Újabb ikonikus pécsi nevezetesség kerül a helyére

Amikor egy város lakói félmondatokból is értik egymást, ott már nem pusztán tájékozódási pontokról beszélünk, hanem közös emlékezetről. Az olyan építmények, mint a pécsi Széchenyi téri időjárásjelző házikó, túlmutatnak saját funkciójukon: egyszerre hordoznak történetet, identitást és érzelmi kötődést. Nem véletlen, hogy egy felújítás híre sokaknál nosztalgiát ébreszt – mintha egy régi ismerős térne vissza a helyére.

Minden magyar városnak megvannak ezek a „belső térképei”. Szombathelyen elég annyit mondani, hogy Órásház, Rohonci út vagy Remeteház, és a helyiek nemcsak a helyet látják maguk előtt, hanem élethelyzeteket, találkozásokat, korszakokat is. Az első ilyen, amit Pécsen megtanultak az ott élők, az a „a ló farkánál” kifejezés volt, amiről mindenki tudja, hogy hol és mikor van a randevú. Természetesen akadnak gúnynevekkel illetett nevezetességek is, azt is könnyen megtanulhatták, hogy hol is van az a bizonyos elosztó a baranyai megyeszékhelyen. Ezek a kódolt kifejezések egy város anyanyelvei: aki érti őket, az otthon van.

A századfordulós időjárásjelző pavilon is ilyen nyelvi elem, nem beszélve arról, hogy micsoda múltra nyúlik vissza. Tudományos eszközként indult, városi díszként folytatta, mára pedig közösségi szimbólummá vált. Az, hogy most felújítják, nemcsak műemlékvédelmi gesztus, hanem annak elismerése is, hogy szükség van kapaszkodókra a gyorsan változó városi térben. A Mecsekerdő Zrt. korábbi közlése szerint Pécs városképéhez és történelméhez szorosan kötődő időjárásjelző pavilon 2026 tavaszára újra a régi fényében pompázhat, a jól megszokott helyén. Ezek a helyek, nevezetességek segítenek belakni a várost, emberléptékűvé tenni a tereket, és összekötni generációkat – adta hírül a bama.hu.