Újratemetés

Az 1948-as év legnagyobb és leghírhedtebb politikai perében, az úgynevezett pócspetri ügyben halálra ítélt és kivégzett Királyfalvi Miklós jegyzőt néhány nappal ezelőtt – 2017. július 8-án – újratemették a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen. Hatvankilenc esztendő naptárlapjai peregtek le a kommunista gaztett óta, de még most is él a Pócspetrin történtek gyászos emléke.

Pócspetri ez idő szerint 1670 lakosú község a Nyírségben, Nyíregyházától 27 kilométerre, ahogy mondják: az Isten háta mögött. Lélekszáma ama bizonyos ügy idejében is nagyjából ennyi volt. A helység kettős nevét a 13. századi birtokos Petri uraságtól és a szomszédos (Pál jelentésű) Pócs községtől kapta az 1500-as években. Országos ismertsége az 1690-es évek végétől terjedt el, miután 1696-ban jámbor hívek könnyezni látták a pócsi templom Szűz Mária-ikonját. A kegykép számára és az egyre népesebb búcsújárás kiszolgálására 1731 és 1749 között megépült a barokk stílusú, kéttornyú Szent Mihály-templom; mellette a bazilita – görög rítusú – kolostor. Papjai gondozták a kegyhelyet 1950-ig, amikor a kommunista hatalom betiltotta a működésüket és szétszórta őket. Szent II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án keleti rítusú misét pontifikált a kegytemplom szabadtéri oltáránál, százötvenezer hívő jelenlétében.

A pócspetri rémtettek előzményeként 1948. május 15-én Ortutay Gyula közoktatási és vallásügyi miniszter bejelentette a vallási iskolák államosítását. Megjegyzendő, hogy az év április végén a Belügyminisztérium rendeletével puccsszerűen lefoglalták a száz munkásnál nagyobb létszámot foglalkoztató gyárakat, ugyanakkor Rajk László belügyminiszter betiltotta az ország valamennyi egyházi, polgári és kulturális egyesületét, a zárdáktól kezdve a cserkészetekig. Közel ötezer intézményt érintett a szombat délutántól hétfő hajnalig tartó akció.

Iskoláinak elveszítését kényszerből tudomásul vette a legtöbb egyház, azonban Mindszenty József bíboros-hercegprímás ellenszegült a Moszkvából irányított Rákosi-kormány döntésének. Szentmisét celebrált Máriapócson, százötvenezer ember jelenlétében. Június 3-án a helybeli plébános, Asztalos János az esti mise után tiltakozó gyűlésre szólította fel a híveket a tanácsháza elé, ahol a „dönteni hivatott képviselő-testület” ülésezett. Az emberek a tömeggel szemben kivezényelt rendőrökkel dulakodni kezdtek, s az egyik rendőr – Takács Gábor őrvezető – halálosan megsebesült a saját fegyverétől. Az oda érkezett ÁVH-s katonák végigverték, gumibotozták a lázongó tömeget, Asztalos plébánost, Som István tanítót, Királyfalvi (Kremper) Miklós adóügyi segédjegyzőt, Kremper Ferenc napszámost és Vitéz Gábor földművest letartóztatták és elhurcolták. A fővárosi hatalom gyilkosságként kezelte a történteket, és azonnali megtorlással válaszolt: Királyfalvi Miklós jegyzőt június 11-én Budapesten halálra ítélték és kivégezték; az akasztásra felvezetett Asztalos Jánost az utolsó percben érte utol Tildy Zoltán köztársasági elnök kegyelmi enyhítése életfogytiglani fegyházra. A per tárgyalását részben a fővárosi Markó utcában, részben a helyszínen, Pócspetriben folytatták le, óriási sajtópropaganda mellett. Budapesten Olti Vilmos tanácselnök ítélkezett – amint majd tíz évvel később Nagy Imre és társai felett is –, a perről 1982-ben készített dokumentumfilmet Ember Judit, amely a rendszerváltásig dobozban várakozott.

A Hvg.hu a távirati iroda aktuális háttéranyagára támaszkodva, röviden beszámolt a hét évtizede történtekről és az újratemetésről. Illusztrációként a Szabad Föld című hetilap fejlécét használták, alatta a főcímmel: „A demokrácia ellen uszító falusi plébános gyilkosságba hajszolta Pócspetri népét”.

A „magyar parasztság képes hetilapjának” akkori főszerkesztője a későbbi mártír miniszterelnök, Nagy Imre volt.

Csak a sajtó munkatársait és arra illetékes személyeket engedték be a főben járó bűnök tárgyalásaira. Faludy György, aki akkor a szociáldemokrata Szabad Nép újságíró-riportere volt, későbbi önéletírásában (Pokolbeli víg napjaim) lefülelt és megjegyzett néhány emlékezetes beszélgetést, amelyeket például Déry Tibor, a Szabad Nép és Vásárhelyi Miklós, a Magyar Nemzet riportere folytatott egymás közt, laza figyelemmel követve a drámai tárgyalást. „Tudom, hogy sem a pap, sem a jegyző nem bűnös, de azért kapjanak csak leckét belőle” – mondotta Déry, írta meg Faludy.

Öt évvel később Faludy György költő a recski munkatáborban találta magát, Vásárhelyi író nyolc év múltával a Nagy Imre-perben, Déry Tibor az írók bűnperében állt a vészbíróság előtt. Hosszúra nyúlik az emlékezet árnyéka.