Újgörög tragédia

Nem ok nélkül őriztem meg. Huszonhat év elmúltával mintha még sokkal érdekesebb, tanulságosabb lenne.

A Panoráma nevű olasz képes hetilap riportja sötét időket ígért Görögországnak: az élő környezet elhanyagolása, és különösen Athén gyors népesedése a harmadik világ országainak szintjére süllyesztheti az egykori Hellászt. Hajdan kéken ragyogott az athéni égbolt a világ legtöbbet látogatott műemléke, az Akropolisz fölött. Ma szürke burok fojtogatja Európa legszennyezettebb levegőjű városát. „Tessék csak felkapaszkodni a fellegvárba naplemente előtt és lenézni a városra, erre a hatalmas betontengerre, amelyben egyetlen zöld folt sincs, és fölötte száz-százötven méter magasságban mozdulatlanul lebeg a sárgás-szürke szmogtakaró. Ennek egyik oka a járművekből ömlő kipufogógáz, Görögországban kirívóan magas a motorbenzin ólomtartalma, szakértők szerint a legszennyezőbb Európában” – írta a heti magazin.

Emellé járul az ipar szennye, amit a tengerparti kikötőktől a Pireneusokig telepített gyárak, vegyi üzemek okádnak ki magukból. Görögország ipara nem ismeri a tisztítóberendezéseket. A levegőrontáshoz hozzáadódik a tenger hetven kilométer hosszú athéni partszakasza, amely vegyi anyagokban, úszó szemétben és kólibaktériumban gazdag. A fürdőhelyek természetesen szívélyesen várják a vendégeket.

Athén attól fuldoklik, hogy az Attikai-félsziget medencéje egészen egyedüli földrajzi képződmény: délnyugat felől fújnak a szelek, de a sűrűn teleépített városon keresztül nem jut ki friss levegő a hegyek felé. Aki tud, bírja anyagiakkal, kiköltözik Athénból, az egykor népes lakónegyedek – például Kolonaki – elnéptelenednek. Jeórjiosz Papandréu volt miniszterelnök például Ekaliba költözött új feleségével, a fővárostól harminc kilométerre fekvő dombvidéki kisvárosába. Amikor Melina Mercouri – a Papandréu-kormány kultuszminisztere – felszólította az angolokat, hogy adják vissza a British Museumban őrzött (1890-ben a Parthenonról ellopott) antik szobrokat, a britek azt válaszolták, hogy sokkal jobb levegőn vannak Londonban, mintha Athénban lennének. „A helyzet egyre romlik, egymás után buknak el az ellenintézkedések, kezdeményezések. Korábban bevezették a rendszámtáblák szerint váltakozó autó­közlekedést, amikor pedig a légszennyeződés eléri a kritikus határt, a rendőrök a város nagy részén megállítják a forgalmat. Voltak olyan napok, amikor a levegő egy köbméterében hatszáz milligramm ként mértek. Hiába kötelezi a hatóság a gyárakat, hogy csökkentsék a termelésüket, és az ipari szenny kibocsátását a levegőbe – és a vízbe –, semmi eredményt nem érnek vele” – tudósított a Panoráma.

Athénben és a vele egybeépült településeken 1990-ben négymillió ember élt. Majdnem a fele Görögország lakosságának. Egy, az olasz hetilapnak megszólaló helyi szociológus katasztrofálisnak nevezte a parttalan urbanizációt. Szerinte Athén valóságos szörnyeteggé változott, a városvezetők semmire sem voltak tekintettel: a 19. század végi, neoklasszicista épületeteket lebontották, a helyükre ormótlan bérházakat emeltek. A görög főváros szociális tagozódása olyan, mint a harmadik világbeli szegény országoké: egy nagyon kis arányú, de hihetetlenül gazdag réteg és a kényelmesen élő kereskedők osztálya alatt hatalmas tömegű kispolgárság él, amely egyre inkább proletarizálódik – mondta a társadalmi szakértő.

Negyed évszázaddal ezelőtt egy athéni egyetemi tanár fizetése kevesebb volt, mint egy olasz gyári munkásé. Az élelmiszer, lakbér és közlekedés ugyan olcsóbb volt, mint Itáliában, de a ruha, cipő és az autó már többe került. Az athéniak jó része kénytelen igen szerény színvonalon élni, sokan vállalnak második, harmadik mellékmunkát. A városlakók elveszítették régi szokásaikat, már nem üldögélnek a kávázók teraszán egy pohár bor mellett beszélgetve – fejezi be riportját a Panoráma.

Talán az első modern athéni olimpia iránti évszázados nosztalgiából fakadóan, bízva a katasztrofális helyzetből történő kilábalásban, a gazdag görög és külföldi befektetők, bankárok, kereskedők és médiamágnások szép reményei mögé bújva, az 1896-os játékok után Athén megnyerte a 2004-es olimpia pályázatát is. A NOB 1997-ben odaítélte Görögországnak, bízva a szokásos és elvárás szerint kötelező infrastrukturális és egyéb helyszíni fejlesztésekben. Athén néhány év alatt eleget tett az ígéreteinek, elkészítették a versenyek helyét, fejlesztették a közösségi közlekedést és a gyors utakat, új nemzetközi repülőteret, több mint száz kilométer hosszú föld alatti és felszíni vasutat, hatalmas szállodákat építettek. Nagyrészt hitelből, a honi és külföldi bankok „szívjóságából”. Szépen lezajlott a második athéni újkori olimpia. „Minden nagyon szép, minden nagyon jó volt, mindennel meg voltunk elégedve” – idézték a főnökök és politikusok Ferenc József császárt, aki ezt mondta egykor, száz éve. A „felnyalt” kölcsönöket azonban vissza kell fizetni kamatostól, megemelkedtek hát a fogyasztói árak, megnőttek a lakosság terhei, és közben recesszióba zuhant a görög gazdaság és az export.

Nemrég kétszer is megfordultam Athénban és környékén. Láttam a gyors lepusztulás jegyeit, érzékeltem a városi lakosok újabb, a korábbinál is nagyobb mértékű elszegényedését. A versenyek színhelyeinek nagy részét, a sportpályákat és parkokat felverte a gaz, üresen kongnak a repülőtér melletti luxushotelek. Az államadósság törlesztése fejében eladták Kínának a pireuszi tengeri hajókikötőt és konténervárost tokkal-vonóval, az olimpia idejére megújított – kitűnő minőségű – nemzeti légitársaságot legfeljebb fél üzemben tudják járatni. A tartós és élesedő politikai, kormányzati válság, a nyugdíjak és állami támogatások megfelezése és az erősödő nyomor mellé megkapták a görögök a menekültek áradatát is. A hírek és részletek a televíziókban, fotókon láthatók, újságokban olvashatók.

Görögország a Földközi-tenger keleti partvidéke (Törökország, Ciprus, Szíria) felől kis hajókon és gumicsónakokon érkező menekültek első hullámai idején tömegével befogadta a migránsokat. A rohamok lanyhulásával azóta is egész szigetek teltek meg családokkal, gyermekekkel. A helyzet segítségért kiált, de nem sokan tolonganak, hogy segítő kezet nyújtsanak a görögöknek. Egy ideje a turisták, régi és új nyaralók is elmaradtak. Igazi görög tragédia történt.