Vélemény és vita
Vasárnapi szocialisták
Álláspont. Az MSZP-nek nincs értéke, erkölcse, országot megváltó gondolata.
- Anyjuk, ébresztő! Fel kell kelni! – riasztotta a nejét tegnap, azaz vasárnap nagyjából fél hétkor Tóbiás József. Csinos felesége erre felvetette, hogy selyem kispárnával fogja mindjárt megfojtani, ha tovább óbégat. A Magyar Szocialista Párt elnöke azonban nem ismert pardont.
- Kelni kell, Timi! Ma van a szabadság napja! Előbb hívott a Nyakó Pisti, ők már kocsiban vannak a Tesco felé, és azt mondja, hogy a Fletó és a Vona Gabi már posztolta is magát a Facebookon egy auchanos zacskóval. Az együttes Szigetvári meg ott aludt egy hálózsákban a Hervis előtt, hogy elsőként vásárolhasson! Már szerdán félrerakatott magának egy kantáros Benger kerékpárosnadrágot.
- Miért, szerdán nem volt raktáron? – próbálta a felkelést egy frappáns kérdéssel elodázni Tímea asszony.
- Volt, de mégiscsak más, ha vasárnap veheti meg! Ez a szabadság és a nagypolitika, nem divatvilág, nem értheted te ezt, Timi! Öltözz inkább!
- S mégis, mit vegyek fel? Kockásat, feketét, piros dzsekit? Egy viharlámpát ne tegyek a nyakamba?
Tóbiás MSZP-elnök azonban ebben a történelmi pillanatban nem értette a finom iróniát, a paraszt bácsis vicceket pedig amúgy is Gőgös Zoltánra szokta hagyni a pártban, mezőgazdaságilag ő van földközelben. Ezért komolyan fontolóra vette a kérdést. A kockás, ugye, nyitást jelentene egyes tanárok felé, de megígérte Puklinak, hogy nem telepedik még rá. Meg aztán ez a Soros-fiúk és a Kunhalmi Ági bulija, ha már van nyelvvizsgája, legyen ő oktatási szakértő. Akkor ott a fekete, az persze slankít, de az asszonynak ezt nem mondhatja, ráadásul Sándor Máriának is megígérte, hogy rá sem telepszik, legfeljebb civilileg. A piros dzseki állat, de azt ő akarta felvenni, mert az alá a póló is jó, és a franc se vesz inget vasárnap. Mondjuk, meleg van. Legyen piros pulcsi? Arra meg az amerikai píáros mondta, hogy hanyagolja, de ő meg bekaphassa, borotválkoznia is miatta kell naponta. Akkor a piros pulcsi az enyém, a Timi meg legyen csinos.
- Legyél csinos, Timcsi! – közölte, majd merengő hangsúllyal hozzátette, hogy a fekete csizma, kockás szoknya és piros blúz a diáklányoknak is milyen jól szokott állni. Közéletileg meg nagyon píszí is lenne. Többet a repülő párnák és egy igen agresszívan közeledő ágylámpa miatt nem tudott hozzátenni.
A Kedves Olvasó, ha úgy sejti, hogy a fentiekben csak egy kitalált szocialista idillről olvashatott, jól teszi. Azonban ez a kis jelenet pontosan mutatja be, hogy miként is működik jelenleg a szocialista párt, honnan és hogyan vesz értéket, barátot és szövetségest. A vasárnap persze így is kulcsszó a jelek szerint. Molnár Gyula friss pártelnökaspiráns például ezt használja hívószóként mind a Fidesz legyőzésével, mind a szövetségi politikával kapcsolatban.
Az első világos, meg szeretné hosszabbítani az elmúlt hetek „lehessen vasárnap is vásárolni” kampány sajátos sikeridőszakát. Tetszik érteni? Egy baloldalinak mondott párt potenciális vezetője, a mögé felsorakozott szocialista veteránok – a jelenlegi MSZP-elittel együtt – abban látják legnagyobb sikerüket, hogy százezreknek melózniuk kell pihenés helyett. A plázabaloldal természetének megfelelően beilleszkedik a kereskedelmi reklámvilágba, legfontosabb jognak a mindenkori pénzköltés lehetőségét tartja. Nem a nagyobb fizetést, a munkához való jogot, nem a baloldali szent 8-8-8-at vagy akár a sajtószabadságot, esetleg az emberi jogokat. Nem: a vásárláshoz való jogot. Ezért verejtékezz vért, proletár!
Mindehhez persze nagy magyarázat nem kell: az MSZP-nek nincs értéke, erkölcse, országot megváltó gondolata. Vezetői olyanok, mint egy túlfüvezett, kegyelem-főiskolára járó társaság tagjai, akik leülnek egy trendi retrokocsmában, és azon merengenek, hogy a megmaradt családi apanázst milyen szebb és jutányos jövőbe lehet fektetni. S ezt a brancsot akarja most vezetni Tóbiás József regnáló elnök, mentora a környezetvédelmi miniszterként energiáját és az állam pénzét a zsurki vodkagyárra fordító Baja Ferenc és Boldvai László offshore-lovag. Molnár Gyula mögé a régi gárda sorakozik, Lendvai Ildikó, Kovács Laci bácsi, ilyenek. Szanyi Tibor is indul, de ő azért jönne Pestre, hogy Brüsszelben maradhasson. Ott kellemes, úri a légkör, a kutya sem nézi, ki mit csinál, mennyiért eszik-iszik-titkárnőzik, havi egy közlemény, és le van tudva a meló. Ő csak felsrófolja az árát, amiért a reménybeli fizetség a bejutó hely az uniós választás pártlistáján. Aztán ott van még Harangozó Tamás MSZP-alelnök, neki már az siker, ha leírva látja valahol a nevét. Itt és most gratulálunk Tomi, még egy strigulát húzhatsz!
Vasárnapi apukák menete ez. A kifejezés legrosszabb értelmében. Akik nem kényszerből, hanem a saját valójukból kiindulva tették magukat azzá, és a baloldaliság, a munka emberének értékeit a kényelmetlen gyereknek szánt vasárnapi rózsaszín vattacukor szintjére vitték le.
Molnár Gyula második „vasárnapja”, a szövetségi politika. Álljon össze a régi galeri legalább „egy vasárnapi ebéd” erejéig. Gyurcsányok, liberálisok, civiles szakértők, mindenki, aki Horn Gyula alatt evett a jóból.
Hát, hajrá! Végül is egy halotti toron is illik jó étvágyat kívánni.
- Kelni kell, Timi! Ma van a szabadság napja! Előbb hívott a Nyakó Pisti, ők már kocsiban vannak a Tesco felé, és azt mondja, hogy a Fletó és a Vona Gabi már posztolta is magát a Facebookon egy auchanos zacskóval. Az együttes Szigetvári meg ott aludt egy hálózsákban a Hervis előtt, hogy elsőként vásárolhasson! Már szerdán félrerakatott magának egy kantáros Benger kerékpárosnadrágot.
- Miért, szerdán nem volt raktáron? – próbálta a felkelést egy frappáns kérdéssel elodázni Tímea asszony.
- Volt, de mégiscsak más, ha vasárnap veheti meg! Ez a szabadság és a nagypolitika, nem divatvilág, nem értheted te ezt, Timi! Öltözz inkább!
- S mégis, mit vegyek fel? Kockásat, feketét, piros dzsekit? Egy viharlámpát ne tegyek a nyakamba?
Tóbiás MSZP-elnök azonban ebben a történelmi pillanatban nem értette a finom iróniát, a paraszt bácsis vicceket pedig amúgy is Gőgös Zoltánra szokta hagyni a pártban, mezőgazdaságilag ő van földközelben. Ezért komolyan fontolóra vette a kérdést. A kockás, ugye, nyitást jelentene egyes tanárok felé, de megígérte Puklinak, hogy nem telepedik még rá. Meg aztán ez a Soros-fiúk és a Kunhalmi Ági bulija, ha már van nyelvvizsgája, legyen ő oktatási szakértő. Akkor ott a fekete, az persze slankít, de az asszonynak ezt nem mondhatja, ráadásul Sándor Máriának is megígérte, hogy rá sem telepszik, legfeljebb civilileg. A piros dzseki állat, de azt ő akarta felvenni, mert az alá a póló is jó, és a franc se vesz inget vasárnap. Mondjuk, meleg van. Legyen piros pulcsi? Arra meg az amerikai píáros mondta, hogy hanyagolja, de ő meg bekaphassa, borotválkoznia is miatta kell naponta. Akkor a piros pulcsi az enyém, a Timi meg legyen csinos.
- Legyél csinos, Timcsi! – közölte, majd merengő hangsúllyal hozzátette, hogy a fekete csizma, kockás szoknya és piros blúz a diáklányoknak is milyen jól szokott állni. Közéletileg meg nagyon píszí is lenne. Többet a repülő párnák és egy igen agresszívan közeledő ágylámpa miatt nem tudott hozzátenni.
A Kedves Olvasó, ha úgy sejti, hogy a fentiekben csak egy kitalált szocialista idillről olvashatott, jól teszi. Azonban ez a kis jelenet pontosan mutatja be, hogy miként is működik jelenleg a szocialista párt, honnan és hogyan vesz értéket, barátot és szövetségest. A vasárnap persze így is kulcsszó a jelek szerint. Molnár Gyula friss pártelnökaspiráns például ezt használja hívószóként mind a Fidesz legyőzésével, mind a szövetségi politikával kapcsolatban.
Az első világos, meg szeretné hosszabbítani az elmúlt hetek „lehessen vasárnap is vásárolni” kampány sajátos sikeridőszakát. Tetszik érteni? Egy baloldalinak mondott párt potenciális vezetője, a mögé felsorakozott szocialista veteránok – a jelenlegi MSZP-elittel együtt – abban látják legnagyobb sikerüket, hogy százezreknek melózniuk kell pihenés helyett. A plázabaloldal természetének megfelelően beilleszkedik a kereskedelmi reklámvilágba, legfontosabb jognak a mindenkori pénzköltés lehetőségét tartja. Nem a nagyobb fizetést, a munkához való jogot, nem a baloldali szent 8-8-8-at vagy akár a sajtószabadságot, esetleg az emberi jogokat. Nem: a vásárláshoz való jogot. Ezért verejtékezz vért, proletár!
Mindehhez persze nagy magyarázat nem kell: az MSZP-nek nincs értéke, erkölcse, országot megváltó gondolata. Vezetői olyanok, mint egy túlfüvezett, kegyelem-főiskolára járó társaság tagjai, akik leülnek egy trendi retrokocsmában, és azon merengenek, hogy a megmaradt családi apanázst milyen szebb és jutányos jövőbe lehet fektetni. S ezt a brancsot akarja most vezetni Tóbiás József regnáló elnök, mentora a környezetvédelmi miniszterként energiáját és az állam pénzét a zsurki vodkagyárra fordító Baja Ferenc és Boldvai László offshore-lovag. Molnár Gyula mögé a régi gárda sorakozik, Lendvai Ildikó, Kovács Laci bácsi, ilyenek. Szanyi Tibor is indul, de ő azért jönne Pestre, hogy Brüsszelben maradhasson. Ott kellemes, úri a légkör, a kutya sem nézi, ki mit csinál, mennyiért eszik-iszik-titkárnőzik, havi egy közlemény, és le van tudva a meló. Ő csak felsrófolja az árát, amiért a reménybeli fizetség a bejutó hely az uniós választás pártlistáján. Aztán ott van még Harangozó Tamás MSZP-alelnök, neki már az siker, ha leírva látja valahol a nevét. Itt és most gratulálunk Tomi, még egy strigulát húzhatsz!
Vasárnapi apukák menete ez. A kifejezés legrosszabb értelmében. Akik nem kényszerből, hanem a saját valójukból kiindulva tették magukat azzá, és a baloldaliság, a munka emberének értékeit a kényelmetlen gyereknek szánt vasárnapi rózsaszín vattacukor szintjére vitték le.
Molnár Gyula második „vasárnapja”, a szövetségi politika. Álljon össze a régi galeri legalább „egy vasárnapi ebéd” erejéig. Gyurcsányok, liberálisok, civiles szakértők, mindenki, aki Horn Gyula alatt evett a jóból.
Hát, hajrá! Végül is egy halotti toron is illik jó étvágyat kívánni.