Miközben a Népszabadság a múlt héten, egy kormánypárti politikusra hivatkozva, öles betűkkel számolt be róla, hogy véget ér a Matolcsy-korszak - mivel a kormány az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal és az Erste Bankkal aláírt háromoldalú megállapodással a Magyarországon működő pénzintézetekhez fűződő viszonyát is újraszabja -, addig a Magyar Nemzeti Bank elnöke, akit történetesen Matolcsy Györgynek hívnak, tegnap bejelentette: folytatódik a monetáris lazítás, magyarán a pénz pumpálása a gazdaságba. Olcsó, a jegybank által kockázatokat is átvállaló hitelekkel. Tegyük hozzá a korrektség miatt: a legnagyobb példányszámú napilap a Matolcsy-korszak végét a József nádor térhez kötötte, ahol is a Nemzetgazdasági Minisztérium található.
Persze a Népszabadságnak „igaza” van: a Matolcsy György vezette periódus tényleg véget ért – két esztendeje annak, hogy az egykori nemzetgazdasági miniszter a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Vagyis nem a fiskális (gazdaság)politikáért felel ő, hanem a monetárisért. Abban sincs semmi új, hogy a kabinet békét köt a bankokkal, amely biztosíthatja, hogy fenntartható maradjon a gazdasági növekedés. Ugyanis ez nem egy korszaknak a vége, hanem sokkal inkább a kezdete. Bármilyen meglepő: a Magyar Nemzeti Banknak is az az érdeke, hogy tartós legyen a bővülés, ráadásul érdemi is legyen: a jegybank tegnap bejelentett új konstrukciója értelmében erre pedig lehetőség nyílik. Lapunknak a témában pénzpiaci szakértők azt mondták: idén, jobb esetben, alulról a három százalékot is karcolhatja a növekedés, amelyre pozitívan hathat a március közepén induló jegybanki projekt. Az MNB a korábban a rendszerbe be nem kerülő kis- és közepes vállalkozásokat kívánja erősíteni hitelekkel. Mondhatni: unortodox módon. Korábban ugyanis ezeket a rizikós tételeknek minősülő cégeket a bankok nem kifejezetten hitelezték. Olyannyira, hogy még a jegybank által kínált kedvezményes konstrukciók – növekedési hitelprogram első és második szakasza – sem voltak számukra pénzügyi mentőövek. Pedig az említett legfeljebb 2,5 százalékos kamatra nyújtott banki kölcsönök Magyarországon a nem konvencionális (jegybanki) eszközök – mondhatni unortodox – tárházába tartoznak. Hiába volt itt pénzügyi, majd reálgazdasági válság, vele járó recesszió, majd növekedés helyett stagnálás, az akkori MNB nem kívánt élni a monetáris lazítás eszközével. Ezzel szemben, még ha a példa számunkra túlzó is, és volumenben kategóriákkal előttünk jár az Egyesült Államok, a tengerentúlon fél évtizedig öntötték a pénzt a piacokra. Meg is lett a haszna: egyfelől az Egyesült Államok a 2008-as válság előtti gazdasági növekedés kibocsátási szintjét produkálja, másfelől olyan ütemben – éves alapon tavaly a három százalékot is meghaladta a bővülés mértéke –, hogy az valósággal sokkoló. Harmadrészt az Egyesült Államok munkaerőpiaca cirka tizenöt éve nem állt ilyen jól: akkora a foglalkoztatási hajlandóság, hogy lassan a munkaerőhiány okoz problémát.
De térjünk vissza Magyarországra. A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank három olyan területen alkotott korszakosat, hogy aligha tudják majd kikerülni – hosszú évek múltán – ezeket a vívmányokat a gazdaságtörténészek. Hét százalékról volt merészsége a jegybank mellett működő monetáris tanácsnak az alapkamatot 2,1 százalékra mérsékelni.
A növekedési hitelprogram pedig valódi lendületet adott a gazdaságnak: ha ez nincs, gyakorlatilag vállalati hitelezés sincs. Hamarosan a növekedési hitelprogrammal párhuzamosan fut az NHP+, amely azt jelenti, hogy megkétszereződnek a rendelkezésre álló források. Így idén és valószínűleg jövőre is egy százalékkal magasabb lesz a GDP-növekedés üteme. Harmadrészt a devizahitelek forintosítása, a konvertálással kapcsolatos nemzetközi tartalék (devizatartalék) biztosítása is jegybanki konstrukció: a Szabadság téren gyártott ötlet. Aki emlékszik még a január közepén bekövetkezett devizapiaci vérfürdőre, mikor is a svájci központi bank elengedte az euróval szembeni árfolyamlimitet, aligha vitatja el: jókor, jó helyen döntöttek Budapesten, elkerülvén pénzügyi pánikot, a gazdasági instabilitást.
Eközben arról sem feledkezhetünk meg, hogy évek óta három százalék alatt van a költségvetési hiány, s gyakorlatilag nincs olyan makrogazdasági mutató, amely ne alakulna pozitívan. A bevezetőben említett bankokkal kötött béke kapcsán a közgazdászszakma – pozitív – gazdaságpolitikai fordulatot jósol.
Mindez persze csak akkor működik, ha összehangolják a monetáris és a fiskális célokat. Magyarországon ez is szokatlan, korszakos jelentőségű.
Mondhatni: unortodox.