Úton vagyunk

Korábban csak diszkréten hittek bennünk a brüsszeli szakértők, akik szerint az idei, 3,5 százalékos bővülés után még jövőre is három százalék felett lehet a növekedési ütem. Miközben a hazai bővülésben a költségvetési ösztönzésnek is komoly szerepe lehet, addig a büdzsé nem száll el. Hiába lesznek jövőre nálunk országgyűlési választások, utóbbit akkor sem akarják „láttatni” az EU fővárosában. Nem is kell, mivel a költségvetési hiányszint az uniós előírások alatt lesz jövőre is.

Ha pedig elszaladna a költségvetés, akkor aligha csökkenne az adósságráta. Mert ha nő a hiány, akkor azt államkötvényből finanszírozni is kell, ami azonban adósságot hoz. De nyugalom, arról sincs szó, hogy az idei magasabb hiánycél miatt változtatni kellene az éves terveken. Sőt, a diskurzus most arról folyik az MNB és az gazdasági tárca között, hogy szükséges-e nekünk devizakötvény vagy sem. Visszatérve az uniós jelentésre, az Európai Bizottság illetékesei az adósságunk alakulása terén is derűlátóbbak, mint valaha: állítják, az éves gazdasági teljesítményhez viszonyított mutató erőteljesebben mérséklődhet, mint azt hónapokkal ezelőtt kiszámolták.

Üröm az ürömben, hogy az EU a tavalyi éves növekedési eredményt levitte két százalék alá, miután visszaestek a beruházások, ez pedig az új uniós költségvetési ciklussal függ össze. Ám ami elmúlt, elmúlt, a gazdasági jövőkép pedig biztató: a növekedés üteme jócskán meghaladja az eurózóna átlagát, továbbá középtávon is fenntarthatónak tűnik.

Szó se róla, az Európai Bizottság természetesen összefoglalójában kritikát is megfogalmazott: egyre inkább a munkaerőhiány lesz majd a termelés gátja bizonyos szektorokban, s ez fentebb tolja az egyébként is „magas bérnyomást”. Ide tartozik még az is, hogy a kiadásnövelő lépések és az adócsökkentések rontják a költségvetési egyenleget, s nem látni még az új lakástámogatási rendszer pontos hatásait a büdzsére.
Ezzel együtt az EU bízik a magyar gazdaság teljesítményében, sőt úgy tűnik, a gazdaságpolitikában is, hiszen az Európai Bizottság elemzésében azt is kiemelte, hogy a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően fog felpörögni a motor. Amennyiben Budapesten pedig nem hiszik el a választópolgárok, hogy a gazdaság jobban teljesít, akkor olvassák el a brüsszeli verdiktet: például a nagyon is kézzelfogható és zsebben is érezhető béremelési ütem „nettóban” öt-hat százalékos lehet a következő két évben. S az infláció csak jövőre haladhatja meg a moderált szintet.

Az Európai Bizottság elemzésének alapvetően örülni kell, hiszen újabb bizonyítványa van a kormánynak és a Magyar Nemzeti Banknak arról, hogy a magyar válságkezelés „átjött”, noha a „magyar utat” számos kritika és kétkedés kísérte. Hogy szépeket írnak rólunk Brüsszelben – most csak a gazdasági témákra összpontosítsunk –, köszönhető annak: együttműködik és együtt húz a költségvetési és a monetáris politika. A siker záloga talán az, hogy a 2010-es kormányváltást követően megtörtént a költségvetési fordulat – rendbe tették az állami pénzügyeket (államháztartási hiány, államadósság és a devizaadósság csökkentése) –, valamint a jegybanki politika óriásit változott 2013 óta.

Címszavakban arról, mit értünk el: a növekedési ütem elérte a három százalékot, a munkanélküliségi ráta öt százalék alá csökkent, a laza monetáris politika pedig ösztönzi a gazdasági növekedést. A fiskális és monetáris fordulat vezetett el oda, hogy Magyarország az összes hitelminősítőnél a befektetési kategóriában szerepel.

Bármilyen meglepő, de mindez azonban még kevés a hosszabb távon is fenntartható növekedéshez! Pontosabban: a fentiek az elégséges minimumai annak, hogy összejöjjön a valódi felzárkózás. Ugyanis a magyar gazdaság hatalmas kihívás előtt áll, ez pedig a versenyképességi fordulat lesz. A versenyképességet támogató intézkedések közül a versenyképes adórendszer kialakítása, a kis- és középvállalatok fejlesztése, valamint az oktatásban és az egészségügyben kell hathatós eredményeket elérni.

Ne csak most legyen háromszázalékos vagy afölötti a növekedés, hanem a jövőben is.