Zöld kóla

De ha megengedik, az amerikai elnök gondolatainak ismertetése előtt beszéljünk valami másról, amelynek semmi köze nincs Barack Obamához. De tényleg semmi.

A zöld kóláról fogunk most beszélni.

A zöld kóla egy csábító zöld konzervdoboz tartalma. Rá van írva az is, hogy life. Ez angolul életet jelent, és hát ki ne akarna kívánatos életet?

A zöld life kóla azért van kitalálva, hogy az a vevő is megvegye, akinek a piros már túlzottan amerikai életmódembléma, így annak is árusítható, akinek az Egyesült Államokkal kapcsolatban is van szabad véleménye. Mert ha lát zöldet, nagyon zöldet, akkor az már környezetkímélő, egészséges, jó fej kutya és aranyos, örökbefogadásra való gyermek képzete is jár hozzá. A zöld kóla leírása szerint egészségileg is igen kiváló, kalória benne szinte semmi, light, sőt zéró. Mit ne lehessen ezen szeretni? Főleg, hogy azt se tudjuk, mi az istenről szól. Igyák nyugodtan és főleg nagyon és sűrűn. Ez az új Amerika, ezt a korábbinál is jobban lehet szeretni. Erre lájk jár gondolkodás nélkül is.

Ha bárki hasonlatot lát egy újradizájnolt zöld üdítőital és az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke között, az nagyon rosszul teszi. Semmi ilyesmiről nincs szó. Nem merem hinni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Barack Obama azért lehetett elnök, azért tudott kampányban pénzt és sikert szerezni, mert csak egy új projektet képviselt. Az annyira, de annyira antidemokratikus lenne.

Obama az amerikai hagyományoknak megfelelően egy sajátos stand up partivá tette saját búcsúzását. Roppant tréfás volt. Már amennyiben a humor mércéje az, hogy kinek és mennyire tudunk beszólni.
Obama kapásból odatett Donald Trumpnak. Nyilván ez a dolga, a túloldal a gonosz, azt kell támadni. Erről szól minden amerikai elnökválasztás. Találni kell szőke szeretőt, ittas vezetést, fiatalkori drogproblémát. Ma már persze ennél is fontosabb, ha egy elnökjelöltről kiderül, eléggé nyitott volt-e tanulmányai során a nemi sokszínűséghez.

Ez értelemszerűen csak azokra az elnökjelöltekre vonatkozik, akiket nem hívnak Hillary Clintonnak. Ha ebben bármilyen szexizmust érzékel bárki, nagyon kérem, ne tegye. Európai ember tengerentúliról ilyet nem állíthat. Nem osztották ki nekünk a jogot erre.

Barack Obama a búcsúpartiján hol humorosan, hol annak tűnő gegekkel azt a politikai üzenetet közvetítette, hogy teljesen mindegy, demokrata vagy konzervatív lesz-e a győztes.
Most meg tetszett ezen lepődni?

Nincs miért.

Obama azt mondta poénjai közé rejtve, hogy az én kedvenc jelöltem Hillary, de lehet a túloldalról is bárki, aki nem Donald Trump.

A milliárdos vállalkozóban nem az a baj, hogy republikánus. Az a gond vele, hogy nincs benne a „buliban”, mint az elvtársnak titulált saját párttárs, Bernie Sanders.

Barack Obama arra szánta búcsúfellépését, hogy egyértelművé tegye: nem akarunk olyan jelöltet, politikust, bárkit, aki nem a mi bulinkat, lobbinkat, pénzünket képviseli. Az eddigi meghatározóknak kell továbbra is döntés- és hatalomhozóknak lenniük, a többieknek „coki”!

Jóképű, bitangszőke férfiaknak és szilikonból élő nőknek kell lenniük, lehet néhány színes bőrű, bármilyen vallású, bankárügyvéd, de a többi nem ér semmit, azok majd menjenek megvédeni a nyugati életformát.
Barack Obama a szabadság hősének indult, azt mondta, hogy nála aztán tisztességesebbet, jobbat és szebbet senki nem hozhat. Azt mondta: Amerika más lesz. Lehet szeretni, lehet odamenni, és nemhogy a mexikói határon sem irtanak szerencsétleneket, hanem mindenkit beengednek. Arról is volt pár szó, hogy háborúval, emberélettel sem szórakoznak.

Komolyan megért ennyit egy stand up?