Vérvörös térképrészletek

Mégis, ha kimondjuk ezt a két, egymáshoz kapcsolt szót, akkor megfelelő földrajzi területet, térképrészletet társítunk hozzá, amelyen bizony mindenképp helyet kell kapnia Iraknak, Iránnak, Szíriának és a környező országoknak is. Köztük tehát napjaink legvéresebb válsággócainak is. Talán javasolhatnánk is a térképészeknek, hogy végre kezdjék már el vérvörössel jelezni ezeket az országokat a kiadványaikon.

A Közel-Kelet azonban ezekben a napokban, hetekben, hónapokban… szóval nagyjából a tavasz óta, a menkültkrízis formájában már európai probléma is. A gondok forrása. Menekültek hada indult meg ugyanis Törökországon át kontinensünk felé – az egyébként uniós Görögországon, Bulgárián és Horvátországon át –, mindennap láthatjuk őket, ha megfelelő irányba nézünk, akár itthon, Magyarországon is. Nem kell talán meglepődnünk azon sem, hogy többen megrettennek tőlük.

A közel-keleti és az afrikai válságok, illetve azok elsődleges okozói – Iszlám Állam, Boko Haram és a további dicstelen társaik – adtak az elmúlt hetekben éppen elég témát, s nem kevésbé okot az aggodalomra ahhoz is, hogy a saját bőrünkön megérezzük, és a saját szemünkkel is láthassuk, hogy mit tesz az emberekkel, mire készíteti őket a háború, s elsősorban az olyan elborult, bomlott agyú szervezetek ténykedése, térnyerése, mint az Iszlám Állam. Ez, az Európa számára egyre kezelhetetlenebb menekültkrízis belpolitikai szinten, Magyarországon tehát válasz egyben azoknak is, akik korábban azt vitatták – és ellene szavaztak a parlamentben –, hogy kell-e nekünk belekeverednünk a konfliktusokba, „semmi közünk sincs Irakhoz vagy az Iszlám Államhoz”, harsogták. Belekeverednünk valójában nem is lehetséges – hiszen, ha akarjuk, ha nem; ha észrevettük, ha nem – már rég benne vagyunk.

A háború ugyanis nemcsak arra van kihatással, aki harcol, vagy – ne adj’ Isten – elesik, de arra is, aki a hátországban él. Meg persze arra is, akinek a hazáját elözönlik azok az egyébként jómódú, korábban az otthonukban is békésen élő, javarészt középosztálybeli emberek ezrei, tízezrei, akik az eszeveszett őrület elől menekülnek. Számtalan példát lehetne idézni a történelemből, amikor a háborús összecsapások miatt a békés szomszédos államokat is nyomorba döntötte a krízis, mert egyszerűen nem bírták el a beözönlő menekültek terhét – élelmezését, ellátását, elszállásolását. Nem csoda hát, ha sokan megijednek ettől (is).
Olyanok is, akik korábban soha nem is féltek. Horgos – a nagyjából ezernyolcszázas lélekszámú határ menti kis magyar település a szerbiai oldalon, Vajdaságban; neve az elmúlt hetekben szinte folyamatosan jelen van a hazai sajtóban, mert erre terelték az utóbbi időben a 21. századi nagy népvándorlás egyik legfrekventáltabb útvonalát az embercsempészek. Nos, hogy ne csak a menekültekről, migránsokról, bevándorlókról beszéljünk… Horgosi ismerősömnél néhány évvel ezelőtt diagnosztizálták a halálos kórt.
Több műtéten esett át, azóta pedig naponta jár kezelésre a közeli Magyarkanizsára, a járási központba.
Néhány napja a következő bejegyzéssel keresett meg a legnépszerűbb internetes közösségi portálon, a csetablakban: „Ma délután, amikor mentem terápiára Kanizsára, a tükrös kanyarban (ez Magyarkanizsa legszűkebb központjában van – Sz. P. A.) huszonöt-harminc fős tömeg vett körül, kikerülni nem bírtam őket, mert jött szemben egy autó. A kocsimra mutogatva kiabálni kezdtek, hogy taxi, taxi, we have money. Eddig csak békésen sétálni, vonulni láttam őket. Töredelmesen bevallom, most az elcsigázottnak tűnő, kiabáló tömegben először éreztem, hogy bármi megtörténhet, ha túlcsordul a pohár, elszabadulnak az indulatok, felgyülemlik a keserűség. Nem vagyok egy ijedős csaj, de hazafelé a kerülőúton jöttem. A buszmegálló környékén legalább ötszáz ember volt… Rendőr persze sehol, egy szál se. Kezd ijesztő lenni a tömeg, ami erre vonul.”

Szerencsére sem Magyarkanizsát, sem Horgost nem kell vérvörössel jelölni a térképeken – ma még! Az viszont, hogy a pohár bármikor túlcsordulhat, már élénken jelzi, hogy itt helyben okoz közbiztonsági problémát a menekültválság, aminek a kiváltó oka bizony a Közel-Keleten van. Ha valóban meg akarjuk oldani a problémát, oda kell menni, és ott kell hát kezdeni. Fegyverrel és harcoló alakulatokkal. Ajánlom hát a kialakult helyzetet mindazok figyelmébe, akik a parlamenti szavazáson, no meg persze a hangzatos nyilatkozataikban is ellenezték Magyarország szerepvállalását az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalícióban.