Jó lenne egyet úgy odateremteni az asztalra – és akkor még szépen fogalmaztam –, hogy végre elváljon minden mindentől, és lehetőleg utána a helyükre is kerüljenek a dolgok. Csak hát, ugye, nem olyan egyszerű az. Mert azt már az első körben el kellene dönteni, hogy kinek az ökle sújtson le, hol legyen az asztal, és nem elhanyagolható módon, hogy egyáltalán kik is üljék körbe azt. Hű, most már az asztal mérete sem mindegy, mert csak úgy tolulnak mindenféle nevek az emlékezetembe, a nyelvem hegyére, de még a billentyűzeten is tőlük bizseregnek az ujjaim. De egyszerűsítsük a dolgot, hogy könnyebben átlássuk, vagy legalábbis legyen „átlátszó”. (E kifejezés néhány sorral odébb nyer majd értelmet.) Üljenek most tehát az asztalnál a Romániai Magyar Demokrata Szövetség korifeusai, oligarchái, kijáró- és megmondó-, no meg a megmagyarázó emberei. Utóbbiak között mindenképpen üljön ott Kelemen elnök úr.
Szánjunk egy rövidke bekezdést annak is, hogy miért éppen ők. Nos azért, amire a legbüszkébbek. Ők, legalábbis. Jelesül, hogy számszerűsítve még mindig ők (kellene legyenek – malícia tőlem) az erdélyi magyarság tényleges és hát parlamenti mandátumokkal is felkent érdekvédői, a másik két erdélyi magyar politikai párthoz képest.
Most pedig következzenek a tények. Kelemen Hunor szombaton azt találta mondani Csíkszeredában a távirati irodának egy sajtótájékoztató után, hogy szerinte eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja azt a román költségvetési támogatást, amit a magyar közösség képviselőjeként neki folyósítanak a romániai költségvetésből. A sajtótájékoztatón közölte, hogy nem tudja, hogy a szövetség mennyi költségvetési támogatást kapott az idén, és aki kíváncsi erre, olvassa el azt a cikksorozatot, amit az Átlátszó Erdély blog közölt az elmúlt napokban.
A sorozat a román kormányhoz benyújtott közérdekű adatigényléssel megszerzett dokumentumok alapján próbált betekintést nyújtani az RMDSZ pénzügyeibe. Állításai szerint a szövetség az elmúlt hét évben huszonnyolcmillió eurót kitevő (8,68 milliárd forintnak megfelelő) támogatást kapott, és noha a szervezet a romániai magyarságnak szánt pénzt kezeli, csak az összeg - pályázati úton kiosztott - töredékének a felhasználását tette átláthatóvá. Az elnök ezt azzal magyarázta, hogy a szövetség sok pénzt költ saját magára, hogy „a közösségépítést nem lehet irodából megoldani”, ehhez autók, ingatlanok és alkalmazottak kellenek. Nézzük, hogyan írt minderről az Átlátszó Erdély: „Az igazán nagy költségeket, néhány százezer eurós nagyságrendű kifizetéseket, nagy értékű beruházásokat, ingatlan- és autóvásárlásokat egy-két szóban említik. Nem derül ki, hogy az ingatlanok pontosan hol találhatók, a felújított épületeken milyen munkálatokat végeztek el, a lefoglalózott épületeket és autókat végül megvásárolták-e vagy sem. Így ezek a dokumentumok legfeljebb néhány fogódzót, de semmiképp nem teljes képet adnak arról, az RMDSZ mire költötte a költségvetési támogatás nagy részét”.
Nos. Hol van már végre az az ököl?