Vona kudarcai

Vona Gábor az elmúlt időszakban hétről hétre változtatta álláspontját számos kérdésben, mára oda jutott, hogy a nemrég még általa is követelt alaptörvény-módosítást nem volt hajlandó megszavazni az Országgyűlésben. Mindenki csodálkozik és azon gondolkodik, hogy vajon mi vezérelhette Vona Gábort e hirtelen pálfordulásban, mi a célja vele.

A kérdésre a választ valószínűleg a Jobbik közelmúltban egyre inkábbtapasztalható népszerűségvesztésében érdemes keresni. A legfrissebb összesítések alapján ugyanis a párt 2014 óta egyáltalán nem tudta növelni szavazótáborát, a közvélemény-kutatások egybehangzóan azt mutatják, hogy korábbi ígéreteivel szemben Vona csupán rontott pártja esélyein. Így ha most vasárnap tartanának országgyűlési választásokat, akkor a Jobbik jóval rosszabbul szerepelne rajta, mint a – Vona Gábor által szintén csúfos vereségként megélt – 2014-es választásokon, míg a kormánypár-tok lényegesen jobb eredményt érnének el.

Szintén a pártelnök kudarcos politikai próbálkozásainak sorába illik bele a „Valódi Nemzeti Konzultáció” elnevezésű akció, amelynek keretében az általuk feltett kérdéseket már októberben kipostázták a lakosságnak, ugyanakkor arról, hogy eddig mennyien küldték vissza azt, a párt mélyen hallgat, nem ad semmilyen információt. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a Jobbik konzultációs akciója teljes kudarc, ellentétben a kormánypártok hasonló kezdeményezéseivel, melyek során százezrek, sőt milliók válaszoltak a feltett kérdésekre.

Vona Gábornak nyilván nem ez volt a számítása, ezt jól mutatja az is, hogy augusztusban még arról beszélt, noha eredetileg ősz elején szerették volna megvalósítani a konzultációt, az abban szereplő kérdések szerintük „vannak olyan fontosak”, hogy nem tartaná szerencsésnek, ha „összekeverednének a kvótareferendummal”. Az alaptörvény-módosítás mögüli kihátrálással és a körülötte kialakult pártpolitikai üzengetéssel ugyanakkor éppen Vona Gábor terelte el a figyelmet pártja konzultációjáról, saját magának okozott egy újabb kudarcot, lényegében pártja célkitűzéseit és konzultációját dobta ki egyenesen a kukába – pár hétnyi reflektorfényért cserébe.

Így annak ellenére, hogy vélhetően több tízmillió forintot költött a Jobbik a „Valódi Nemzeti Konzultáció” lebonyolítására, abból semmi érdemi haszna nem lesz a pártnak, csupán Vona Gábor egy újabb kudarcos politikai elképzelésének mementója lesz belőle.

Ezt a szíve mélyén Vona Gábor is érzi, így egyre elkeseredettebb harcot folytat annak érdekében, hogy párttagság többségét továbbra is maga mögött tudja. Igyekszik elhitetni velük, hogy képes győzelemre vinni a Jobbikot 2018-ban, vagy ha ez már nem sikerül, kész drasztikus módszereket is latba vetni: emlékezetes, hogy a tisztújító kongresszus előtt – megelőzve a belső ellenzék vele szembeni esetleges fellépését – elkezdte az érintettek kiszorítását a pártvezetésből. Ráadásul az alapszabály és a választási szabályzat korábbi módosításán keresztül elérte azt is, hogy az elnökségbe csak olyanok kerüljenek, akik hozzá lojálisak. A belső ellenzéket tehát az alapszabály és a választási szabályzat módosításával – az elnöki vétó bevezetésén keresztül – kívánta kiszorítani a pártvezetésből.

Felettébb kérdéses ugyanakkor, hogy ez mennyire lesz elegendő. Az ugyanakkor biztos, hogy a párt elveinek feladásával a szavazótábor tovább erodálódik, a politikai elképzelések – így például a „Valódi Nemzeti Konzultáció” – sorozatos kudarcaival pedig párton belül is egyre többen fogják megkérdőjelezni Vona Gábor stratégiáinak sikerességét. A Jobbik számára ebből fakadóan 2018-ban a választási győzelem és az önálló kormány alakításának lehetősége sem reális célkitűzés. Vona Gábor számára viszont a 2018-as választás sorsdöntő lesz, hiszen hasonlóan 2014-hez, a tisztújításon is azért kér bizalmat párton belül, hogy önálló győzelemre vihesse a Jobbikot. Ennek a realitása ugyanakkor csekély, a Jobbik reálisan a parlamenti mandátumarányának növekedésében bízhat.

A választási győzelemmel hitegetett párttagság számára egy újbóli választási kudarc azonban könnyen kiábrándító lehet, és erőteljesen felmerülhet kérdésként, hogy továbbra is hivatalban tartják-e az akkor már több országos választást elvesztő pártelnököt, illetve a korábban háttérbe szorított tagok nem kezdenek-e alternatívaformálásba. Mindenesetre Vona Gábor korábban már előrevetítette, hogy döntéseit átgondolta, és „mind a kongresszuson, mind 2018-ban vállalja érte a felelősséget”, így könnyen lehet, hogy az alaptörvény-módosítás körüli zavarkeltés Vona utolsó reflektorfényben eltöltött heteit jelentette.