozatát. Az első kisfiú anyja egy héttel később halt meg, hároméves nővére pár nappal ezután. A nagyanyjuk sem élte túl a vírust.

A nagymama temetéséről két gyászoló is fertőzötten távozott. Mindketten más faluban laktak. A faluban dolgozó egyik ápoló egy harmadik helyre is behurcolta a kórokozót, és mielőtt meghalt volna, megfertőzte az őt kezelő orvost, aki szintén belehalt a betegségbe. Még amikor mindketten életben voltak, a kórházban rokonok látogatták meg őket, akiket megfertőztek, és akik újabb városokba juttatták el a halálos kórt. A lap szerint mire márciusban a hatóságok felismerték, mivel állnak szemben, nyolc guineai városban és faluban több tucatnyi ember halt meg, és a fertőzöttek száma Libériában és Sierra Leonéban is egyre nőtt. Mindez pont úgy történt, mint valami katasztrófafilmben.