Van az a pénz…

Tudatos és szervezett betelepítésnek nevezte Schmidt Mária történész a köztelevízió műsorában azt a történelmi katasztrófát, amely napjainkban történik Európában és Európával. Természetesen igaza van, pontosan fején találta a szöget. Ugyanezt a tézist Kopogtatás nélkül címmel szabatos formában és terjedelemben ugyancsak ő megírta a Mandiner.hu portálján is. Idézek belőle: „Az Európai Unió nem rendelkezik sem védelmi, sem határvédelmi képességgel, nincs koordinált kül- és biztonságpolitikája, és önjáró bürokráciája üzembiztosan cselekvésképtelen. Az embercsempészet ezt felismerve nőtte ki magát hatalmas és mindennél jobban jövedelmező üzletággá. Afgánok, pakisztániak, indiaiak, szírek, koszovóiak, eritreaiak, afrikaiak, nyugat-balkániak és még ki tudja, kik özönlenek Nyugat-Európába. Németországba ebben az évben közel egymillióan érkeznek. Ha ezek az emberek befogadásra találnak, az felbátorítja az újabb hullámokban érkezőket, akiknek száma mindaddig nő majd, amíg elegendően lesznek ahhoz, hogy elfoglalják maguknak amit mi, európaiak évszázadok alatt létrehoztunk. A cél világos: a demográfiai fölösleg és a sok gyermeket vállaló nők áttelepítésén keresztül hont foglalni, elfoglalni a védekezésképtelenné vált Nyugatot, ami egykor kifosztotta és leigázta őket (keresztes háborúk, gyarmatosítás, demokráciaexport, bombázások stb.). Ne legyenek illúzióink: ez a betelepítési hullám egy jól megtervezett és kivitelezett stratégia része. Életszerűtlen ugyanis, hogy munkanélküli fiatalok tömegei egyszerre csak útra kelnek, tízezer dollárokat (!) fizetve csempészeknek, vonatra, hajóra, vezetőkre. (Csak a La Manche-csatornán való átkelésért 3-4000 fontot, míg a magyar határ és Németország közötti útért 4500 eurót kérnek). Hogy olyan országokban kezdjenek új életet, vagy inkább folytassák az előzőt, amelynek a nevét sem hallották eddig. (…) Ezek a telepesek a régebben érkezettekkel együtt olyan politikai erőt képviselhetnek már a közeljövőben is, amely demokratikus úton foszthat meg bennünket, keresztény-zsidó őshonosokat hazáinktól.” A legerősebb bekezdést másoltam ide helykímélés miatt, a cikk további részei tovább finomítják a fenti felvetést.

Elérte a hétmilliárd főt 2011. október végén a Föld lakóinak száma. Megduplázódott az 1960-ban összeírt három és fél milliárdos világnépesség, most négy és félszer több ember lakja az öreg sárgolyót, mint az előző századforduló idején (akkor 1,6 milliárd volt). A folyamatos népességrobbanás motorja Fekete-Afrika, a közel-keleti arab országok, az indiai szubkontinens és még néhány nyugat-ázsiai ország. Ezeken a területeken mindenki után átlagban öt vagy több gyermek jön világra; az amerikai földrész Egyenlítőhöz közeli részein három és öt közötti a gyermekáldás. A Föld legnagyobb összterületű lakott hányadán két-három gyermek születik egy családban, a glóbuszon guggoló, törpének látszó Európában az átlagos születési szám már jó ideje kettő alatt van, ami a demográfiai tudomány nyelvén –0,4 pontos „negatív szaporulat”, magyarul mondva: népfogyatkozás.

Európa általános társadalmi jellemzője az elöregedés. További ismérvek: a folytonosan bővülő választékú és időtartamú edukáció, a hosszú időre kitolt családalapítás, a túlzott mértékű, pazarló és indokolatlan fogyasztás, az élő környezet és az energiaforrások évről évre növekvő, a jövőt kockára tevő felélése. (Bár nem ide tartozik, de Észak-Amerikában is ugyanez megy, csupán az Egyesült Államok spanyol ajkú és fekete bőrű lakói kompenzálják a fehér népesség fogyatkozását). Az Afrikából, Arábiából és Délnyugat-Ázsiából megindult migráció eredeti mozgatója a szegénység, a jobb és biztonságosabb élet reménye volt.
Az európai gyarmatosító országokba (és Amerikába) igyekvő külföldiek megtalálták a számításukat, a befogadó országok szívesen látták őket, hadd dolgozzanak csak, helyettük. És valóban: egy jó ideig mindenki jól járt. Csakhogy a hétmilliárdra dagadt világnépesség évenként kétszázmillióval sokasodik, miközben Európa lakossága apad és vénül. Az effajta biológiai, jóléti, kulturális és ideológiai válságállapot – az ókori történelem óta – vákuumként szívja magába az új és újabb betelepülőket.

A mostani, eddig példátlan és ijesztő mértékű afrikai és közel-keleti kivándorlás-betelepülés korábbi oka, előzménye a túlszaporulattal együtt járó munkalehetőségek csökkenése és az ivóvízkészletek kimerülése volt. Újabb „mozgósító” erőként az elmúlt két évtizedben kirobbantott, kívülről manipulált és gerjesztett, pénzzel megkent hatalmi és etnikai háborúk rúgták farba a menekülni kényszerülőket. Ezek legfőbb machinátora és haszonélvezője az Amerikai Egyesült Államok (és néhány közel-keleti szövetségese). A hangos robbanások és ágyúdörgés után/helyett most a csendesebb módszerű, de talán még alattomosabb területfoglalás történik, amelynek eszköze, muníciója és „zsírzó anyaga” a pénz.

Érdekes, hogy eddig mintha senki sem gondolkozott volna el azon, hogy a balkáni tranzitútvonalon heteken át vonuló embertömeg mennyi pénzt hord a zsebében. Brifkóban, kesben? A legtöbb migráns már sok száz vagy ezer kilométert megjárt – a drága Törökországon át – a görög határig, és onnan tovább Röszkéig, majd még ezután is fejenként (!) akár ezer euróért vagy dollárért tudtak taxit fogadni a „külső Bécsi útig”. Majd onnan tovább a szivárványos Nyugatig, az óceánig. Vajon honnan, melyik bankból – vagy „tökéletes” munkát végző pénzjegynyomdából –, miféle utazási ügynökök táskájából származnak a százdolláros bankók? És vajon miféle munkát készülnek végezni Németországban a magyar pályaudvarokon, menekültszállásokon és videofotókon látható púpos vénasszonyok, műlábbal bicegő, mindkét karjukra csonka férfiak?

Csak nem küldik őket a hátországból valakik Európába, a munkátlanságból, a puszta szórakozásból is prímán megélő fiatal németek (hollandok, belgák, dánok, svédek, egyebek) országába új telepesekként? Ráadásul kopogtatás nélkül.