Vidéki ország népe

Éppen ezért nem értem, mi a baj azzal, hogy Orbán Viktor meg merte kérdezni Merkeltől, hogy Angela nagysám, hogyan is tetszett ezt a szír dolgot érteni? Mert, hogy baj van vele, az kétségtelen, hiszen az egyik sokat tudó internetes portál arról értesítette a világ dolgozóit – köztük persze a magyar munkásosztályt és a vele szövetséges parasztságot –, hogy Angela Merkel helyre tette Orbánt.

Igen, így, diadalittasan közölte: helyre tette. Megpálcázta. Hogy mit kellett igazítani Orbánon, azt nem tudom, hiszen az csak annyit bátorkodott mondani – természetesen kellő tisztelettel –, hogy most az egész világ szíriai menekült lesz. Afganisztántól Pakisztánig, Libanontól Moszkváig. Még majd Putyin elnök is szíriainak adja ki magát, nem beszélve a saját derék, bigottan katolikus, rendszeresen bérmálkozó ex-miniszterelnökünkről. Elég, ha annyit mond, nincsenek papírjaim, de szíriai menekült vagyok, rögtön helyet kap a Bayerische Motoren Werke igazgatótanácsában, és övé a kilences számú mez a német nemzeti válogatottban.

Na, ezt kellett helyre tenni. Keményen. Persze volt már ilyen a történelmünkben, s akkor éppen bajuszos, művészhajlammal megáldott kancellárjuk volt a németeknek. Ő bizony nem nyelte le, hogy hűtlen társként másfelé kacsingatunk, s nyolc hadosztállyal húzta meg a haját a kormányzó úr őfőméltóságának. Visszafele nem lehet ugyan történelmet csinálni, csak írni, de azért érdekes lenne tudni, mit írt volna akkor a bátor és hazafias hírportál.

Vagy ugyanígy 1953 júniusában, amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov bajuszt akasztott Rákosi elvtárssal – nem, nem a haját húzta, kokit adott neki –: mennyire lett volna diadalittas a moszkvai hadijelentés? Netán azt írják, kukoricára térdepeltették népünk szeretett vezérét? És később, amikor a sokra tartott Brezsnyev úr, köztudottan népünk nagy barátja, nálunk vadászott, és vodkafáradtan golyózáport zúdított a magyar tájra, és csaknem eltrafált egy hajtót. Óvatosan valaki rászólt, persze kellő áhítattal, hogy Brezsnyev elvtárs, kérem, mi kis nemzet vagyunk.

Hát igen, kétségtelen, kicsik vagyunk. Ráadásul még falusiak is. Még jó, hogy vannak azért nálunk is sokat tudók, messze látók, akik időnként ránk pirítanak, ha véletlenül feljebb merjük emelni a fejünket az egészségesnél.